Hírek

Ökológiai és Botanikai Intézet pályázatot hirdet tudományos menedzser munkakörbe

Munkavégzés helye: 1113 Budapest, Karolina út 29 vagy 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4.

Feladatkör:
• A nemrég indult Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológia Divízió tudományos menedzser feladatainak ellátása;
• szakmai kapcsolattartás koordinálása a kutatócsoportok között, kutatási prioritások és eredmények összehangolása,
• risk assessment protokoll kidolgozása a kutatók bevonásával és működtetése
• társadalommal, döntéshozókkal és szakmai szervezetekkel való kommunikáció és kapcsolattartás koordinálása
• outreach tevékenység szakmai összefogása
• a társadalom illetve különböző ágazatok számára fontos problémakörök azonosítása, számukra releváns tudományos eredmények propagálása
• nemzetközi szakmai kapcsolatok felkutatása, kapcsolattartás nemzetközi szervezetekkel

Pályázati feltételek:
• PhD szintű szakirányú végzettség (ökológia területén);
• angol nyelv tárgyalóképes ismerete;
• büntetlen előélet.

Elvárt kompetenciák:
• elkötelezettség a fenntarthatósági problémák iránt;
• tudományos hozzáállás;
• jó tárgyalóképesség;
• jó kommunikációs képesség;
• igényesség és elhivatottság;
• proaktív hozzáállás
• önállóság;
• megbízhatóság és precizitás;
• jó probléma-megoldó és szervező készség;

Előnyt jelent:
• természetvédelmi vagy ökológiai kutatásban szerzett tapasztalat;
• projekt menedzsment terén szerzett szakmai tapasztalat;
• vezetői tapasztalat;
• tudománykommunikációs vagy tudományszervezői tevékenységekben való jártasság.

Amit mi kínálunk:
• a 3 hónapos próbaidő után, 2026. február 28-ig szóló, határozott idejű munkaviszony;
• napi 8 óra munkaidő, de részmunkaidős foglalkoztatásra és rugalmas munkabeosztásra is van lehetőség;
• megállapodás szerinti versenyképes bérezés;
• új tapasztalatok szerzése;
• inspiráló szakmai környezet;
• változatos feladatok.

A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások:

A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó fényképes részletes szakmai önéletrajzát (ha van, lekövethető publikációs listával), és motivációs levelét. Kérjük a végzettséget igazoló okirat (diploma) másolatát, illetve nyelvvizsga bizonyítvány(ok) másolatait csatolni. Továbbá nyilatkozatot arról, hogy a pályázati anyagában foglalt személyes adatainak a pályázati eljárással összefüggésben szükséges kezeléséhez hozzájárul.
Jogállásra és juttatásokra vonatkozóan a Munka törvénykönyvében előírt rendelkezések, valamint a Kutatóközpont Szervezeti és Működési Szabályzata és ahhoz tartozó belső szabályzatok rendelkezései alkalmazandók.

A pályázat benyújtásának módja:

A részletes önéletrajzokat Garamszegi László Zsolt divízióvezető nevére kérjük címezni és „tudományos menedzser” tárggyal a klein.agnes@ecolres.hu e-mail címre elküldeni.
A pályázat benyújtása az állás betöltéséig folyamatos.
A munkakör betölthetőségének időpontja: megállapodás szerint.

A pályázat elbírálásának rendje: A beérkezett pályázati anyagokat a divízió vezetése folyamatában értékeli, mely során a kiválasztott jelöltek személyes meghallgatására is sor kerül. A jelöltek értesítést kapnak a pályázatuk elbírálásáról.

Hírek

A halak napszakos élőhely használatát vizsgálták a Duna part menti sekély élőhelyein

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium projektje (azonosító: RRF-2.3.1-21-2022-00008) keretében a Duna sekélyebb vízpartjának közelében vizsgálták a halak változó élőhely használatát. A kutatók a Duna Sződliget és Vác közötti szakaszán 2022. október 10-én nappali és éjszakai part menti halászatokkal gyűjtöttek adatokat arról, hogy mely fajok választják tartózkodási helyül a sekély partközelt éjjel, illetve nappal.

A halak különböző élőhelyeket használhatnak a szaporodáshoz, a táplálkozáshoz, a pihenéshez és a teleléshez. Egyes halak a szaporodási időszakban a folyóban vándorolva keresnek ívásra alkalmas helyeket. A Dunában ilyenek például a paducok, amelyek a szaporodáskor akár több kilométert is felúsznak a folyóban megfelelő ívóhelyet keresve. De a Dunában egykor élt legnagyobb halfajunk, a viza is hasonló módon kereste a a megfelelő szaporodási helyeket. A vizák a Fekete-tengerből úsztak fel a Duna kavicsos-köves aljzatú szakaszaira ívni, majd a szaporodás után visszatértek a tengerbe, és a fiatal egyedek csak később követték szüleiket a folyón át a sós vízbe. A halak azonban nem csupán ilyen nagy távolságokat járhatnak be élőhelyeik között. Ennél kisebb távolságban, a folyó sekélyebb, parthoz közeli és a meder belsőbb részei között is változtathatják élőhelyüket. Ráadásul a halak élőhelyigénye nem csupán az életkorukkal és az évszakokkal, hanem a napszakoktól függően is változhat. Ezért előfordul, hogy egy folyó parthoz közeli sekély zónájában is más halak használják az élőhelyet nappal, és mások éjszaka.

