Hírek

Beporzó-barát városokról szól az Ökológiai Kutatóközpont új kiadványa

Európában elképesztően sokféle rovar él, amelyek beporozzák a termesztett és a vadon élő növényeket. Ez a sokféleség elengedhetetlen az egészséges természet és a jó minőségű emberi élet szempontjából. A termesztett növények háromnegyedének, a vadon élő növények 87%-ának termés- és magképzéséhez szükség van a beporzókra. Az elmúlt évtizedekben azonban a mézelő méhek, vadméhek, zengőlegyek, lepkék, bogarak száma és sokfélesége globálisan csökken, melyben nagy szerepe van a fészkelő helyeik és táplálékforrásaik elvesztésének. Sok faj a kihalás szélén áll.

Az Ökológiai Kutatóközpont új szakmai ismeretterjesztő kiadványt jelentetett meg Beporzó-barát városok – a beporzó rovarok támogatásának lehetőségei települési környezetben címmel, amely az ÖK honlapján elérhető és letölthető. A kiadvány a települési környezetben kínálkozó lehetőségeket veszi számba, melyek a beporzók védelmét, a beporzás fenntartását segíthetik.

Ezen célokat többek között az Európai Unió 2018-ban elfogadott Beporzó Stratégiája is megfogalmazta, szorgalmazva a beporzók megfogyatkozásának hátterében álló okok megértését és hanyatlásuk megállítását a társadalom bevonásával. A városok és falvak sok beporzó rovar menedékei lehetnek, táplálékot és fészkelő helyet nyújthatnak számukra. Megfelelő tervezéssel és odafigyeléssel a települések igazi beporzó paradicsommá alakíthatók. A segítség pedig azonnal megtérül, hiszen a gazdag rovarközösségek termesztett növényeink, virágaink, fáink megfelelő beporzásáról gondoskodnak. A kiadvány áttekinti a magkeverékekkel vetett ágyások, területek kialakításának és fenntartásának gyakorlati lépéseit, hangsúlyozva az őshonos növényfajok fontosságát. Tanácsot ad a kertészeti virágok, cserjék, fák körében ajánlott növények kapcsán, melyek a településeket nem csak széppé, de beporzó-barátabbá is tehetik. Az összefoglalt gyakorlatok hazai és nemzetközi ökológiai kutatások eredményei, nemzetközi tapasztalatok alapján kerültek megfogalmazásra a gyakorlati beporzó védelem megvalósítása érdekében.

Fotó: Máté András

Hírek

Akadémikusok különvéleménye a Fertő-tavi beruházásról hozott ítéletről

A Győri Törvényszék 2022. december 5-én hozott ítéletében elutasította a Greenpeace Magyarország Egyesület, mint felperes keresetét, és ezáltal hatályban tartja a Fertő tavon létesítendő, nézetünk szerint nemcsak gigantomán, hanem egyszersmind súlyosan környezetkárosító beruházással kapcsolatos közigazgatási határozatot, miszerint az építkezés folytatódhat. Az ítélet jogerős, a döntés ellen „fellebbezésnek helye nincs”.

Az ítélet indokolását a bíróság 18 oldalon, 110 számozott bekezdésben foglalta össze. Az indokolás szakmailag nem meggyőző, sőt nézetünk szerint kimondottan megalapozatlan, ezért továbbra is irányadónak tartjuk az MTA VIII. Osztályának 138/2021. (XII.14) számú határozatát a Fertő tavat és a nemzeti parkot károsan befolyásoló beruházással kapcsolatban.

A felperes keresetét elutasító ítélet részletesebb kritikájával nem kívánunk foglalkozni, mert ez az ügyvédek és a környezetvédelmi szakjogászok feladata. Az ítélet indokolása azonban tartalmaz egy olyan érvelést, amelyet a szaktudományok képviselőiként nem fogadhatunk el, és amely ráadásul nemcsak természettudományos, hanem nézetünk szerint jogi szempontból is tarthatatlan. Az ítélet 103. bekezdéséről van szó, amelyet teljes terjedelmében, betű szerint idézünk:

„Fontos azt hangsúlyozni, hogy a Natura 2000-rendelet perben irányadó rendelkezései alapján a fajok, illetve azok élőhelyének a fenntartása a cél. Különbséget kell tehát tenni a fajok és annak egyes egyedeinek védelme között. Nem vitás, a tó medrét érintő kotrás hatással lehet a jelenlévő állatfajok egyedeire, azonban jogsérelmet ezzel kapcsolatban megállapítani akkor lehet, ha a módosítással érintett tevékenység a fajokra, mint az egyedek összességére, egészre, illetve a területen jelenlévő fajok élőhelyének egészére jelent veszélyt. Az, hogy egyes a perrel érintett területen egyes egyedek előfordulhatnak, illetve az emberi beavatkozás következtében elpusztulhatnak, nem áll összhangban azzal a Natura 2000 rendeleti szabállyal, mely szerint az élőhelyek, illetve a fajok fenntartása a cél. Mivel megállapítható volt, hogy a területet élőhelyként és szaporodási helyként az érintett egyedek általában nem használják, az egyes, a kotrás ellenére is csak feltételezhetően jelen lévő egyedek védelme a beruházással szemben aránytalan korlátozás lenne. Ugyanígy aránytalan korlátozás [sic!] jelentene a kotrási időszak kérelemben foglaltak szerinti bővítése iránti kérelem elutasítása is.”

Abból a 103. bekezdés első mondatában foglalt vitathatatlan megállapításból, miszerint a 275/2004. sz. Korm. rendelet („Natura 2000-rendelet”) egyik célja „a fajok, és azok élőhelyének a fenntartása”, természetesen nem következik az a második mondatban foglalt megállapítás, miszerint különbséget kell tenni a fajok és azok egyes egyedeinek védelme között. A „tehát” szócska beszúrása a második mondatba azt a hamis benyomást kelti, mintha a fajok és azok élőhelyének megvédése függetleníthető lenne a fajok egyedeinek megvédésétől.

Egy faj védelme főszabályszerűen a fajt képviselő összes egyed megvédésével valósítható csak meg, mint ahogy a faj élőhelyének védelme is főszabályszerűen az összes egyed védelmét magában foglalja. A Magyarországon védettnek nyilvánított fajok minden egyede védettséget élvez, és jogsértés valósul meg akkor is, ha valaki akár egyetlen egyet elpusztít. A szabálysértésekről szóló törvény értelmében a fokozottan védett növény- és állatfajok egyetlen példányának elpusztítása is pénzbüntetéssel járó szabálysértés, súlyosabb esetben bűncselekmény. A védett fajokhoz tartozó egyedek elpusztításának jogellenességén nyilvánvalóan nem változtat az, hogy a Natura 2000-rendelet szövege kifejezett formában nem utal az egyedek elpusztításának tilalmára.

Különösen visszásnak látjuk az indokolás 103. bekezdésének azon kitételét, amely szerint az alperes által végzett tevékenység jogsérelmet csak akkor valósítana meg, ha a területen jelen lévő fajok egyedeinek összességére, az élőhely egészére nézve jelentene veszélyt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a bíróság a Natura 2000-rendelet vélt hézagaiból, nevezetesen a szankcióra való közvetlen utalás hiányából arra a következtetésre jutott, hogy a természetkárosítás az adott esetben ne lenne megállapítható.

A fentieken túl hivatkozhatunk a természet védelméről szóló törvény 42. és 43. §-aira is, amelyek kimondják a védett növény- és állatfajok egyedeinek védelmét, és ezt a védelmet nem relativizálják olyan utalással, hogy az egyedek védelme nem aránytalan-e más érdekekkel összehasonlítva.

A szóban forgó ítéletet a természetvédelmi törvény imént említett rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek, és ezáltal megalapozatlannak látjuk. Hogy egy abszurd példával is megvilágítsuk az ítélet indokolásában kifejezésre jutó jogi érvelés tarthatatlanságát: egy lopást sem lehetne azzal mentegetni, hogy bár a sértettől elloptak 10 000 forintot, az illetőnek még mindig van 1 millió forintja.

Mindezek után a kérdés már csak költői lehet: vajon jogszerűvé válik-e egy védett faj számos egyedének önös érdekekből történő elpusztítása azon az alapon, hogy az adott fajnak másutt maradnak még egyedei.

Báldi András biológus, az MTA levelező tagja
Földi András jogász, az MTA levelező tagja
Padisák Judit biológus, az MTA levelező tagja
Podani János biológus, az MTA rendes tagja
Szathmáry Eörs, biológus, az MTA rendes tagja
Vida Gábor biológus, az MTA rendes tagja
Vörös Imre jogász, az MTA rendes tagja

Hírek

Apaj-pusztai szikes élőhely-rekonstrukcióról a Vizes Élőhelyek Világnapján

A természetvédelem jeles napjainak sorában február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja. Az iráni Ramsar városában 1971-ben ugyanis ezen a napon írták alá a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt, amely a legrégibb természetvédelmi államközi megállapodás. 2023-ban a világnap központi témája a vizes élőhelyek rekonstrukciója. Ebből az alkalomból szervezett 2023. február 2-án, Dömsödön ünnepi előadóülést az Agrárminisztérium, közös szervezésben a Szomor Ökofarmmal és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottsággal.

