„Évek óta próbálkozunk a telepítésükkel, keresve a Kert tórendszerében a megfelelő élőhelyet e kényes szubtrópusi növénynek. Eddig nem jártunk sikerrel. Tavaly új helyre, a Nagy-tóba, egy méter mélyen, a tápanyaggazdag iszapba telepítettük a rizómákat, és úgy látszik most megtaláltuk a növény számára ideális helyet. Az enyhe tél is hozzájárult a sikeres teleléshez, és most bimbók tömege emelkedik ki a víz felszíne fölé” – mondta Lunk Gergely, a Nemzeti Botanikus Kert főkertésze.
Az Ökológiai Kutatóközpont az éghajlatváltozás ökológiai rendszerekre gyakorolt hatásaival, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet pedig elsősorban az éghajlatváltozás tavat érintő következményeivel foglalkozik. Közismert, hogy a Balaton meglehetősen sérülékeny, amit az éghajlatváltozás több szempontból is veszélyeztethet. A Pannon Egyetem vizsgálja például az éghajlatváltozás és a levegőminőség közötti
kapcsolatot, vagy olyan – például víztechnológiai – megoldások fejlesztésén dolgozik, amelyekkel enyhíteni lehet az éghajlatváltozás következményeit.
A óriás-keserűfű vagy japánkeserűfű Amerikában és Európában is egyre több problémát okoz, és Magyarországon is növekszik az állománya, amiben nincs sok köszönet. „Pontos információ nincs róla, hogy mikor került be hozzánk, de minden bizonnyal a 19. század végén, mert már a 20. század elején megbízható adatok vannak a keserűfűről, a 20. század második felétől pedig már nagy ütemben el is kezdett szaporodni” – mondta Csecserits Anikó ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.
„A klímaváltozás egy lassú dolog: egyfelől 50-100 év múlva tapasztaljuk meg igazán, itt azonban, néhány négyzetméteren úgymond felgyorsítjuk, hogy megfigyelhessük a hatását” – magyarázza Kröel-Dulay György, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Kísérletes vegetációökológiai kutatócsoport csoportvezetője. Fülöpházán, az Ökológiai Kutatóközpont kísérleti terepén jártunk, ahol a klímaváltozás lehetséges hatásait modellezik az itt őshonos növényeken.
Molnár Zsolt etnoökológussal folytatott beszélgetés a hagyományos tudás vizsgálatáról, a többféle tudásrendszerről. Nagyon lényeges, hogy a bizalom kiépüljön a pásztorokkal, fontos, hogy mindkét fél kapjon valamit, kölcsönössé alakul a viszony. Két tudásrendszer és különböző kulturális rendszer kapcsolódik itt össze. Európában nem volt szokás a hagyományos tudást kutatni, ezért is úttörőnek számítanak azok a tudományos közlemények amelyekben a pásztor is szerzőként jelenik meg. A legizgalmasabb kihívás, hogy a hagyományos és az egyetemi tudást hogyan lehet összekapcsolni.
Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége. Tevékenységüket többféleképpen is segíthetjük, ehhez is adott tanácsokat a beporzók életét kutató Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont főmunkatársa.