Az ÖK munkatársai a part menti halászatok során összesen 15 halfajt azonosítottak. Közülük a balin, a halványfoltú küllő, a leánykoncér és a selymes durbincs nemzetközileg is kiemelt jelentőségű, az Európai Unióban az úgynevezett Natura 2000-es fajok közé tartoznak, az utóbbi három hazai védettség alatt is áll. A leánykoncér és a selymes durbincs pedig a Duna vízrendszerének őshonos fajai, ezek ma sem élnek máshol, csak a Duna vízgyűjtőjén, ahol a törzsfejlődés során kialakultak. A kutatás megerősítette, hogy az említett „kincsek” mellett olyan halak is használják a Duna vízparthoz közeli sekélyebb élőhelyeit, amelyeknek eredeti hazája nem a Kárpát-medence, így nálunk idegenhonosak. Ilyenek a fenéklakó gébfélék közé tartozó fajok, amelyek a Fekete-tenger környéki félsós vizek és a tengerbe érkező folyók torkolatainak, köztük a Duna-deltának is a lakói. Onnan indultak „hódító útjukra” az európai folyókon felfelé a XIX. században. A halászatok során a kutatók öt ilyen hazánkban idegenhonosnak számító gébfajt fogtak: csupasztorkú gébet, feketeszájú gébet, folyami gébet, Kessler-gébet és tarka gébet.

A kifogott példányok 54 százaléka az éjszakai, 46 százaléka pedig a nappali mintavétel során került elő, mintegy háromnegyedüket az idegenhonos gébek adták. Az egyetlen kifogott pontyivadék, valamint a tarka gébek csak nappal, míg a kősüllő, a leánykoncér, a paduc, a süllő és a szilvaorrú keszeg pedig csak éjszaka kerültek kézre. A balin, a csupasztorkú géb, a feketeszájú géb, a folyami géb, a halványfoltú küllő, a Kessler-géb, a selymes durbincs és a szélhajtó küsz pedig a nappali és az éjszakai fogásokban egyaránt szerepeltek. A legkisebb kifogott hal, egy feketeszájú géb testhossza csupán 14 mm, míg a legnagyobbé, egy fiatal süllőé 198 mm volt.

A gyűjtött adatok szerint a sekély partközelben jellemzően a kisnövésű fenéklakó halak – például a halványfoltú küllő és a gébek –, valamint a folyómeder mélyebb részeit, illetve a nyílt vízi élőhelyet kedvelő nagynövésű halak – mint például a süllő és a szélhajtó küsz – fiatal példányai tartózkodnak. Hét faj esetében mutatkozott különbség a napszakok között, ezek tehát vagy csak nappal, vagy csak éjszaka voltak jelen a mintákban. Ezenkívül a halegyedek száma az éjszakai fogásoknál valamivel többnek bizonyult, mint a nappalinál. A napszakok közötti adatok eltérésének oka a fajok napszakos aktivitásbeli különbségeiben keresendő. Egyes fajok többnyire nappal táplálkoznak és éjszaka pihennek, mint például a jellemzően nappali ragadozó balin. Ezzel szemben vannak olyan fajok, amelyek éppen fordítva aktívak, tehát inkább éjszaka táplálkoznak, nappal pedig pihennek. Ilyen például a jellemzően inkább szürkületi és éjjeli ragadozó, a süllő.
A kutatók folytatják a vizsgálatokat, és a jövőbeli eredményektől mélyebb ismereteket várnak arra vonatkozóan, milyen halak, mikor és miért tartózkodnak a partközeli élőhelyeken.

Hírek

Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta az erdőssztyeppek kialakulásáért felelős tényezőket Eurázsiában

Az ELKH Ökológiai Központ (ÖK) Vegetációökológiai Kutatócsoportjának munkatársai osztrák és amerikai kutatókkal közösen vizsgálták az erdőssztyeppek kialakulásáért felelős tényezőket. Magyarország természetes növényzetének jelentős részét erdőssztyepp képezi, míg tőlünk nyugatra ez az életközösség rendkívül ritka, csupán Ausztria és Csehország néhány pontján található meg. Az eredményeket összefoglaló publikáció a rangos Biological Rewiew tudományos szakfolyóiratban jelent meg.

A Közép-Európától egészen Oroszország távol-keleti részéig húzódó erdőssztyeppek öve átmenetet képez a zárt lombú erdőségek és a nyílt füves puszták között. Az erdőssztyepp a magasból nézve egy óriási mozaikhoz hasonlít, amelyet kisebb-nagyobb erdőfoltok alkotnak különféle gyepekkel. Magyarország természetes növényzetének jelentős részét erdőssztyepp képezi, míg tőlünk nyugatra ez az életközösség rendkívül ritka, csupán Ausztria és Csehország néhány pontján található meg. Az ökológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen tényezők felelősek az erdőssztyeppek kialakulásáért. Mi az oka annak, hogy Magyarországon nem zárt erdőket vagy füves területeket találunk, hanem e kettőnek a keverékét? A kérdésre egy magyar, amerikai és osztrák kutatókból álló nemzetközi csoport most először próbált meg részletes választ adni.

Az erdőssztyeppek létrejöttének megértéséhez a szakemberek egy szélsőségesen leegyszerűsített helyzetből indultak ki, amelyben a számos környezeti tényező közül csak az átlagos éghajlatot vették figyelembe. Enyhe éghajlati körülmények között, ahol bőséges a csapadék, és nincsenek hőmérsékleti szélsőségek – így Nyugat- és Észak-Európa jelentős részén is –, erdő alkotja a természetes növényzetet. Az eurázsiai kontinens belseje felé haladva fokozatosan csökken a csapadék mennyisége, és egyre nagyobb az éves hőmérsékleti ingadozás. Mindez kedvezőtlen az erdők számára, és egy kritikus ponton túl ellehetetleníti létezésüket, így itt a gyepek kerülnek előnybe. Az átlagos éghajlatot figyelembe véve tehát érthetővé válik, hogy a kontinens belseje felé haladva miért vált át az erdő gyepre, azonban a kettő mozaikjából álló életközösség létrejöttére mindez még nem ad magyarázatot.