Az Ökológiai Kutatóközpontot Dr. Boros Emil az ÖK Vízi Ökológiai Intézet tudományos főmunkatársa és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottság tagja képviselte. Szomor Dezső ökogazdálkodóval, a Szomor Ökogazdaság vezetőjével (aki szintén tagja a Ramsari Bizottságnak) közösen tartott előadásában a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező, ramsari-területként nyilvántartott, nemzetközi jelentőségű apaji szikes vizes élőhely-rekonstrukciót értékelte az elmúlt 30 évre vonatkozóan, valamint bemutatta az ehhez kapcsolódó LIFE Nature pályázatot.

Az ökológus szakértő az általa végzett több évtizedes vizsgálatok alapján részletesen bemutatta az Apaj-puszta területén található Alsó-Szúnyogi-rét területén a Szomor Ökogazdaság által létrehozott és működtetett 500 ha kiterjedésű kísérleti szikes vizes élőhely-rekonstrukció eredményeit.
„A lényege az ennek a rendszernek, hogy az ősi Dunavölgyi-síkság ártéri vizes élőhely rendszerének működését rekonstruálja a jelenlegi tájhasználati körülményekhez igazodva, ahol a fenntarthatóságot a vízrendszerhez kapcsolódó, a Szomor Ökogazdaság által üzemeltetett halastórendszer biztosítja. A vízrendszer természetvédelmi-ökológiai különlegessége az, hogy a Duna vizével táplált halastavak és természetszerű mocsarak közvetlen vízpótlása a felszín alatti helyi gravitációs áramlási rendszereken keresztül történik, ez közvetetten biztosítja a szikes vizes élőhelyek megfelelő minőségű és mennyiségű vízellátását is. A globális léptékben is különleges sziki élőhelyek helyreállítása szempontjából ezért az Apaj-pusztai vizes élőhely-rekonstrukció lényeges referencia területnek tekinthető a régióban. Az időszakos vizes élőhely természetvédelmi kezelését a Szomor Ökogazdaság az árasztás mellett bivaly és magyar szürkemarha állomány extenzív legeltetésével valósítja meg” – mondta el Boros Emil.

További megjelenések a témában:

knp.hu_Vizsgálják a víz minőségét a szikes tavakban

baon.hu_Felmérték a szikes tavak állapotát Bács-Kiskunban

bacsmegye.hu - A Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai vizsgálják a víz minőségét a szikes tavakban - 2023-02-05

baon.hu - Felmérték a szikes tavak állapotát Bács-Kiskunban - 2023-02-03

keol.hu - Kecskemét Online - Vizsgálja a víz minőségét a szikes tavakban a KNP - 2023-02-05

Nyomtatott sajtó:
Petőfi Népe - Szikes tavak vízminőségét vizsgálták - 2023-02-07

Hírek

Hiánypótló kiadvány – Özönállatfajok Magyarországon

Közel két évtizedes elmaradást pótolva megjelent az első átfogó, minden állatrendszertani egységet tárgyaló összefoglaló kötet a Magyarországon megjelent özönállatfajokról. Az Özönállatfajok Magyarországon a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Rosalia kézikönyvek sorozatában érhető el.

Annak ellenére, hogy az inváziós állatok térhódítása mára az élővizeink, erdeink életközösségeit fenyegető legnagyobb veszéllyé vált, a mai napig nem volt olyan kötet, amely összefoglalta volna az egyes fajcsoportok kutatóinál rendelkezésre álló tudást, sőt még a fajok egyszerű felsorolása is hiányzott. Ezt a hatalmas munkát 36 szakember, az egyes rendszertani csoportok szakavatott képviselői végezték el. Az Ökológiai Kutatóközpont több kutatója is társszerzője a kötetnek, Borza Péter az Erszényes rákok fejezetet, a Kétszárnyúakat Soltész Zoltán, Garamszegi László Zsolt és Török Edina jegyzi.

Inváziós vagy özönállat (és növény) fajoknak azokat nevezzük, amelyek emberi hatásra eredeti elterjedési területüktől nagy távolságra kerültek, és az ottani új környezetben nemcsak hogy megtalálták életfeltételeiket, hanem számukra kedvező körülményekre leltek. Eredeti élőhelyükön egy olyan természetes rendszer részét képezik, amelyben számos más fajjal kell együtt élniük, a fajok közötti versengésben fennmaradniuk, miközben fogyasztóik, ragadozóik és kórokozóik folyamatosan gondoskodnak arról, hogy állományaik ne tudjanak egyeduralkodóvá válni. Új helyükön általában ezek a korlátozó tényezők nem hatnak rájuk, ezért képesek ott elszaporodni, tömegessé válni.

A kötetben a szerzők olyan állatfajokat mutatnak be, amelyek új élőhelyükön elsődlegesen ökológiai problémát jelentenek, de mint az a leírásokban látható, kevés közöttük az olyan faj, amelynek ne lenne kisebb-nagyobb vagy akár katasztrofális mértékű gazdasági hatása is.
A könyv a Magyarországon már megtelepedett vagy rövidesen elkerülhetetlenül megjelenő 118 állatfaj részletes bemutatását, továbbá négy kétéltűfaj és 32 szárazföldi csigafaj rövid ismertetését tartalmazza. A kötet egyik fontos tanulsága, hogy vizeink különösen veszélyeztetettek, ugyanis a tárgyalt fajok több mint fele azokban fordul elő.

Kép: Potyó Imre (Chaetogammarus ischnus)

Forrás: Rosalia 5: Özönállatfajok Magyarországon

Média

Így pusztít az enyhe tél az állatok között

Hazánk élővilága számára a tél jelenti a legnagyobb kihívást, ám a klímaváltozással a fagyos évszak is átalakul – nem biztos, hogy az őshonos állatok előnyére. Hogyan alkalmazkodnak az állatok a télhez? Milyen kihívást jelent számukra, ha enyhül az időjárás, és sokasodnak a szélsőségek? Dr. Földvári Gábor biológussal, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársával készült riport a 24.hu számára.
Az állatvilág alapvetően három stratégiát követ: egyesek helyben maradva aktívan alkalmazkodnak a hideghez és a kevesebb táplálékhoz, mások jobb körülményeket keresve vándorolnak, a harmadik csoport pedig dermedtségbe, »téli álomba« merül– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor. Az evolúció igen keményen méri az alkalmazkodás lehetőségét, ez nem valami aktív, tudatos cselekvés, hanem szelekció eredménye: azok az egyedek éltek túl és tudtak tovább szaporodni, amelyek életben maradtak a szűkös és egysíkú téli diéta mellett is.

24.hu

További megjelenések a témában:

greenfo.hu - 2022.12.27. Pusztító szélsőségek – mit tesz az enyhe tél vadon élő állatainkkal?

Nyomtatott sajtó:
borsod24.hu - 2022.12.27. Nehezen alkalmazkodnak az állatok az idei télhez

Hírek

Még a legkisebb erdőssztyepp-foltok is nagy biodiverzitást őriznek

Az Alföldön számos erdőssztyepp-folt és kunhalom védi szigetként a hajdani élővilágot. Az Ökológiai Kutatóközpont egyik legújabb kutatásában e fragmentált élőhelyek biodiverzitását térképezték fel, és azt találták, hogy kis méretük ellenére is hatalmas természetvédelmi értékkel bírnak. Ezek az élőhelyek például legalább százötven pókfajnak adnak otthont, amelyek között van olyan is, amit már több mint száz éve nem látott senki, sőt a tudomány számára teljesen ismeretlen faj is.

Az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport kutatói e kutatásukban két, erősen fragmentált (vagyis csak kis foltokban létező) élőhelytípust vizsgáltak. Az egyik a kiskunsági erdős sztyepp volt, amelyet száraz gyepek és a bennük álló kisebb erdőfoltok alkotnak. Az erdők elsősorban nyárfákból állnak, illetve galagonya- és borókabokrok találhatók a cserjeszintben, de az ökológusok ez alkalommal a társulás gyepi összetevőjére fókuszáltak. A másik vizsgált élőhelytípus a kurgánokon vagy kunhalmokon található gyepek. A kunhalmok sztyeppi népekhez kötődő ősi temetkezési helyek. Sokszor több ezer évesek, és főképpen az Alföldön találhatók nagy tömegben.

„Eurázsiában több százezer kurgán létezik, és mivel e dombok oldala meglehetősen meredek, magasságuk pedig általában néhány méter, rendszerint alkalmatlanok voltak mezőgazdasági művelésre. Emiatt sokszor a mai napig őrzik az ősi gyepek flóráját és faunáját – mondja Gallé Róbert, Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport munkatársa, a Basic and Applied Ecology folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője. – Mindkét vizsgált élőhelyünk, az erdőssztyepp és a kurgánokat borító sztyeppvegetáció, hazánkban már csak viszonylag kis területen léteznek, és ők adják az eredeti állat- és növényvilág egyik utolsó menedékét.”

A kutatás fő kérdése az volt, hogy e kis élőhelyfoltok mennyire képesek megőrizni az ősi, különleges élővilágot. A legtöbb esetben egészen speciális közösségek alakulnak ki e fragmentumokban. Az erdőssztyeppek esetén a nyár forró (és a klímaváltozással csak egyre forróbb lesz), a tél viszont kifejezetten hideg, vagyis az évi (és napi) hőingás szélsőségesen nagy. E területek faunája tehát az extremitásokhoz alkalmazkodott. Ezen élőhelyeken – a kurgánokkal ellentétben –nem a mezőgazdasági művelés, sokkal inkább a faültetvények jelentik az emberi zavarás leggyakoribb formáit. Ahogy nyugat felé haladunk, azt látjuk, hogy az eredeti erdőssztyepp helyét egyre jobban átveszik a telepített nyár- és fenyőerdők, és ezek között egyre kisebb, manapság már csak néhány hektáros foltokban található még meg az eredeti élővilág.

