Reflexió a HVG cikkére

Reflexió Rác András: Újabb európai szégyenlista: már a Balatonnal is baj van (http://hvg.hu/utazas/20130426_balatoni_budapesti_vizminoseg ) c. írására

A Heti Világgazdaság (HVG on-line) 2013. április 26-án egy európai uniós jelentésre (Water Report 2013 March) hivatkozva az írta, hogy a Balaton és további sok száz hazai felszíni víztest vízminősége annak dacára rossz, hogy 2007-2013 között az Európai Unió 22,4 milliárd euro kohéziós támogatást nyújtott Magyarország vízi környezetvédelmi kihívásainak kezelésére (Rác András: Újabb európai szégyenlista: már a Balatonnal is baj van, http://hvg.hu/utazas/20130426_balatoni_budapesti_vizminoseg).

A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézete (MTA ÖK BLI, Tihany) részéről felelősen kijelentjük, hogy a Balaton vízminősége 1995 óta jó, és az ezredforduló óta kiváló. Megállapítjuk, hogy az EU-jelentés HVG-ben megjelent magyar interpretációja nem utal arra, hogy a forrásanyag magyarországi felszíni vizekre (pontosabban vízfolyásokra) vonatkozó fejezete egy korábbi (2003-as) EU adatbázison alapul, amit pedig a jelentés világosan említ („According to figures published by the European Commission in 2003, at that state only 15% of water courses in Hungary were of a good or excellent quality…”). Megjegyezzük, hogy a forrásanyagban hivatkozott 2003-as EU adatbázisban szereplő balatoni (és feltehetően más magyarországi felszíni) vizekre vonatkozó adatok még abba is az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatbázisából kerülhettek át, tehát azok feltehetően az 1990-es évekből származnak.

Megállapítjuk, hogy az eredeti forrásban használt területi nevezéktan szimpla településneveket alkalmaz (pl. Balatonfüred, Balatonfőkajár, Balatonfűzfő, Balatonlelle, Keszthely), holott az EU-nak az európai vizek ökológiai vízminőségi adatbázisában a monitoring mintahelyek neve mindig az illető víztest nevével kezdődik, majd kötőjellel utána a településnév, vagy valami más. Ezért még az is feltételezhető, hogy a forrás nem is tavak, folyók vízminőségével kapcsolatos Víz Keretirányelv, hanem más vízhasználattal, vízkezeléssel kapcsolatos EU irányelv szerint értékelt, és írta azt, amit írt.

Megállapítjuk továbbá, hogy a forrásul vett „Water Report March 2013” szerzője, Victor Bostinaru egyszerűen összeadta a tagországok által lejelentett rossz vízminőségű területek számát, és az országokat e szerint állította sorba. Így került Magyarország ebben a negatív sorrendben a negyedik helyre. Ugyanakkor sokkal kedvezőbb helyre kerültek olyan országok, amelyek összesen sem jelentettek vízminőségi állapotot annyi helyről, mint a Magyarország által indikált 631 rossz vízminőségű hely.

Egyúttal szóvá tesszük, hogy az elavult magyarországi adatokon alapuló EU jelentés, és ennek következtében a HVG-ben megjelent torz interpretáció oka a világszínvonalú magyar hidrológus-hidrobiológus kutatók és a vízügyi ágazati politika szereplői közötti párbeszéd hiánya. A rendszeres adatszolgáltatás, a vízminőségi monitoring, valamint a hazai vízügyi környezeti politika képviselete az uniós térben kormány-, illetve tárcafeladat. Ezért sürgető a szakma és a politika szereplőinek mihamarabbi aktív együttműködése.

A Balaton vízminősége bár tartósan jó-kiváló, a nitrogénkötő kékalgák megjelenésének veszélyével mindenkor számolni kell. A tó újkeletű környezeti problémái pedig: az idegenhonos gerinctelen és gerinces állatfajok újabb inváziói, és a vízszint szélsőséges ingadozása.

G.-Tóth László, DSc.
igazgató
MTA Ökológiai Kutatóközpont
Balatoni Limnológiai Intézet
Klebelsberg Kuno u. 3.
8237 Tihany

Tihany, 2012. április 30.

Megjegyzés:
a szöveg további, későbbi pontosítását dőlt betűkkel szedve jelöltük