Ezért a kutatás következő lépésében nemcsak az átlagos éghajlatot, hanem annak változatosságát is figyelembe vették. A szokatlanul csapadékos évek vagy évtizedek a fás növényzet terjedésének kedveznek, és magányos fák vagy akár kisebb facsoportok is megtelepedhetnek a gyepek belsejében. Ezzel szemben a szárazabb időszakok a gyepek számára előnyösebbek, és a kiszáradó fák helyét több helyen lágyszárú növényzet veheti át. Az éghajlat ingadozásának eredményeként tehát néha az erdők, néha a gyepek kerülnek előnybe, de egyik sem tud tartósan a másik fölé kerekedni, így kialakul a kettő keverékéből álló mozaik.

A valóság persze bonyolultabb ennél: az erdőssztyeppek kialakulásának vizsgálatakor az éghajlat mellett a domborzati tényezőket és a talajviszonyokat is fontos figyelembe venni. Az északra tekintő domb- és hegyoldalak mindig hűvösebbek, párásabbak, míg a délre néző lejtők több napsugárzást kapnak, melegebbek és szárazabbak. Mindennek ott van igazán nagy jelentősége, ahol az erdők és a gyepek elterjedésük határa közelében vannak: vagyis az erdőssztyepp-zónában. Az északi oldalakat itt általában erdők borítják, míg a délieken gyepek uralkodnak, azaz az egész tájat tekintve mozaik alakul ki. A mozaikos jelleget erősíti az is, hogy bizonyos talajtípusok inkább az erdőket, mások a gyepeket segítik. Az eredmény pedig az erdőssztyepp kialakulása.

Az erdők és gyepek arányát jelentősen befolyásolják még a tűzesetek és a legelő állatok is. Tűzesetek emberi közreműködés nélkül is kialakulhatnak, például villámlás következtében, de az ember is hosszú ideje alkalmazza a tüzet környezetének módosítására. Egy erős tűz a gyepeket alkotó lágyszárú növényeket és az erdőket alkotó fákat egyaránt elpusztíthatja. Jelentős különbség azonban, hogy a gyepek megújulása rövidebb időt vesz igénybe, hiszen a lágyszárú növényzet gyorsan, akár néhány hónap alatt helyreáll. A fák sokkal lassabb növekedése miatt viszont az erdő helyreállása évtizedekig, vagy akár évszázadokig is eltarthat. A tüzek tehát csökkenthetik az erdőborítást, és még ott is jelentős gyepfoltokat tudnak kialakítani, ahol az éghajlati viszonyok lehetővé tennék erdők létrejöttét.

Hasonlóan nagy jelentőségű a növényevő állatok hatása is. A füvek kiválóan alkalmazkodtak a legeléshez, és gyorsan újra kihajtanak. A fásszárúak esetében viszont a legelés sokszor végzetes: ha az állatok egy magoncot egymás után többször lelegelnek, akkor az elpusztulhat, vagy jobb esetben is nagyon lelassul a növekedése, és nem tud kifejlett fává válni. Az eurázsiai erdőssztyeppeket régebben vadlovak, vadszamarak, bölények, antilopok tömegei legelték. Többségüket mára kiirtotta vagy a kihalás közelébe hajszolta az emberiség. Helyüket részben haszonállatok, például juhok, kecskék, szarvasmarhák vették át. A legelő állatok az erdő-gyep arányt mindenütt jelentősen módosíthatják, de különösen fontos a szerepük az erdőssztyeppek viszonylag csapadékos északi és nyugati régióiban, így Magyarországon is.

Az erdőssztyeppek tartós fennmaradásában szerepet játszanak még azok a visszacsatolások, amelyek a meglévő mozaikos mintázatot stabilizálják. A gyepfoltok például aktívan ellenállnak a fásszárúak behatolásának, így próbálják megakadályozni, hogy a gyepek idővel erdőkké alakuljanak. Az erdők pedig úgy módosítják saját környezetüket, például a mikroklímát és a talajt, hogy az a fák túlélésének kedvezzen, míg a gyepek terjedését akadályozzák.

A fenti tényezők összessége több ezer éven keresztül biztosította az erdőssztyeppek fennmaradását, sajnos azonban ezek nagy része mára megsemmisült. Többségük a mezőgazdaság térhódításának esett áldozatul az elmúlt évszázadok során. A magyar erdőssztyeppek utolsó hírmondói is csupán apró védett területeken maradtak fenn. Az éghajlatváltozás, az inváziós fajok terjedése és az elhibázott fásítási programok új kihívást jelentenek az erdőssztyeppek számára. Megóvásukhoz elsőként szemléletváltásra van szükség. Magyarország jelentős részének természetes növényzetét erdők és gyepek mozaikja alkotja. Teljesen fátlan térségek kialakítása ugyanolyan helytelen és természetellenes, mint a túlzott mértékű fásítási törekvések. A feketefenyő, az akác és az amerikai eredetű nyárfák a magyar tájtól teljesen idegen, a hazai élővilághoz nem illeszkedő fajok. Felbecsülhetetlen természeti értékek mennek veszendőbe, amikor ősgyepeket ezekkel a fafajokkal ültetnek be. A legeltetés viszont egy több ezer éve tartó természetes folyamat továbbvitelének tekinthető, és térségünkben is komoly hagyománya van. Ezért a megfelelő módon végzett legeltetés az erdőssztyeppet nem károsítja, hanem éppen ellenkezőleg, kifejezetten kedvező hatással van a táji sokszínűségre és a biodiverzitásra. Az ökológiai ismeretek alkalmazásával talán még nem késő olyan eljárásokat találni, amelyek a jellegzetes magyar erdőssztyepp értékeinek megőrzése mellett teszik lehetővé a gazdasági hasznosítást.