„Azt vizsgáltuk, hogy a tájszerkezet hogyan hat ezen élőhelyfoltok élővilágára. A tájszerkezetet befolyásolja az ültetett erdők kiterjedése, a szomszédos erdőssztyepp-foltok távolsága, illetve e foltok mérete, és mindez hatással van a fragmentumok biodiverzitás-megőrző képességére – folytatja Gallé Róbert. – Ezek az élőhelyek azért értékesek ökológiai szempontból, mert egy részükön sohasem történt olyan beavatkozás, például szántás, ami teljes egészében megszüntette volna az életközösséget.”
E vizsgálatban harminc-harminc erdőssztyepp-foltot és kunhalmot választottak ki, és felmérték, hogy milyen növények és ízeltlábúak (azon belül pókok, poloskák, méhek és darazsak) élnek rajtuk. Az eredmények szerint más-más hatás érvényesül a különböző élőlénycsoportokra, máshogy reagálnak például a generalista ízeltlábúak (amelyek többféle élőhelyen is megtalálhatók) és a specialista fajok (amelyek kizárólag e társulásokban fordulnak elő).

A kutatók általános tapasztalata szerint mindkét vizsgált élőhelytípusban nagy a fajgazdagság: ki gondolná például, hogy e kicsi erdőssztyepp-foltokban 150 pókfaj él. Az egyik foltban találtak olyan pókfajt, amit több mint száz évvel ezelőtt leírtak, és azóta sem találták meg sehol, most viszont húsz egyedet is gyűjtöttek belőle. Sőt, olyan is pókot is találtak, amely valószínűleg új a tudomány számára, mivel még senki sem írta le korábban, annak ellenére, hogy a pókok meglehetősen jól ismert állatcsoportnak számítanak. „Ezek a ritka, sőt ismeretlen fajok is azt jelzik, hogy oly sok minden nem tudunk még ezekről az élőhelyekről, szinte mindig találunk meglepetést is. Sok itt élő faj csak az ázsiai sztyepprégióból ismert (hiszen Magyarországon található a sztyeppek nyugati határa)” – mondja Gallé Róbert.

Az eredmények bizonyították, hogy e kisméretű és meglehetősen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyfoltok is jelentős biodiverzitást képesek megőrizni, ezért szükséges e fragmentumokat kiemelt természetvédelmi értékekként kezelni. A hatékony védelmüket azonban hátráltatja, hogy egy-egy ilyen folt nagyon kicsi, és szétszórtan találhatók, miközben e térségekben intenzív emberi hatás éri őket folyamatosan. A megőrzésükhöz a lehető legkisebb mértékre kellene csökkenteni az emberi beavatkozást.

innoteka.hu - Kis élőhelyfoltok jelentős szerepe -2023-02-08-

Média

Kavitációs víztisztító berendezés fejlesztése

A Gamma Analcont Kft. által megépített víztisztító berendezés két jelenség kombinációjával készült. Egyrészt a kavitációs jelenség roncsoló hatását, másrészt a biocidos kezelés fertőtlenítő hatását alkalmazták.
A fejlesztett berendezést az ELTE Mikrobiológiai Tanszékének közreműködésével aprobálták az általuk előkészített szennyezett minták kísérleti vizsgálatával. A mikrobális élő szennyeződések (alga, stb.) degradációjának vizsgálatát az MTA Sztaki illetve a Duna Kutató Intézet, valamint az ELTE Mikrobiológiai Tanszék bevonásával végezték.

technokrata.hu

Hírek

Magas szintű kínai kitüntetésben részesült Záray Gyula professzor

Dr. Záray Gyula, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója és az ELTE Kémiai Intézet professzor emeritusa 2022. december 15-én Budapesten vette át a „Chinese Government Friendship Award”-ot, melyet a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségén adtak át. Az ünnepségen az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Ökológiai Kutatóközpont vezetősége is képviseltette magát. A Kínai Kormány Barátság Díja a Kínai Népköztársaság legmagasabb kitüntetése azoknak a külföldi szakembereknek, akik kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárulnak Kína gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.

Az elismeréshez az Ökológiai Kutatóközpont nevében gratulálunk!

Média

Becsapott rovarok – A poláros világ

Mi lehet az összekötő kapocs olyan, első hallásra abszurdnak és feleslegesnek tűnő tudományos megfigyelések között, mint hogy a szitakötőket a fekete sírkövek vonzzák és a fehér színű lovakat gyötrik legkevésbé a bögölycsípések? A fenti megfigyelésekről megjelent publikációkkal 2016-ban (nemzetközi kutatócsoportban) magyar kutatók nyerték el a fizikai Ig Nobel díjat, amelyet a nyerteseknek a valódi Nobel díjasok nyújtanak át az adott év legmeghökkentőbb, humoros, de komoly továbbgondolást igénylő kutatásáért.

Dr. Kriska György az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója és az ELTE Biológiai Intézet docense már 25 éve kutatja együtt Horváth Gáborral, az ELTE Fizikai Intézet egyetemi tanárával, hogy egyes felületek miért vonzzák a rovarokat. Évekig tartó intenzív kutatásuk során kiderült, hogy a megoldás kulcsa a visszavert fény polarizációs mintázatában rejlik, mely az emberi szem számára alig észlelhető, de a különböző rovarok számára látható. Sok esetben például a rovarok a polarizációs jelet használják vizes élőhelyeik felismerésére.

Közös munkáikról, az elért eredményekről egyórás filmet forgattak, amelynek december 27-én lesz a YouTube premierje és aznap egy tudományos ismeretterjesztő blogot is indítanak Poláros világ címmel.

A polarizációs jelek érzékelése több millió évig segítette a rovarok túlélését, de a mai, ember által átalakított környezetben az optikai környezetük is átalakult, így az állatok egyre több hamis és gyakran halálos jelzést kapnak. A mesterséges felületekről, például napelemekről, aszfalt utakról, ablakokról, autókról, alapvetően minden fényes tárgyról származó fénytükröződések, napi szinten több milliárd állat ökológiai csapdáit jelentik. Így válik a látszólag ártalmatlan sírkő tömegpusztító fegyverré és ezernyi élőlény temetőjévé.
A poláros fénycsapdaként működő objektumok természetkárosító hatása ma már globális szinten veszélyezteti a vizes élőhelyeket, amelyek a biológiai sokféleség legnagyobb tárházai a Földön. Ezért is lenne fontos, hogy erről az egész világot érintő újonnan felismert jelenségről, a poláros fényszennyezésről a témával foglalkozó biofizikus és ökológus kutatók szűk köre mellett minél többen tudomást szerezzenek. A jelenség iskolapéldáit a becsapott rovarok szemszögéből mutatják be a kutatók tudományos ismeretterjesztő filmjükkel és blog bejegyzéseikkel.

A „Poláros világ” című egyórás filmjük betekintést nyújt a fent leírt jelenségekbe. Kalandozásaik nyomán egyértelművé válik, hogyan válhatott rendkívül fontossá egy látszólag nevetséges és marginális felfedezés. A film végére megtanuljuk, hogyan lehet megmenteni a veszélyeztetett vízirovarokat, megváltoztatni a városképet, biztonságosabb hidakat és kikötőket építeni, haszonállatainkat megvédeni a vérszívóktól – és még azt is megérthetjük, miért vannak csíkok a zebrán.

A Poláros világ című blog a 2022. december 27-én bemutatásra kerülő, azonos című film tudományos alapjaival és egyes témáival foglalkozik látványos képi és filmes szemléltetéssel. A blog bejegyzések végén interaktív teszt található, mely a poláros világról megszerzett ismeretek rögzítését segíti. A blog szakmai alapját az alábbi könyv adja: Horváth Gábor, Farkas Alexandra, Kriska György: A poláros fény környezetoptikai és biológiai vonatkozásai

A kutatócsoport az elmúlt 20 évben igazolta, hogy egyes globálisan elterjedt mesterséges objektumok (pl. aszfalt utak, üvegépületek, napelemek, kivilágított hidak) optikai sajátságaik folytán jelentős mértékű vízi rovar pusztulások okozói lehetnek. A Nature-ben és a Science-ben többször is méltatott eredményeik hozzájárultak az ökológiai csapda fogalmának meghatározásához és lehetőséget adtak arra, hogy leírják az ökológiai fényszennyezés egy új típusát a poláros fényszennyezést. Kutatásaikba már a kezdetektől fogva bevontak civil közreműködőket, akik aktuális terepi információk megadásával, kísérleti helyszínek biztosításával segítik munkájukat.

A „Poláros világ” című film az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a MEC_N_21 pályázati program finanszírozásában készült el.

