Profil

Kriska György, az MTA doktora

tudományos tanácsadó

Elérhetőség:
kriska.gyorgy@ecolres.hu
+36 1 279 3100

Kapcsolódó linkek:

MTMT

Scopus

Google Scholar

ResearchGate

SciVal Experts

Tevékenység címszavakban:
édesvízi gerinctelenek, vizuális ökológia, polarizáció látás, ökológiai csapdák

[1] Poláros fényszennyezés és poláros ökológiai csapdák
A polarotaktikus vízirovarok sokszor peterakásra a vízfelszínnel szemben előnyben részesítenek olyan élőhelynek teljesen alkalmatlan mesterséges felületeket, melyek erősen és vízszintesen poláros fényt vernek vissza. Az ilyen műtárgyak és mesterséges felületek közelében gyakorta megfigyelhető szembeszökő mértékű rovarpusztulás fontos szerepet játszott az ökológiai csapda fogalmának tudományos meghatározásában. Ökológiai csapdának tekintik azokat az emberi tevékenység nyomán rövid idő alatt bekövetkező változásokat, melyek nyomán valamely populáció egyedei korábban adaptív viselkedési mintákat követve alkalmatlan vagy a közeli jövőben alkalmatlanná váló élőhelyet választanak maguknak vagy utódaiknak. Ennek eredményeként a populáció kihalhat, vagy egyedszáma veszélyesen lecsökkenhet akkor is, ha környezetében változatlanul elegendő kedvező élőhely található, így a jelenség felismerése a modern természetvédelem és konzervációbiológia számára különösen jelentős. Az ökológia csapdák speciális formája a vízirovarokat fenyegető poláros fényszennyezés, melynek tipikus forrásai a kőolaj- és pakuratavak, az aszfalt utak, a mezőgazdaságban használatos fekete műanyag fóliák, az üvegházak és épületek üveglemezei, az autók karosszériája, a napelemek és napkollektorok. Ha egy polarotaktikus vízirovar választhat ezen vízszintesen polarizáló felületek és egy vízfelület között, akkor az előbbiek szupernormális polarizációs jele miatt soha sem a vizet választja. Megfigyeléseink és kísérleteink arra mutatnak, hogy a fénypolarizációs ökológiai csapdák kialakulásában és az általuk kiváltott hatások súlyosságában (vagyis milyen mértékben csapdázzák a polarotaktikus rovarokat) meghatározó szerepe lehet többféle fizikai inger által kiváltott viselkedéselem, illetve e külső ingerek által irányított helyváltoztató ingermozgások sorának, melyek több lépcsőben újabb ingerforrásokhoz, majd végül a csapdához vezetik az egyedeket. Így a poláros fényszennyezés kicsiny forrásai komplex fénypolarizációs ökológiai csapdák részeként váratlanul nagy rovarpusztulást okozhatnak. Ezt a jelenséget részletesen még nem vizsgálták, így az általa okozott kár nagysága és kialakulásának kockázata sem becsülhető fel. Kutatásaink fő célja ezt a hiányt pótolni.

[2] Fénypolarizációs elven működő bögölycsapdák – TabaNOid technológia
A bögölyök vérszívásuk révén súlyos károkat okoznak világszerte az állattartásban, ami elsősorban a haszonállatok vérveszteségében, testsúly- és tejhozam csökkenésében és az állatok állandó zavarásában jelentkezik. A bögölyök kártétele állat- és közegészségügyi szempontból is jelentős, hiszen ezek a vérszívó rovarok több tucat kórokozó vírus és baktérium, valamint egysejtű és féreg parazita terjesztői. A bögölyök elleni hatékony védekezésnek egyetlen hatásos formáját olyan nagy hatékonyságú csapdák jelenthetik, amelyek megfelelő számban és meghatározott elrendezésben kihelyezve a fertőzött területen képesek folyamatos védelmet biztosítani a vérszívó rovarok ellen. Az általunk kifejlesztett csapdák egy négyéves terepkísérleti munka során kifejlesztett kihelyezési szisztéma alkalmazása mellett képesek az állattartás szempontjából fontos, nyílt területek, legelők és karámok bögöly mentesítésére. A fénypolarizációs elven működő bögölycsapdáinknak több prototípusát igen jó eredménnyel teszteltük terepei körülmények között. A bögölycsapdák pontforrásként működve a repülő rovarok látótávolságából, ami több száz méter is lehet, egyaránt magukhoz vonzzák, majd csapdába ejtik a vérszívó nőstény és hím bögöly egyedeket.