Hírek

A vízimadarak szerepe az európai szárazföldi növények terjesztésében

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai spanyol kutatókkal együttműködve a velencei-tavi tőkés récék ürülékmintáinak vizsgálata alapján megállapították, hogy a vízimadarak a tavaszi vándorlás során kulcsszerepet játszanak az európai szárazföldi növények elterjesztésében az északi szélességi körökre. A kacsák e létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatása hozzájárul a növények klímaváltozással szembeni ellenálló képességének erősítéséhez. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a Global Ecology and Biogeography című rangos szakfolyóiratban jelent meg.

Régóta ismert, hogy a gyümölcsevő madarak, például a rigók és más énekesmadarak ürülékükkel szétszórják a bogyókból származó magvakat, ahogy az is, hogy a tőkés récékhez hasonló kacsák részt vesznek például a békaszőlőfajok (Potamogeton sp.) terjesztésében. A húsos terméssel nem rendelkező szárazföldi növényekről ugyanakkor eddig azt feltételezték, hogy a madarak révén nem terjednek. A mostani tanulmány azonban bemutatja, hogy a vízimadarak számos szárazföldi növény magjainak terjesztésében is kulcsfontosságú szerepet játszanak, különösen a tavaszi vonulás során, amikor észak felé, a költőterületekre tartanak. Ez a mozgás teszi lehetővé, hogy az éghajlat változással összhangban megváltozzon a növények elterjedése.

Mivel a bokrok és a fák az őszi vonulás idején teremnek, a gyümölcsevő madarak ekkor fogyasztják el és terjesztik a magokat, így északra szállításukban ezek a fajok kevésbé vesznek részt. A kacsák viszont tavasszal nem a növényekről szedik le a magvakat, hanem hónapokkal a termésérés után eszik meg azokat, különösen, amikor a tavi üledéket szűrve táplálkoznak. Az általuk terjesztett európai virágos növényeknek ráadásul nincs húsos termésük.

A kutatók egy éven keresztül minden hónapban mintát gyűjtöttek a Velencei-tó tőkés récéitől. A faj magyarországi állományairól ismert, hogy vándorlásuk során akár 2300 kilométert is megtehetnek a költő- és a telelőterületek között. A vizsgált időszakban a madarak tavasszal több növényfajt terjesztettek, mint más évszakokban, viszont télen nagyobb mennyiségű mag volt az ürülékükben. Emellett míg tavasszal a szárazföldi növények, addig más évszakokban a vízinövények magvai voltak túlsúlyban. Az ökológusok az általuk begyűjtött mintegy 600 ürülékmintában 5000-nél is több magot találtak, amelyek 40 százaléka a laboratóriumban később kicsírázott. A mintákban 35 különböző növényfajt azonosítottak, azonban a kacsák által Európában elterjesztett növények száma jelenleg 500 felett lehet.

A kutatók eddig úgy gondolták, hogy a legtöbb növényfaj legfeljebb néhány száz métert tud megtenni a madarak közreműködésével, ami nem lenne elég ahhoz, hogy lépést tartsanak az éghajlatváltozással. A mostani kutatás eredményei azonban rámutattak, hogy a tőkés récék vándorlásuk során több száz kilométerre is képesek eljuttatni a magokat. Ez a kacsák által nyújtott létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatás hozzájárul ahhoz, hogy az ökológiai rendszerek alkalmazkodni tudjanak a globális felmelegedéssel járó drasztikus változásokhoz.

Fotó:Simay Gábor

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

További megjelenések a témában:

hvg.hu - Nagyobb szerepük van a vízimadaraknak Európa növényzetének kialakításában, mint gondolták - 2022-11-30

qubit.hu - A vízimadarak vándorlása fontos szerepet játszik az európai szárazföldi növények terjesztésében - 2022-11-30

hirado.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30

magyarmezogazdasag.hu - A madarak vándorlásának eddig ismeretlen pozitív hatását fedezték fel - 2022-11-30

index.hu - Megvizsgálták a tőkés récék ürülékét, és rájöttek egy nagyon fontos dologra - 2022-11-30

origo.hu - Vízimadarak terjesztik a szárazföldi növényeket - 2022-11-30

telex.hu - Nagyobb szüksége van a vadkacsaürülékre a világnak, mint ahogy azt eddig gondolták - 2022-11-30

alternativenergia.hu - 2022.12.02. A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
webradio.hu - 2022.11.30. A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében
bumm.sk - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
hir.ma - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
ma.hu - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-11-30
pannonrtv.com - A madarak hatása a növények terjedésére - 2022-11-30
sikerado.hu - A vízimadarak segítik megmenteni a Földet - 2022-11-30
tudas.hu - 2022.12.01. 07:34:33 A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében
mindenamieger.blogspot.com - A vízimadarak kulcsszerepet játszanak a szárazföldi növények elterjesztésében - 2022-12-01
agrarszektor.hu - 2022.12.03. 12:26:00 Meglepő felfedezés látott napvilágot a vízimadarakkal kapcsolatban

Hírek

A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutató-főigazgatója is részt vett a Milánói Egyetemmel közös kutatásban, amelyben a klímaváltozás hatásait vizsgálták a madarak költési szokásaira. Az ökológusok közel hétszáz madárfaj költési adatainak elemzése révén kimutatták, hogy a madarak évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdik szaporodási tevékenységüket. E jelenség oka, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre melegebbé válnak a tavaszok. Azonban nem minden madárfaj reagál egyformán, számos tényező befolyásolhatja az egyes fajok alkalmazkodási képességét a klímaváltozáshoz, ami felboríthatja az évmilliók alatt stabilizálódott ökológiai kapcsolatokat. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a rangos Ecological Monographs szakfolyóiratban jelent meg.