Forrás: elkh.org - Poláros világ - 2023-01-04

További megjelenések a témában:

Telex.hu - Egy üvegfalból halálos tömegpusztító fegyver lehet - 2023-01-11

Nyomtatott sajtó:
Újpesti Napló - A dunavirág titka - 2023-02-23

Média

Elhunyt Kereszty Zoltán, a Nemzeti Botanikus Kert korábbi vezetője

Szomorúan adott hírt az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete Dr. Kereszty Zoltán, a Nemzeti Botanikus Kert korábbi vezetőjének haláláról.
A Nemzeti Botanikus Kert honlapjáról:
“Intézetünk nyugalmazott tudományos főmunkatársa 1937-ben született Szolnokon. Budapesten, 1961-ben, az ELTE TTK biológia-kémia szakán diplomázott. 1975. decemberében Ujvárosi Miklós, a Botanikus Kert akkori vezetőjének hívására került Válról, az akkor már 4 gyermekes tanár a Botanikus Kertbe. Jövetelét érdekes találkozás kísérte, együtt érkezett az Intézménybe ugyanis Kósa Gézával, aki később tőle vette át a Kert vezetését. Ezen kerttörténetünkben oly fontos momentumot rá jellemző derűvel írta le a tavalyi, Kósa Gézáról szóló visszaemlékezésében. Kereszty Zoltán 1976-1995 a Rendszertani gyűjtemény kurátora, 1991-től 2002-es nyugdíjazásáig a Botanikus Kert vezetője volt.”

botanikuskert.hu

Hírek

Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében

Az ELKH Ökológiai Központ (ÖK) munkatársai a szúnyogok által terjesztett szívférgességet vizsgálják, és arra kérik a kutyatartó lakosságot, hogy egy felmérés keretében válaszoljanak néhány kérdésre. Korábbi kutatások szerint a kutyákban előforduló szívférgesség főként a kelet- és dél-magyarországi területeken van jelen, azonban a betegség elterjedésének alakulásáról keveset tudunk. A jelenlegi felmérés keretében szolgáltatott adatok jelentősen hozzájárulnak a szúnyogok által terjesztett betegség monitorozásához, elterjedésének megértéséhez és a potenciális védekezési stratégiák kifejlesztéséhez.

A kutyákban előforduló szívférgesség egy szúnyogok által terjesztett féregfertőzés miatt kialakuló betegség. A Dirofilaria immitis féregfaj okozta, komoly állategészségügyi kockázattal járó megbetegedés a világ legtöbb táján előfordul. Hazánkban 2007-ben jelentették az első országon belüli, nem külföldről behurcolt fertőzést. A kórokozó azóta is stabilan megtelepedettnek számít, a fertőzést egyre növekvő számban regisztrálják. A hazai kutyák fertőzöttségi arányát jelenleg nem ismerjük, azonban 2010 előtt 0,7% volt, 2015 es 2018 között 5,5%-ra emelkedett, ami növekvő tendenciát mutat. Habár gyógyszeres kezeléssel való megelőzése nem kötelező, jóval egyszerűbb lenne, mint az igen költséges és időigényes utókezelés, illetve a szövődmények kezelése. Az utókezelés számos egyéb veszélyt jelenthet a kutyákra nézve, például májkárosodást, gyomorbántalmakat és trombózist is okozhat. Kezelés nélkül a megbetegedés az állat hosszú, hónapokig tartó szenvedéséhez és pusztulásához vezet. A betegség tünetei sokrétűek lehetnek, beleértve a köhögést, étvágytalanságot, légzési nehézséget, ájulást és vér felköhögését vagy orrvérzést. A szúnyogok a szívférgességgel fertőzött kutyákon való táplálkozás során szerzik a betegséget, amelyet később, a következő vérszívás alkalmával továbbadnak.

Annak érdekében, hogy jobban megértsük ennek a főként kutyákat érintő betegségnek az elterjedését és magyarországi előfordulását, az ÖK munkatársai arra kérik a kutyatartó lakosságot, hogy egy gyors felmérés keretében válaszoljanak néhány kérdésre. Azon kutyatartók, akik korábban már állatorvos segítségével teszteltették kutyájukat szívférgességre, most néhány információ megosztásával sokat segíthetnek. Fontos, hogy ezek az adatok akkor is hasznosíthatók a felmérésben, ha a tesztelt állatok negatív eredményt mutattak, tehát a teszteléskor nem voltak fertőzöttek.

A kérdőív kitöltése 3-5 percet vesz igénybe, és ezen a linken érhető el.

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

24.hu - Veszélyes betegség leselkedik a kutyákra - 2022-12-14

További megjelenések a témában:

berek.hu - 2022.12.15. Segítség: a kutyák szívférgességét vizsgálják

forestpress.hu - 2022.12.15. Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében

hirado.hu - A lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében - 2022-12-14

medicalonline.hu - Felmérnék a kutyaszívférgesség elterjedését - 2022-12-15

magyarmezogazdasag.hu - 2022.12.15. Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében

hvg.hu - Ha kutyája is van és pár perce is, most néhány kattintással segíthet a magyar kutatóknak - 2022-12-16

tesztalelkemindennek.hu - Azon ebtartók segítségét kérik, akik teszteltették kutyájukat szívférgességre - 2022.12.19.

infostart.hu - Kutyások segítségét várják az ELKH kutatói - 2022.12.17.

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében - 2022-12-14
webradio.hu - Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében - 2022.12.14.
hir.ma - Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében - 2022-12-14
vasarnap.hu - Most kell a kutyatartók segítsége - 2022-12-14
budaorsiinfo.hu - Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében - 2022-12-15
tudas.hu - Az ÖK kutatói a lakosság segítségét kérik a kutyaszívférgesség elterjedésének felmérésében - 2022-12-15
National Geographic - Kutatók kérik a lakosság segítségét a kutyaszívférgesség felmérésében 2022.12.18.

Hírek

Elindult az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programja

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke által kezdeményezett, az MTA vezető testületei által támogatott és a Kormánnyal is egyeztetett nemzeti kutatási programok a magyar társadalom, gazdaság és kultúra számára nemzetstratégiai jelentőségű tématerületeken működnek.

A három program egyike a Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programja (FFTNP) ennek a Fenntartható technológiák alprogramjának (FTAP) konzorcium vezetője az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK). Az alprogram a víztudományoktól az agrártudományokon és az új generációs környezeti monitoring rendszerek fejlesztésén át az energetikáig meglehetősen széles multidiszciplináris mezőben működik majd. Ezeket a területeket csak a köztük meglévő kölcsönös és sokrétegű egymásra utaltságok feltárásával és megértésével lehetséges kutatni.
Az Ökológiai Kutatóközpont fenntarthatósági kutatásainak széles skáláját lefedi a programhoz kapcsolódó szakmai munka. Az ÖK két alprojekttel vesz részt az FTAP munkájában.

’Ökológiai fenntarthatóságot szolgáló élőhely-kezelések kísérletes vizsgálata szárazföldi ökoszisztémákban’
Az ENSZ által elfogadott 17 Fenntartható Fejlődési Célból a 15. a “Szárazföldi ökoszisztémák védelme”, mely nevesíti az ökoszisztémák és ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését, helyreállítását és fenntartható használatát. A tervezett kutatás fókuszterületei a különböző erdei, gyepi és szántóföldi ökoszisztémák fenntartható kezelése és helyreállítása illetve az aszály hatásának felmérése gyepekre. Kutatásaikat kiterjedt hazai és nemzetközi együttműködésekben végzik, több egyetem BSc, MSc és PhD hallgatóinak bevonásával, köztük külföldi diákokkal is.
A projekt a kísérletes megközelítést teszi a fókuszba hogy olyan kérdéseket teszteljen és demonstráljon, mely hozzájárul a fenntarthatósági célokhoz. Eddigi kutatásaik során kimutatták a gyepek hagyományos, extenzív kezelésének a fontosságát a biodiverzitás és a vidéki táj megőrzése érdekében, illetve a hazai gyepek európai szinten kiemelkedő diverzitását. Az erdők a gazdasági hasznosításuk mellett fontos védelmi és rekreációs funkcióval és ökoszisztéma szolgáltatással bírnak, ezért napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok az erdőgazdálkodási módok, amelyek a faanyagot az erdők ökológiai funkcióinak és biodiverzitásának fenntartása mellett tudják biztosítani. A klímaváltozás, Magyarországon kiemelten az aszály hatásainak megértése és a probléma kezelése alapvető feladat, melyet terepi kísérletes kutatással céloztak meg. Az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézete három komplex terepi kísérleti rendszert is fenntart, a gyep-restauráció, az erdő-kezelés és az aszály hatásának megértésére.

A ’Fenntartható városok: a városi élőhelyek biodiverzitásának ökológiai és humán vonatkozásai’ című alprojektben három egymásra épülő témacsoportban, egységes keretrendszerben vizsgálják a városi ökoszisztémák működését, ezek humán vonatkozásait és a rendszer működésének fenntartásához és helyreállításához szükséges beavatkozásokat. A téma aktualitását és globális jelentőségét jelzi, hogy napjainkban a világ népességének több mint fele városokban él, és ez az arány folyamatosan nő. A városi életminőség és jólét fenntartásához, javításához nélkülözhetetlen a városi ökoszisztémák működésének megértése. A városlakók számára ezek az ökoszisztémák jelentik a mindennapi, közvetlen kapcsolatot az élővilággal és a természettel.
A városiasodás folyamata eleve egy kísérletes elrendezést definiál: az ember mesterségesen kialakított több élőhelyet a természetes élőhelyek között elszórva, és ezeket az egységeket kolonizálták a különböző növény és állatfajok. A városi és természetes ökoszisztémák összehasonlítása tehát egy unikális kísérleti lehetőség tájhasználattal és restaurációval mint a fenntarthatóság kiemelkedő ökológiai vetületeivel kapcsolatos általános jelenségek feltárására.

Az urbán ökoszisztéma fontos elemei a fennmaradt városi természetes élőhelyek, vízparti folyosók, kistavak, felhagyott területek, kezelt parkok, privát kertek, balkonok, tetőkertek. Ezekhez az élőhelyekhez jelentős biodiverzitás kötődik és nélkülözhetetlen ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak, mint a talaj, a víz és a levegő minőségének védelme és a klímaszabályozás. A városi élőhelyek hatékony védelméhez és működésük megértéséhez nélkülözhetetlen a városokhoz kötődő biodiverzitás, valamint a városi élőhelyek által biztosított ökoszisztéma szolgáltatások feltárása. Multi-taxon vizsgálataikban feltárják a városi terresztris és a vízi élőhelyek biodiverzitását és ökoszisztéma szolgáltatásait befolyásoló mechanizmusokat.
A városokban bonyolult közösségi dinamika bontakozik ki az ember és számos élőlény között, és az ember élettevékenysége alapvető hatással van a városi ökoszisztémákra. A jelentős népsűrűség és a városok központi kereskedelmi és közlekedési szerepe elősegítik a távoli területek kórokozóinak és vektoraiknak behurcolását, és az emberek közti fertőzések gyors létrejöttét. A hősziget jelenség hozzájárul, hogy a kórokozók, vektoraik és rezervoár gazdáik könnyebben átvészeljék a téli hónapokat. Kutatásaik célja az ember és a városi ökoszisztémák közötti kapcsolatok, kölcsönhatások feltárása.
A városok zöld és kék infrastruktúrájának és a hozzájuk kötődő biodiverzitás fenntartása szempontjából fontos kérdés, hogy a városi élőhelyek képesek-e funkcionális élőhely-hálózatot alkotni. A jelentős mennyiségű és jól összekötött zöld infrastruktúrával rendelkező városokban a városiasodás hatása jelentősen mérsékelhető. A városi zöldterületek területének és biodiverzitásának növelése az EU Biodiverzitás Stratégia egyik kiemelt célkitűzése. Kutatásainkban arra keressük a választ, hogy a természeti területeken megismert élőhelyrekonstrukciós módszerek és természet-alapú megoldások milyen módon alkalmazhatóak a városi élőhelyek restaurációja során.

A Fenntartható technológiák alprogramjának (FTAP) konzorcium vezetője az Ökológiai Kutatóközpont, a konzorcium tagjai a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BMGE), az Agrártudományi Kutatóközpont (ATK), a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI), a Miskolci Egyetem (ME), az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), a Pannon Egyetem (PE), és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE). A program négy éves, összesen 3 milliárd forint összegű támogatást biztosít. A program koncepciójáról és céljairól az MTA honlapján lehet részletesen olvasni.

Forrás: mta.hu

mta.hu

További megjelenések a témában:

magyarhirlap.hu - 2022.12.07. Három nagy kutatási programot indít az MTA 2022-ben

magyarnemzet.hu - 2022.12.07. Az álhíreket leplezi le az Akadémia most induló nagy kutatási programjainak egyike

hvg.hu - 8,6 milliárdért az emberi agyat is megfejtené és az álhíreket is leleplezné az MTA - 2022-12-07

infostart.hu - Álhíreket leplez le az Akadémia egyik kutatási programja - 2022-12-07

infovilag.hu - Akadémiai kutatási program az álhírek leplezésére – Infovilág - 2022-12-07

telex.hu - Az áltudományt is kutatják az MTA új programjaiban - 2022-12-07

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - Három nagy kutatási programot indít az MTA 2022-ben - 2022-12-07
webradio.hu - Három nagy kutatási programot indít az MTA 2022-ben - 2022-12-07
gyorihirek.hu - Újra kutatási programokat indít a Magyar Tudományos Akadémia - 2022-12-07
hir6.hu - Három nagy kutatási programot indít az MTA 2022-ben - 2022-12-07
medicalonline.hu - Három nagy nemzeti kutatási program indul az MTA vezetésével - 2022-12-07
mizumiskolc.hu - Újra kutatási programokat indít a Magyar Tudományos Akadémia - 2022-12-07
szekszardihirek.hu - Újra kutatási programokat indít a Magyar Tudományos Akadémia - 2022-12-07
weborvos.hu - Elindultak a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti programjai - 2022-12-07

Média

Trópusi élménysétára indulhatunk Vácrátóton

A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben időnként tematikus sétákat is tartanak a kert kurátorai, akik a hivatásuk iránt érzett szenvedélyüket örömmel osztják meg másokkal is. Az egyik ilyen vezetett séta a trópusi gyümölcsök és zöldségek egzotikus világába kalauzol el bennünket.
A sétavezető Dr. Halász Krisztián Phd. tudományos gyűjteményvezető, az üvegházi gyűjtemények kurátora. További információk a Nemzeti Botanikus Kert honlapján.

travelo.hu

Hírek

A halak napszakos élőhely használatát vizsgálták a Duna part menti sekély élőhelyein

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium projektje (azonosító: RRF-2.3.1-21-2022-00008) keretében a Duna sekélyebb vízpartjának közelében vizsgálták a halak változó élőhely használatát. A kutatók a Duna Sződliget és Vác közötti szakaszán 2022. október 10-én nappali és éjszakai part menti halászatokkal gyűjtöttek adatokat arról, hogy mely fajok választják tartózkodási helyül a sekély partközelt éjjel, illetve nappal.

A halak különböző élőhelyeket használhatnak a szaporodáshoz, a táplálkozáshoz, a pihenéshez és a teleléshez. Egyes halak a szaporodási időszakban a folyóban vándorolva keresnek ívásra alkalmas helyeket. A Dunában ilyenek például a paducok, amelyek a szaporodáskor akár több kilométert is felúsznak a folyóban megfelelő ívóhelyet keresve. De a Dunában egykor élt legnagyobb halfajunk, a viza is hasonló módon kereste a a megfelelő szaporodási helyeket. A vizák a Fekete-tengerből úsztak fel a Duna kavicsos-köves aljzatú szakaszaira ívni, majd a szaporodás után visszatértek a tengerbe, és a fiatal egyedek csak később követték szüleiket a folyón át a sós vízbe. A halak azonban nem csupán ilyen nagy távolságokat járhatnak be élőhelyeik között. Ennél kisebb távolságban, a folyó sekélyebb, parthoz közeli és a meder belsőbb részei között is változtathatják élőhelyüket. Ráadásul a halak élőhelyigénye nem csupán az életkorukkal és az évszakokkal, hanem a napszakoktól függően is változhat. Ezért előfordul, hogy egy folyó parthoz közeli sekély zónájában is más halak használják az élőhelyet nappal, és mások éjszaka.

Az ÖK munkatársai a part menti halászatok során összesen 15 halfajt azonosítottak. Közülük a balin, a halványfoltú küllő, a leánykoncér és a selymes durbincs nemzetközileg is kiemelt jelentőségű, az Európai Unióban az úgynevezett Natura 2000-es fajok közé tartoznak, az utóbbi három hazai védettség alatt is áll. A leánykoncér és a selymes durbincs pedig a Duna vízrendszerének őshonos fajai, ezek ma sem élnek máshol, csak a Duna vízgyűjtőjén, ahol a törzsfejlődés során kialakultak. A kutatás megerősítette, hogy az említett „kincsek” mellett olyan halak is használják a Duna vízparthoz közeli sekélyebb élőhelyeit, amelyeknek eredeti hazája nem a Kárpát-medence, így nálunk idegenhonosak. Ilyenek a fenéklakó gébfélék közé tartozó fajok, amelyek a Fekete-tenger környéki félsós vizek és a tengerbe érkező folyók torkolatainak, köztük a Duna-deltának is a lakói. Onnan indultak „hódító útjukra” az európai folyókon felfelé a XIX. században. A halászatok során a kutatók öt ilyen hazánkban idegenhonosnak számító gébfajt fogtak: csupasztorkú gébet, feketeszájú gébet, folyami gébet, Kessler-gébet és tarka gébet.

A kifogott példányok 54 százaléka az éjszakai, 46 százaléka pedig a nappali mintavétel során került elő, mintegy háromnegyedüket az idegenhonos gébek adták. Az egyetlen kifogott pontyivadék, valamint a tarka gébek csak nappal, míg a kősüllő, a leánykoncér, a paduc, a süllő és a szilvaorrú keszeg pedig csak éjszaka kerültek kézre. A balin, a csupasztorkú géb, a feketeszájú géb, a folyami géb, a halványfoltú küllő, a Kessler-géb, a selymes durbincs és a szélhajtó küsz pedig a nappali és az éjszakai fogásokban egyaránt szerepeltek. A legkisebb kifogott hal, egy feketeszájú géb testhossza csupán 14 mm, míg a legnagyobbé, egy fiatal süllőé 198 mm volt.