A klímaváltozás miatt változik az évszakok időzítése, főképpen tavasszal: egyre korábban érkezik el hozzánk a meleg idő, egyre korábban ébred a természet a téli álmából. Ezt az átalakulást nemcsak az ember tapasztalja, de az élővilág is érzékeli. A növények korábban kezdenek virágozni, és e jelenség az ökoszisztémák táplálkozási hálózatait követve végiggyűrűzik a fajok ökológiai kapcsolatrendszerén. A növényeket fogyasztó állatoknak ugyanis alkalmazkodniuk kell az egyre korábban elérhető táplálékhoz, de a növényevőket követik az őket fogyasztó ragadozók is. Így mindent egybevéve erős kényszer alakul ki a láncolatban, hogy korábban kezdődjön a reprodukciós időszak.

Az Ökológiai Kutatóközpont és a Milánói Egyetem kutatóinak most megjelent közös tanulmányából kiderül, hogy e változások egyértelműen átalakítják sok száz világszerte honos madárfaj életét, hiszen ők is kénytelenek előrébb hozni a szaporodásukat. Az ornitológusok szerte a világon megfigyelték, hogy a tápláléknövények korábbi virágzásával párhuzamosan a költöző madarak is előbb érkeznek meg telelőhelyeikről, majd hamarabb párosodnak és költenek.

„Munkatársaimmal összesen 684 madárfajról gyűjtöttünk a költés időzítésére vonatkozó adatokat a szakirodalomból. Több mint 5500 különálló idősort találtunk arról, hogy a madarak az 1811 és 2018 közötti időszakban mikor érkeztek a költőhelyükre, mikor költöttek, és mikor indultak útnak ősszel – ismertette Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a kutatás magyar résztvevője. – Azt vizsgáltuk, hogy a költés korábbi kezdése mennyire általános a fajok között, és milyen különbségeket fedezhetünk fel a fajcsoportok viselkedése között.”

Az adatelemzésből egyértelműen kiderült, hogy a költés előbbre tolódása általános jelenség. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált fajok évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdenek költeni. Azonban nem minden faj reagál egyformán: vannak olyanok, amelyeknek költési viselkedését kevésbé befolyásolja az éghajlat átalakulása, másokéra viszont nagyon erőteljes hatást gyakorol. A fajok megóvása szempontjából elengedhetetlen az ezeket a különbségeket meghatározó tényezők megértése. A kutatók megállapították, hogy a téli időszakot is Európában töltő rezidens madarak pontosabban tudják követni a növényzet – és ezáltal az elérhető táplálék – változásait, így e fajok költése még inkább előrébb tolódott az elmúlt évtizedekben, mint a vonuló fajoké.

„A vándorló fajok a telelőterületeiken a nappalok és az éjszakák hosszának változása alapján időzítik a hazaindulásuk időpontját, és ez szabja meg a költési területekre való érkezésük időpontját is. A nálunk telelő madarak ezzel szemben folyamatosan érzékelik a környezeti tényezők, többek között a táplálékeloszlás változásait, ezért finomabban tudják szabályozni a költésük kezdetét – tette hozzá Garamszegi László Zsolt. – Vannak olyan vándormadarak, amelyek egyre korábban indulnak vissza a telelőterületeikről, azonban ez nem tudatos döntés a részükről, hanem szelekciós folyamat. Az evolúció ugyanis azoknak az egyedeknek kedvez, amelyek korábban éreznek késztetést a visszaindulásra, hiszen így sikeresebben szaporodnak.”

A délen telelő madár tehát természetesen nem értesül arról, hogy a mérsékelt övi költőterületén megérkezésekor milyen táplálékbőség várható, aminek alapján dönthetne, hogy érdemes-e korábban indulnia, hogy másokat megelőzve kiaknázhassa a hamarabb kirügyező növények által kínált eleségbőséget. Ehelyett az evolúció itt is az egyedek közötti változatosságot használja ki: vannak olyan madarak, amelyek öröklött késztetéseik miatt kicsit korábban, mások később szoktak elindulni. Ha a költőterületen korábban köszönt be a tavasz, akkor a hamarabb indulók kerülnek előnybe. Így ők várhatóan sikeresebben fognak szaporodni, és a korai indulást kiváltó gének elterjednek a populációban. Így idővel a madarak többsége egyre hamarabb vág neki a hazaútnak.

Mivel a madarak szaporodási sikere, például a fiókák száma és azok túlélése nagyban függ a környezeti tényezőktől – például a táplálékellátottságtól –, és e tényezők a költési időszakon belül változnak, természetes módon hátrányba kerül az, aki a táplálékbőség csúcsáról lemarad. Ez a madár kevesebbet tud enni, rosszabb kondícióban lesz, amikor a tojásairól, illetve a fiókáiról kell gondoskodnia, és maguknak a fiókáknak sem jut annyi élelem. A madarak költésének eltolódása ugyanakkor nem csupán az ő életükben okoz változásokat.