A gyűjtött adatok szerint a sekély partközelben jellemzően a kisnövésű fenéklakó halak – például a halványfoltú küllő és a gébek –, valamint a folyómeder mélyebb részeit, illetve a nyílt vízi élőhelyet kedvelő nagynövésű halak – mint például a süllő és a szélhajtó küsz – fiatal példányai tartózkodnak. Hét faj esetében mutatkozott különbség a napszakok között, ezek tehát vagy csak nappal, vagy csak éjszaka voltak jelen a mintákban. Ezenkívül a halegyedek száma az éjszakai fogásoknál valamivel többnek bizonyult, mint a nappalinál. A napszakok közötti adatok eltérésének oka a fajok napszakos aktivitásbeli különbségeiben keresendő. Egyes fajok többnyire nappal táplálkoznak és éjszaka pihennek, mint például a jellemzően nappali ragadozó balin. Ezzel szemben vannak olyan fajok, amelyek éppen fordítva aktívak, tehát inkább éjszaka táplálkoznak, nappal pedig pihennek. Ilyen például a jellemzően inkább szürkületi és éjjeli ragadozó, a süllő.
A kutatók folytatják a vizsgálatokat, és a jövőbeli eredményektől mélyebb ismereteket várnak arra vonatkozóan, milyen halak, mikor és miért tartózkodnak a partközeli élőhelyeken.

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

További megjelenések a témában:

hirado.hu - Feltérképezték a Duna halállományát - 2022-12-06

berek.hu - Idegenhonos halak a Dunában - Berek - 2022-12-06

index.hu - Idegenhonos halakat is találtak a Dunában - 2022-12-06

sokszinuvidek.24.hu - Idegenhonos halakat találtak a Dunában - 2022-12-07

magyarmezogazdasag.hu - Ezeket a halakat találták a kutatók a Dunában - 2022-12-07

greendex.hu - 2022.12.10. Az ÖK kutatói a Duna halállományát vizsgálták

tudomanyplaza.hu - Dunai halak - Part menti halászattal vizsgálták a dunai halállományt - 2022-12-07

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - A Duna sekélyebb szakaszain jelen lévő halállományt vizsgálták az ÖK kutatói - 2022-12-06
webradio.hu - 2022.12.06. A Duna sekélyebb szakaszain jelen lévő halállományt vizsgálták az ÖK kutatói
hir.ma - A Duna sekélyebb szakaszain jelen lévő halállományt vizsgálták az ÖK kutatói - 2022-12-06
budaorsiinfo.hu - A Duna sekélyebb szakaszain jelen lévő halállományt vizsgálták az ÖK kutatói - 2022-12-07
Blikk - 2022.12.08. Idegen halak
agroinform.hu - Megvizsgálták a Duna halállományát - 2022-12-10

Hírek

Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta az erdőssztyeppek kialakulásáért felelős tényezőket Eurázsiában

Az ELKH Ökológiai Központ (ÖK) Vegetációökológiai Kutatócsoportjának munkatársai osztrák és amerikai kutatókkal közösen vizsgálták az erdőssztyeppek kialakulásáért felelős tényezőket. Magyarország természetes növényzetének jelentős részét erdőssztyepp képezi, míg tőlünk nyugatra ez az életközösség rendkívül ritka, csupán Ausztria és Csehország néhány pontján található meg. Az eredményeket összefoglaló publikáció a rangos Biological Rewiew tudományos szakfolyóiratban jelent meg.

A Közép-Európától egészen Oroszország távol-keleti részéig húzódó erdőssztyeppek öve átmenetet képez a zárt lombú erdőségek és a nyílt füves puszták között. Az erdőssztyepp a magasból nézve egy óriási mozaikhoz hasonlít, amelyet kisebb-nagyobb erdőfoltok alkotnak különféle gyepekkel. Magyarország természetes növényzetének jelentős részét erdőssztyepp képezi, míg tőlünk nyugatra ez az életközösség rendkívül ritka, csupán Ausztria és Csehország néhány pontján található meg. Az ökológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen tényezők felelősek az erdőssztyeppek kialakulásáért. Mi az oka annak, hogy Magyarországon nem zárt erdőket vagy füves területeket találunk, hanem e kettőnek a keverékét? A kérdésre egy magyar, amerikai és osztrák kutatókból álló nemzetközi csoport most először próbált meg részletes választ adni.

Az erdőssztyeppek létrejöttének megértéséhez a szakemberek egy szélsőségesen leegyszerűsített helyzetből indultak ki, amelyben a számos környezeti tényező közül csak az átlagos éghajlatot vették figyelembe. Enyhe éghajlati körülmények között, ahol bőséges a csapadék, és nincsenek hőmérsékleti szélsőségek – így Nyugat- és Észak-Európa jelentős részén is –, erdő alkotja a természetes növényzetet. Az eurázsiai kontinens belseje felé haladva fokozatosan csökken a csapadék mennyisége, és egyre nagyobb az éves hőmérsékleti ingadozás. Mindez kedvezőtlen az erdők számára, és egy kritikus ponton túl ellehetetleníti létezésüket, így itt a gyepek kerülnek előnybe. Az átlagos éghajlatot figyelembe véve tehát érthetővé válik, hogy a kontinens belseje felé haladva miért vált át az erdő gyepre, azonban a kettő mozaikjából álló életközösség létrejöttére mindez még nem ad magyarázatot.

Ezért a kutatás következő lépésében nemcsak az átlagos éghajlatot, hanem annak változatosságát is figyelembe vették. A szokatlanul csapadékos évek vagy évtizedek a fás növényzet terjedésének kedveznek, és magányos fák vagy akár kisebb facsoportok is megtelepedhetnek a gyepek belsejében. Ezzel szemben a szárazabb időszakok a gyepek számára előnyösebbek, és a kiszáradó fák helyét több helyen lágyszárú növényzet veheti át. Az éghajlat ingadozásának eredményeként tehát néha az erdők, néha a gyepek kerülnek előnybe, de egyik sem tud tartósan a másik fölé kerekedni, így kialakul a kettő keverékéből álló mozaik.

A valóság persze bonyolultabb ennél: az erdőssztyeppek kialakulásának vizsgálatakor az éghajlat mellett a domborzati tényezőket és a talajviszonyokat is fontos figyelembe venni. Az északra tekintő domb- és hegyoldalak mindig hűvösebbek, párásabbak, míg a délre néző lejtők több napsugárzást kapnak, melegebbek és szárazabbak. Mindennek ott van igazán nagy jelentősége, ahol az erdők és a gyepek elterjedésük határa közelében vannak: vagyis az erdőssztyepp-zónában. Az északi oldalakat itt általában erdők borítják, míg a délieken gyepek uralkodnak, azaz az egész tájat tekintve mozaik alakul ki. A mozaikos jelleget erősíti az is, hogy bizonyos talajtípusok inkább az erdőket, mások a gyepeket segítik. Az eredmény pedig az erdőssztyepp kialakulása.

Az erdők és gyepek arányát jelentősen befolyásolják még a tűzesetek és a legelő állatok is. Tűzesetek emberi közreműködés nélkül is kialakulhatnak, például villámlás következtében, de az ember is hosszú ideje alkalmazza a tüzet környezetének módosítására. Egy erős tűz a gyepeket alkotó lágyszárú növényeket és az erdőket alkotó fákat egyaránt elpusztíthatja. Jelentős különbség azonban, hogy a gyepek megújulása rövidebb időt vesz igénybe, hiszen a lágyszárú növényzet gyorsan, akár néhány hónap alatt helyreáll. A fák sokkal lassabb növekedése miatt viszont az erdő helyreállása évtizedekig, vagy akár évszázadokig is eltarthat. A tüzek tehát csökkenthetik az erdőborítást, és még ott is jelentős gyepfoltokat tudnak kialakítani, ahol az éghajlati viszonyok lehetővé tennék erdők létrejöttét.

Hasonlóan nagy jelentőségű a növényevő állatok hatása is. A füvek kiválóan alkalmazkodtak a legeléshez, és gyorsan újra kihajtanak. A fásszárúak esetében viszont a legelés sokszor végzetes: ha az állatok egy magoncot egymás után többször lelegelnek, akkor az elpusztulhat, vagy jobb esetben is nagyon lelassul a növekedése, és nem tud kifejlett fává válni. Az eurázsiai erdőssztyeppeket régebben vadlovak, vadszamarak, bölények, antilopok tömegei legelték. Többségüket mára kiirtotta vagy a kihalás közelébe hajszolta az emberiség. Helyüket részben haszonállatok, például juhok, kecskék, szarvasmarhák vették át. A legelő állatok az erdő-gyep arányt mindenütt jelentősen módosíthatják, de különösen fontos a szerepük az erdőssztyeppek viszonylag csapadékos északi és nyugati régióiban, így Magyarországon is.

Az erdőssztyeppek tartós fennmaradásában szerepet játszanak még azok a visszacsatolások, amelyek a meglévő mozaikos mintázatot stabilizálják. A gyepfoltok például aktívan ellenállnak a fásszárúak behatolásának, így próbálják megakadályozni, hogy a gyepek idővel erdőkké alakuljanak. Az erdők pedig úgy módosítják saját környezetüket, például a mikroklímát és a talajt, hogy az a fák túlélésének kedvezzen, míg a gyepek terjedését akadályozzák.