A növényevő vagy generalista (mindenevő) fajok rugalmasabban alkalmazkodnak a táplálékforrások szezonális eloszlásához, így költési idejük kezdetét előrébb tudják hozni. Ez nem is meglepő, hiszen táplálkozási szokásaiknak köszönhetően ők hatékonyan találnak alternatív élelemforrást a szűkösebb kora tavaszi kínálatban is. Így ők nagyobb sikerrel tudják kiaknázni a hamarabb ébredő természet adta lehetőségeket. A specialista és a ragadozó életmódot folytató fajok viszont nem képesek olyan rugalmasan reagálni a természet változásaira. Ha az éghajlati változások miatt kevésbé férnek hozzá a megszokott táplálékukhoz, akkor ők nagyobb veszélybe kerülnek, mint a sokféle eleség közül választani képes generalisták.
Annak ellenére, hogy a madarak korai költéskezdése a klímaváltozásra adott általános válasznak tekinthető, ez nem jár együtt azzal, hogy a költési szezont korábban is fejezik be. Vagyis összességében megnyúlik a költési időszak, hiszen az éghajlat megváltozásával a hűvösebb klímájú vidékeken is egyre hosszabb ideig alkalmas számukra az időjárás.

Garamszegi László Zsolt tájékoztatása szerint: „Az ökoszisztémák táplálkozási hálózataiban minden fajnak alkalmazkodnia kell a többi faj és a környezeti tényezők változásaihoz. Az éghajlati átalakulásra először a növények reagálnak, majd ehhez alkalmazkodik az őket fogyasztó rovarközösség, illetve más növényevő állatok. E hatás ezután kaszkádszerűen végighalad a teljes táplálkozási hálózaton. Az előnybe kerülő fajok fogyasztói is előnybe kerülnek, miközben zsákmányaik megfogyatkozhatnak. Végső soron az egész ökoszisztéma működése átalakulhat, csakhogy a fajok eltérő mértékben képesek alkalmazkodni a megváltozott környezeti körülményekhez. Ez pedig zavart okozhat az egész rendszer működésében, így a korábban kialakult kapcsolatok ellehetetlenülhetnek, és új kapcsolatok alakulhatnak ki.”

Fotó: Laczi Miklós

Publikáció

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

hirado.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

További megjelenések a témában:

hvg.hu - Egyre korábban költenek a madarak, átalakulhat a teljes ökoszisztéma - 2022-11-23

origo.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

168.hu - Súlyos hatással van a madarakra a klímaváltozás - 2022-11-23

webradio.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

hang.hu - Egyre korábban költenek a madarak a klímaváltozás miatt - 2022-11-23

berek.hu - Klímaváltozás: a madarak költése is megváltozik - Berek - 2022-11-24

forestpress.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak (MTI) - 2022-11-24

ng.24.hu - A klímaváltozás hatása a madarak költési viselkedésére - 2022-11-23

magyarmezogazdasag.hu - 2022.11.24. A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

greenfo.hu - A klímaváltozás átalakítja a teljes ökoszisztémát. Egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24

infostart.hu - 2022.11. 26. - Egyre korábban költenek a madarak a klímaváltozás miatt

Nyomtatott sajtó:
alon.hu - Egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
blikk.hu - A madarak is alkalmazkodtak a klímaváltozáshoz: egyre hamarabb költenek - 2022-11-23
hir.ma - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
hir6.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infodebrecen.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infoesztergom.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infonyiregyhaza.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infopapa.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infotatabanya.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
korkep.sk - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - Körkép.sk - 2022-11-23
ma.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
promenad24.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
szeged.hu - Szeged.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
profitline.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24
Retro Rádió - Hírek 12:00 - 2022.11.23. - A klímaváltozás miatt évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban költenek a madarak, ez derült ki egy friss kutatásból
budaorsiinfo.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-25
alternativenergia.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak – Alternativ Energia - 2022-11-24
tudas.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24
agrarszektor.hu - Durva dolog derült ki a madarakról: ezt nehéz lesz megszokni - 2022.11.27.
tisztajovo.hu - 2022.11.25. 11:04:47 A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - Tisztajövő
qubit.hu - Az évszakok eltolódása világszerte feje tetejére állította a madarak szaporodási ciklusait - 2022-11-25 09:27:23

Hírek

Fajkihalások: ott vagyunk a listán? – Báldi András előadása a Magyar Tudomány Ünnepén

Korunk modern apokalipszisének lovasai a klímaválság, a háború, a betegségek, az energiaválság mellett egy láthatatlanabb válság is jelen van: a földtörténetben példátlan ütemű fajkihalás. Báldi András ökológus tudományünnepi előadásában (2022. november 21.) azt az ellentmondást járja körül, hogy az elmúlt évtizedekben a biológiai sokféleség brutális mértékű csökkenése következett be, ugyanakkor az emberek egyre jobban élnek. Egy átlagember hogyan veszi észre, hogy nagy baj van? Megoldja-e ezeket a problémákat a technológia? Meg tud-e változni a társadalom? Az emberek eltávolodtak a természettől, mi lehet a természetbúvárkodás jövője?

Báldi András életbe vágóan fontos példákkal illusztrálja, milyen haszna van a fajgazdagságnak az ember számára, és hogyan működnek a sérülékeny ökológiai rendszerek, amelyeknek mi is szerves részei vagyunk, és mit kellene tenni az élhető jövőért.

Az előadás házigazdája Gilicze Bálint, az MTA Kommunikációs Főosztályának munkatársa, az előadás elérhető az MTA You Tube oldalán.
Báldi András ökológus, az MTA tagja, az Európai Biodiverzitás Partnerség tanácsadó testületének elnöke. Fő küldetésének tekinti a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzését. Kutatási témája a mezőgazdasági tájak, illetve az élőhelyek szegélyének hatásai a fajok, például beporzók előfordulására.