A fenti tényezők összessége több ezer éven keresztül biztosította az erdőssztyeppek fennmaradását, sajnos azonban ezek nagy része mára megsemmisült. Többségük a mezőgazdaság térhódításának esett áldozatul az elmúlt évszázadok során. A magyar erdőssztyeppek utolsó hírmondói is csupán apró védett területeken maradtak fenn. Az éghajlatváltozás, az inváziós fajok terjedése és az elhibázott fásítási programok új kihívást jelentenek az erdőssztyeppek számára. Megóvásukhoz elsőként szemléletváltásra van szükség. Magyarország jelentős részének természetes növényzetét erdők és gyepek mozaikja alkotja. Teljesen fátlan térségek kialakítása ugyanolyan helytelen és természetellenes, mint a túlzott mértékű fásítási törekvések. A feketefenyő, az akác és az amerikai eredetű nyárfák a magyar tájtól teljesen idegen, a hazai élővilághoz nem illeszkedő fajok. Felbecsülhetetlen természeti értékek mennek veszendőbe, amikor ősgyepeket ezekkel a fafajokkal ültetnek be. A legeltetés viszont egy több ezer éve tartó természetes folyamat továbbvitelének tekinthető, és térségünkben is komoly hagyománya van. Ezért a megfelelő módon végzett legeltetés az erdőssztyeppet nem károsítja, hanem éppen ellenkezőleg, kifejezetten kedvező hatással van a táji sokszínűségre és a biodiverzitásra. Az ökológiai ismeretek alkalmazásával talán még nem késő olyan eljárásokat találni, amelyek a jellegzetes magyar erdőssztyepp értékeinek megőrzése mellett teszik lehetővé a gazdasági hasznosítást.

További megjelenések a témában:

forestpress.hu - - Az erdők és gyepek Eurázsiában való együttélését vizsgálták 2022.12.23.

magyarmezogazdasag.hu - Nemzetközi együttműködésben vizsgálták az erdők és gyepek együttélését Eurázsiában az ELKH kutatói - 2022-12-22 14

berek.hu - 2022.12.22. - Erdőket, gyepeket vizsgálnak – Berek

greendex.hu - 2022.12.23. Az ÖK kutatói Eurázsia növényvilágát vizsgálják –

agrotrend.hu - Az ÖK kutatói nemzetközi együttműködésben vizsgálták az erdők és gyepek együttélését Eurázsiában - 2022-12-23

Nyomtatott sajtó:
tudas.hu - 2022.12.22. 12:52:04 Nemzetközi együttműködésben vizsgálták az erdők és gyepek együttélését Eurázsiában az ELKH kutatói

Hírek

A vízimadarak szerepe az európai szárazföldi növények terjesztésében

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai spanyol kutatókkal együttműködve a velencei-tavi tőkés récék ürülékmintáinak vizsgálata alapján megállapították, hogy a vízimadarak a tavaszi vándorlás során kulcsszerepet játszanak az európai szárazföldi növények elterjesztésében az északi szélességi körökre. A kacsák e létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatása hozzájárul a növények klímaváltozással szembeni ellenálló képességének erősítéséhez. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a Global Ecology and Biogeography című rangos szakfolyóiratban jelent meg.

Régóta ismert, hogy a gyümölcsevő madarak, például a rigók és más énekesmadarak ürülékükkel szétszórják a bogyókból származó magvakat, ahogy az is, hogy a tőkés récékhez hasonló kacsák részt vesznek például a békaszőlőfajok (Potamogeton sp.) terjesztésében. A húsos terméssel nem rendelkező szárazföldi növényekről ugyanakkor eddig azt feltételezték, hogy a madarak révén nem terjednek. A mostani tanulmány azonban bemutatja, hogy a vízimadarak számos szárazföldi növény magjainak terjesztésében is kulcsfontosságú szerepet játszanak, különösen a tavaszi vonulás során, amikor észak felé, a költőterületekre tartanak. Ez a mozgás teszi lehetővé, hogy az éghajlat változással összhangban megváltozzon a növények elterjedése.

Mivel a bokrok és a fák az őszi vonulás idején teremnek, a gyümölcsevő madarak ekkor fogyasztják el és terjesztik a magokat, így északra szállításukban ezek a fajok kevésbé vesznek részt. A kacsák viszont tavasszal nem a növényekről szedik le a magvakat, hanem hónapokkal a termésérés után eszik meg azokat, különösen, amikor a tavi üledéket szűrve táplálkoznak. Az általuk terjesztett európai virágos növényeknek ráadásul nincs húsos termésük.

A kutatók egy éven keresztül minden hónapban mintát gyűjtöttek a Velencei-tó tőkés récéitől. A faj magyarországi állományairól ismert, hogy vándorlásuk során akár 2300 kilométert is megtehetnek a költő- és a telelőterületek között. A vizsgált időszakban a madarak tavasszal több növényfajt terjesztettek, mint más évszakokban, viszont télen nagyobb mennyiségű mag volt az ürülékükben. Emellett míg tavasszal a szárazföldi növények, addig más évszakokban a vízinövények magvai voltak túlsúlyban. Az ökológusok az általuk begyűjtött mintegy 600 ürülékmintában 5000-nél is több magot találtak, amelyek 40 százaléka a laboratóriumban később kicsírázott. A mintákban 35 különböző növényfajt azonosítottak, azonban a kacsák által Európában elterjesztett növények száma jelenleg 500 felett lehet.

A kutatók eddig úgy gondolták, hogy a legtöbb növényfaj legfeljebb néhány száz métert tud megtenni a madarak közreműködésével, ami nem lenne elég ahhoz, hogy lépést tartsanak az éghajlatváltozással. A mostani kutatás eredményei azonban rámutattak, hogy a tőkés récék vándorlásuk során több száz kilométerre is képesek eljuttatni a magokat. Ez a kacsák által nyújtott létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatás hozzájárul ahhoz, hogy az ökológiai rendszerek alkalmazkodni tudjanak a globális felmelegedéssel járó drasztikus változásokhoz.

Fotó:Simay Gábor

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

További megjelenések a témában:

hvg.hu - Nagyobb szerepük van a vízimadaraknak Európa növényzetének kialakításában, mint gondolták - 2022-11-30

qubit.hu - A vízimadarak vándorlása fontos szerepet játszik az európai szárazföldi növények terjesztésében - 2022-11-30

hirado.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30

magyarmezogazdasag.hu - A madarak vándorlásának eddig ismeretlen pozitív hatását fedezték fel - 2022-11-30

index.hu - Megvizsgálták a tőkés récék ürülékét, és rájöttek egy nagyon fontos dologra - 2022-11-30

origo.hu - Vízimadarak terjesztik a szárazföldi növényeket - 2022-11-30

telex.hu - Nagyobb szüksége van a vadkacsaürülékre a világnak, mint ahogy azt eddig gondolták - 2022-11-30

alternativenergia.hu - 2022.12.02. A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében

ng.24.hu - 2022.12.05. Vízimadarak szerepe az európai szárazföldi növények terjesztésében

magyarmezogazdasag.hu - 2022.12.09. A vízimadarak segítenek a növényeknek a klímaváltozás túlélésében

Magyar Nemzet - 2022.12.15. Magot exportálnak a tőkés récék

24.hu - Madarak segítenek a növényeknek túlélni a klímaváltozást - 2022.12.16.

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
webradio.hu - 2022.11.30. A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében
bumm.sk - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
hir.ma - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
ma.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
pannonrtv.com - A madarak hatása a növények terjedésére - 2022-11-30
sikerado.hu - A vízimadarak segítik megmenteni a Földet - 2022-11-30
tudas.hu - 2022.12.01. 07:34:33 A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében
mindenamieger.blogspot.com - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-12-01
agrarszektor.hu - 2022.12.03. 12:26:00 Meglepő felfedezés látott napvilágot a vízimadarakkal kapcsolatban
alon.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-12-05
kanizsaujsag.hu - 2022.12.13. A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak
Észak-Magyarország - 2022.12.21. Madarak viszik a magvakat

Média

A fenntarthatóság társadalmi feltételei – az előadóülés videón

A fenntartható fejlődés olyan kihívást jelent, amely átfogó társadalmi változásokat igényel. Ennek különböző szempontjait vizsgálták azon a tudományos előadóülésen jelen lévő kutatók, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága rendezett az MTA Székházban 2022. november 8-án. Az előadók többek között a társadalmi egyenlőtlenségek és a környezeti fenntarthatóság összefüggéseit, valamint a kormányzás zöldítésének lehetséges módjait is vizsgálták. A tanácskozásról készült felvétel az MTA honlapján megtekinthető.

Kép: Szathmáry Eörs megnyitóbeszédet mond A fenntarthatóság társadalmi feltételei című előadóülésen

Hírek

A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutató-főigazgatója is részt vett a Milánói Egyetemmel közös kutatásban, amelyben a klímaváltozás hatásait vizsgálták a madarak költési szokásaira. Az ökológusok közel hétszáz madárfaj költési adatainak elemzése révén kimutatták, hogy a madarak évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdik szaporodási tevékenységüket. E jelenség oka, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre melegebbé válnak a tavaszok. Azonban nem minden madárfaj reagál egyformán, számos tényező befolyásolhatja az egyes fajok alkalmazkodási képességét a klímaváltozáshoz, ami felboríthatja az évmilliók alatt stabilizálódott ökológiai kapcsolatokat. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a rangos Ecological Monographs szakfolyóiratban jelent meg.

A klímaváltozás miatt változik az évszakok időzítése, főképpen tavasszal: egyre korábban érkezik el hozzánk a meleg idő, egyre korábban ébred a természet a téli álmából. Ezt az átalakulást nemcsak az ember tapasztalja, de az élővilág is érzékeli. A növények korábban kezdenek virágozni, és e jelenség az ökoszisztémák táplálkozási hálózatait követve végiggyűrűzik a fajok ökológiai kapcsolatrendszerén. A növényeket fogyasztó állatoknak ugyanis alkalmazkodniuk kell az egyre korábban elérhető táplálékhoz, de a növényevőket követik az őket fogyasztó ragadozók is. Így mindent egybevéve erős kényszer alakul ki a láncolatban, hogy korábban kezdődjön a reprodukciós időszak.