Forrás: MTA tudományünnepi előadások

Hírek

Az ökológiai és invázióbiológiai kutatások nem választhatók el a világjárványok megelőzésétől – Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium jött létre Szegeden

November 3-án jelentették be Szegeden az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium megalakulását, amelyben az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai is részt vesznek másik 15 kutatási és oktatási intézmény mellett, jelenleg összesen 110 kiváló kutatóval, akik számos területről érkeztek. Legfőbb célja a járványok előrejelzése, megelőzése, matematikai modellezése, a kórokozókkal és az invazív fajokkal kapcsolatos ökológiai kockázatok feltárása, valamint a digitális adatok elemzése.
A biológiai invázió, vagyis egy élőlény nagy tömegben való hirtelen beözönlése egy területre rendkívül negatív, esetenként katasztrofális hatást gyakorol az őshonos élővilágra- emelte ki Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. Magyarországon hozzávetőlegesen 110 növényi és 110 állati inváziós faj ismert, jelenlétük és terjedésük az egyik legjelentősebb kihívást hozhatja az emberiségnek.

A következő években végzett kutatások alapgondolata szerint az ember és a környezet élete elválaszthatatlan egymástól, csak akkor biztosíthatjuk jövőbeli életminőségünket, ha megértjük és megvédjük a természetet. A Laboratórium fő újdonsága az, hogy nagyon sokféle tudást egyesít egyetlen közös cél érdekében a multidiszciplináris szakértői csoport. Orvosok, epidemiológusok, matematikai modellezők és statisztikusok, adattudósok, hálózatkutatók és evolúcióbiológusok mellett az ökológusok azért vesznek részt a munkában, hogy már akkor fel lehessen tárni, megakadályozni a járvány kitörését, amikor ezek a kórokozók még a természetben, az állatvilágban, vagy a környezetünkben keringenek- összegezte Röst Gergely, a Laboratórium szakmai vezetője.

„Az emberi tevékenység számos változást okoz a környezetben: megváltoztatjuk a bolygó éghajlatát, elpusztítunk természetes élőhelyeket, utazunk és kereskedünk, így elősegítjük a biológiai inváziót. Az ember környezetváltoztató hatása olyan súlyossá vált mára, ami már a mi fejlődésünket és életünket is veszélyezteti – mondja Garamszegi László Zsolt. – Az ember túlélése a környezettől függ, az emberiség élelmezése, légzése és a legalapvetőbb használati cikkek előállítása mind a természet működésén alapul. Ha a környezetet kiszipolyozzuk, a fejlődésünk sem lesz fenntartható, nem lesz képes eltartani az emberiséget.” –foglalja össze Garamszegi. „Egyre inkább függünk a természettől, bizonyos értelemben a természettel való kapcsolatunk megerősödött: sokkal közvetlenebbül hatnak ránk azok a folyamatok, amelyek a természetben történnek.”

Az ember szempontjából is életfontosságú tehát, hogy megértsük és megóvjuk a természeti folyamatokat és az élőlényeket, amelyhez először azonban meg kell értenünk a környezet működését. Mint mondja az ökológusoknak az a feladatuk, hogy leírják, feltárják e folyamatokat, és tanácsot adjanak a megőrzésük érdekében. Az ökológiai jelenségek nem kémcsőben történnek, ezért elengedhetetlen, hogy minden országban, minden tájegységen a helyi viszonyok közepette megértsék a jelenlegi történéseket, hogy előre jelezhessék a jövőben várható folyamatokat. „Nekünk az eszközeink egy része a természetben található, kísérleteinkben a klímaváltozást a természetben modellezzük, tehát ott egy olyan infrastruktúrát kell működtetnünk, amelyben viszonylag nagy területen tudjuk a klímaváltozást szimulálni. Tehát ezek olyan szabadban működő laboratóriumi infrastruktúrák, amelyeket működtetni kell, de folytatunk tényleges labormunkákat is PCR laborokban, amikor kíváncsiak vagyunk arra, hogy az invazív fajok milyen kórokozókat terjesztenek.” –folytatja a főigazgató.

E megértést és a természettel való harmonikus együttélés lehetőségeit kutatják az Ökológiai Kutatóközpont részvételével alakuló nemzeti laboratóriumok is, amelyekben nem izoláltan, hanem multidiszciplináris ernyő alá gyűjtve vizsgálják az ezer szállal összefonódó ökológiai és társadalmi problémákat. Olyan széles tudományos összefogás jön létre e nemzeti laboratóriumokban, amelyekben egyszerre jelenhetnek meg a lokális különbözőségek, illetve a globális folyamatok.

Sajnos nem számíthatunk arra, hogy a közeljövőben nem bukkan fel a Covidhoz hasonló új betegség, amely ugyanolyan súlyos, a normális életet romba döntő, és több millió ember életét követelő pandémiát indít el. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a járványok megelőzésére fordított erőforrások milliószorosan megtérülnek, ha a segítségükkel sikerül elkerülni a következő emberi és gazdasági katasztrófát. Az új kórokozók számára az ember természetes ökológiai rendszerekbe való meggondolatlan beavatkozása teremt eszményi körülményeket. A fertőző betegségeket nemcsak az ember hurcolhatja be az országba, hiszen azok közvetítő állatok (például korábban csak a trópusokon honos szúnyogok) segítségével is megjelenhetnek nálunk. Ez az úgynevezett biológiai invázió ráadásul a fajok ennél sokkal szélesebb körét érinti, hiszen felmérhetetlen azon állatok és növények köre, amelyek a klímaváltozás és az ember természetes terjedést is megváltoztató beavatkozása hatására új élőhelyeket hódíthatnak meg.