Az Ökológiai Kutatóközpont és a Milánói Egyetem kutatóinak most megjelent közös tanulmányából kiderül, hogy e változások egyértelműen átalakítják sok száz világszerte honos madárfaj életét, hiszen ők is kénytelenek előrébb hozni a szaporodásukat. Az ornitológusok szerte a világon megfigyelték, hogy a tápláléknövények korábbi virágzásával párhuzamosan a költöző madarak is előbb érkeznek meg telelőhelyeikről, majd hamarabb párosodnak és költenek.

„Munkatársaimmal összesen 684 madárfajról gyűjtöttünk a költés időzítésére vonatkozó adatokat a szakirodalomból. Több mint 5500 különálló idősort találtunk arról, hogy a madarak az 1811 és 2018 közötti időszakban mikor érkeztek a költőhelyükre, mikor költöttek, és mikor indultak útnak ősszel – ismertette Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a kutatás magyar résztvevője. – Azt vizsgáltuk, hogy a költés korábbi kezdése mennyire általános a fajok között, és milyen különbségeket fedezhetünk fel a fajcsoportok viselkedése között.”

Az adatelemzésből egyértelműen kiderült, hogy a költés előbbre tolódása általános jelenség. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált fajok évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdenek költeni. Azonban nem minden faj reagál egyformán: vannak olyanok, amelyeknek költési viselkedését kevésbé befolyásolja az éghajlat átalakulása, másokéra viszont nagyon erőteljes hatást gyakorol. A fajok megóvása szempontjából elengedhetetlen az ezeket a különbségeket meghatározó tényezők megértése. A kutatók megállapították, hogy a téli időszakot is Európában töltő rezidens madarak pontosabban tudják követni a növényzet – és ezáltal az elérhető táplálék – változásait, így e fajok költése még inkább előrébb tolódott az elmúlt évtizedekben, mint a vonuló fajoké.

„A vándorló fajok a telelőterületeiken a nappalok és az éjszakák hosszának változása alapján időzítik a hazaindulásuk időpontját, és ez szabja meg a költési területekre való érkezésük időpontját is. A nálunk telelő madarak ezzel szemben folyamatosan érzékelik a környezeti tényezők, többek között a táplálékeloszlás változásait, ezért finomabban tudják szabályozni a költésük kezdetét – tette hozzá Garamszegi László Zsolt. – Vannak olyan vándormadarak, amelyek egyre korábban indulnak vissza a telelőterületeikről, azonban ez nem tudatos döntés a részükről, hanem szelekciós folyamat. Az evolúció ugyanis azoknak az egyedeknek kedvez, amelyek korábban éreznek késztetést a visszaindulásra, hiszen így sikeresebben szaporodnak.”

A délen telelő madár tehát természetesen nem értesül arról, hogy a mérsékelt övi költőterületén megérkezésekor milyen táplálékbőség várható, aminek alapján dönthetne, hogy érdemes-e korábban indulnia, hogy másokat megelőzve kiaknázhassa a hamarabb kirügyező növények által kínált eleségbőséget. Ehelyett az evolúció itt is az egyedek közötti változatosságot használja ki: vannak olyan madarak, amelyek öröklött késztetéseik miatt kicsit korábban, mások később szoktak elindulni. Ha a költőterületen korábban köszönt be a tavasz, akkor a hamarabb indulók kerülnek előnybe. Így ők várhatóan sikeresebben fognak szaporodni, és a korai indulást kiváltó gének elterjednek a populációban. Így idővel a madarak többsége egyre hamarabb vág neki a hazaútnak.

Mivel a madarak szaporodási sikere, például a fiókák száma és azok túlélése nagyban függ a környezeti tényezőktől – például a táplálékellátottságtól –, és e tényezők a költési időszakon belül változnak, természetes módon hátrányba kerül az, aki a táplálékbőség csúcsáról lemarad. Ez a madár kevesebbet tud enni, rosszabb kondícióban lesz, amikor a tojásairól, illetve a fiókáiról kell gondoskodnia, és maguknak a fiókáknak sem jut annyi élelem. A madarak költésének eltolódása ugyanakkor nem csupán az ő életükben okoz változásokat.

A növényevő vagy generalista (mindenevő) fajok rugalmasabban alkalmazkodnak a táplálékforrások szezonális eloszlásához, így költési idejük kezdetét előrébb tudják hozni. Ez nem is meglepő, hiszen táplálkozási szokásaiknak köszönhetően ők hatékonyan találnak alternatív élelemforrást a szűkösebb kora tavaszi kínálatban is. Így ők nagyobb sikerrel tudják kiaknázni a hamarabb ébredő természet adta lehetőségeket. A specialista és a ragadozó életmódot folytató fajok viszont nem képesek olyan rugalmasan reagálni a természet változásaira. Ha az éghajlati változások miatt kevésbé férnek hozzá a megszokott táplálékukhoz, akkor ők nagyobb veszélybe kerülnek, mint a sokféle eleség közül választani képes generalisták.
Annak ellenére, hogy a madarak korai költéskezdése a klímaváltozásra adott általános válasznak tekinthető, ez nem jár együtt azzal, hogy a költési szezont korábban is fejezik be. Vagyis összességében megnyúlik a költési időszak, hiszen az éghajlat megváltozásával a hűvösebb klímájú vidékeken is egyre hosszabb ideig alkalmas számukra az időjárás.

Garamszegi László Zsolt tájékoztatása szerint: „Az ökoszisztémák táplálkozási hálózataiban minden fajnak alkalmazkodnia kell a többi faj és a környezeti tényezők változásaihoz. Az éghajlati átalakulásra először a növények reagálnak, majd ehhez alkalmazkodik az őket fogyasztó rovarközösség, illetve más növényevő állatok. E hatás ezután kaszkádszerűen végighalad a teljes táplálkozási hálózaton. Az előnybe kerülő fajok fogyasztói is előnybe kerülnek, miközben zsákmányaik megfogyatkozhatnak. Végső soron az egész ökoszisztéma működése átalakulhat, csakhogy a fajok eltérő mértékben képesek alkalmazkodni a megváltozott környezeti körülményekhez. Ez pedig zavart okozhat az egész rendszer működésében, így a korábban kialakult kapcsolatok ellehetetlenülhetnek, és új kapcsolatok alakulhatnak ki.”

Fotó: Laczi Miklós

Publikáció

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

hirado.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

További megjelenések a témában:

hvg.hu - Egyre korábban költenek a madarak, átalakulhat a teljes ökoszisztéma - 2022-11-23

origo.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

168.hu - Súlyos hatással van a madarakra a klímaváltozás - 2022-11-23

webradio.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

hang.hu - Egyre korábban költenek a madarak a klímaváltozás miatt - 2022-11-23

berek.hu - Klímaváltozás: a madarak költése is megváltozik - Berek - 2022-11-24

forestpress.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak (MTI) - 2022-11-24

ng.24.hu - A klímaváltozás hatása a madarak költési viselkedésére - 2022-11-23

magyarmezogazdasag.hu - 2022.11.24. A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

greenfo.hu - A klímaváltozás átalakítja a teljes ökoszisztémát. Egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24

infostart.hu - 2022.11. 26. - Egyre korábban költenek a madarak a klímaváltozás miatt

Nyomtatott sajtó:
alon.hu - Egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
blikk.hu - A madarak is alkalmazkodtak a klímaváltozáshoz: egyre hamarabb költenek - 2022-11-23
hir.ma - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
hir6.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infodebrecen.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infoesztergom.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infonyiregyhaza.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infopapa.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infotatabanya.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
korkep.sk - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - Körkép.sk - 2022-11-23
ma.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
promenad24.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
szeged.hu - Szeged.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
profitline.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24
Retro Rádió - Hírek 12:00 - 2022.11.23. - A klímaváltozás miatt évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban költenek a madarak, ez derült ki egy friss kutatásból
budaorsiinfo.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-25
alternativenergia.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak – Alternativ Energia - 2022-11-24
tudas.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24
agrarszektor.hu - Durva dolog derült ki a madarakról: ezt nehéz lesz megszokni - 2022.11.27.
tisztajovo.hu - 2022.11.25. 11:04:47 A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - Tisztajövő
qubit.hu - Az évszakok eltolódása világszerte feje tetejére állította a madarak szaporodási ciklusait - 2022-11-25 09:27:23

Média

A Biblia növényeiről a Duna TV Almáriumában

A vácrátóti botanikus kertben a bibliai növényekben is gyönyörködhetünk. A bibliai idők legfontosabb étele a kenyér. Ez egész Közel-Keletre jellemző volt különösen az ókorban. Ha kenyér volt, akkor nem kellett az éhenhalástól félni. A kenyér volt a főétel, a hétköznapi ember talált mellé egy kis hüvelyest, csicseriborsót például, vagy lencséből főztek kásákat, főzelékeket. Fráter Erzsébet, kurátor,a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátora beszélt a Biblia növényeiről a Duna TV Almárium műsorában.

Duna TV Almárium 2022. 11. 23-i adás