Az invázió, vagyis egy élőlény nagy tömegben való hirtelen beözönlése egy területre rendkívül negatív, esetenként katasztrofális hatást gyakorol az őshonos élővilágra, a legértékesebb állatainkat és növényeinket pusztíthatja el, egész életközösségeket taszíthat romlásba. Ezért elsőrendű fontosságú az invázió folyamatainak, mozgatórugóinak megértése, amely a Nemzeti Laboratórium Invázióbiológia Divízió feladata lesz. Az inváziós fajok ráadásul korántsem csak a természetet tehetik tönkre, de például az új allergén anyagok elterjesztése révén az emberek életminőségét is ronthatják, illetve csökkenthetik a mezőgazdaság termelékenységét is.
A Nemzeti Laboratórium Járványökológia és az Invázióbiológia Divíziók munkája olyan szorosan összefügg egymással, hogy közös, egészségbiztonsági laboratóriumként működnek majd együtt. De az egészségbiztonság értelmezését is újra kell gondolnunk, hogy megfeleljünk az elkövetkező évtizedek kihívásainak. „Az egészségbiztonság korántsem az ember egészségét jelenti, hanem magába foglalja a természet jóllétét, illetve az ember és a természet együttélésének fenntarthatóságát – érvel Garamszegi László Zsolt. – Az ember csak akkor őrizheti meg az egészségét, ha meg tudja védeni a természet egészségét is.”

Hírek

Magyar Tudomány Ünnepe – Adjon egy estét a tudománynak!

Háború, energiaválság és klímavészhelyzet határozzák meg a jelenünket. Mit hozhat a jövő? Mire kell felkészülnünk, és hogyan készülhetünk fel rá? A legégetőbb kérdésekre a leghitelesebb forrásból kapunk választ a Magyar Tudomány Ünnepén. Tartson velünk személyesen a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Dísztermében, valamint a képernyők előtt november 3-ától!

Ökológia és a fenntarthatóság témájú programok az Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak részvételével:

A FENNTARTHATÓSÁG TÁRSADALMI FELTÉTELEI – Kiemelt előadások – Levezető elnök: Szathmáry Eörs, az MTA rendes tagja
2022.november 08.
Program
Az előadások összefoglalói itt érhetők el
Az előadások a későbbiekben megtekinthetők az MTA YouTube-csatornáján

RISING STARS 2022 – TEHETSÉGES FIATAL BIOLÓGUSOK BEMUTATKOZÁSA
2022. november 18. 09.00-14.00
Helyszín: MTA DAB-székház – Bognár Rezső Terem. 4032 Debrecen, Thomas Mann u. 49.
Előadások

FAJKIHALÁSOK: OTT VAGYUNK A LISTÁN? – Előadó: Báldi András ökológus, az MTA levelező tagja. Tudománynépszerűsítő előadás
2022. november 21. 18.00-19.00
Helyszín: MTA Székház, Díszterem. 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.
Online közvetítés az MTA YouTube-csatornáján
Program

„AZ ÉV KIEMELKEDŐ SZÜNBIOLÓGIAI TÉMÁJÚ EGYETEMI DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉSE” DÍJ ÁTADÁSA ÉS ELŐADÓÜLÉS – az MTA Biológiai Tudományok Osztálya programja
2022. november 24., csütörtök 11.00–13.00
Helyszín: MTA Székház, Felolvasóterem. 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.
Előadások

A Magyar Tudomány Ünnepe programfüzete

Forrás: mta.hu

Hírek

A környezeti katasztrófa már itt van, nem a megfoghatatlan, távoli jövőben

Bár egyre több jele van a klímaváltozásnak, az emberiség még mindig nem érzi elég fenyegetőnek ahhoz, hogy drasztikus változásokat hozzon életmódjában. Garamszegi László, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója szerint a viselkedésünk játékelméleti modellekkel is leírható, és ha másért nem, gazdasági okokból lesz muszáj változtatnunk. A főigazgató egyébként a környezeti katasztrófák esetében inkább a megelőzés híve, de szerinte így is várhatóak új kórokozók vagy járványok. Igazgatóként nem a hangos véleménynyilvánításban és a lájkok gyűjtésében hisz, hanem a határozott szakmaiságban, ahogy azt az erdőrendelet esetében is nyilvánvalóvá tették.
Mostanában egymás után kellett szembesülnünk az olyan jelenségekkel, mint a járvány, illetve idén az aszály, ezekből mindenki felismerhette, hogy nagyon sok múlik azon, milyen a viszonyunk a környezeti rendszerekkel. Egy tavalyi publikációjukban azt írták a járvány kapcsán, de talán ez más környezeti problémáknál is igaz, hogy a társadalomban alapvető és sürgős viselkedés- és gondolkodásbeli változásra lenne szükség. Tényleg lehet változtatni ezeken a struktúrákon, amikor az emberek alapvetően önzően cselekszenek a mindennapokban?

A klímaváltozás problémájához való viszonyulásunkat egy evolúciós dilemma írja le: egyéni szinten áldozatokat kell hoznunk annak érdekében, hogy ez valamiféle hasznot hozzon a közösség számára a jövőben. A kollektív haszon az a környezeti katasztrófákkal szembeni védelem, ami csak úgy érhető el, ha a társadalom egésze egy bizonyos szintű forrást hajlandó beletenni egy közös kalapba, amiből aztán például egy hatékony klímavédelmi programot tud finanszírozni, vagy egy bizonyos szintű „zöld” vállalást teljesítünk együttesen, ami megakadályozza környezeti fenyegetettség eszkalálódását. Ez az úgynevezett kollektív rizikó szociális dilemma, amelyben nincs szabályozva, hogy az egyes résztvevőknek mennyivel kell hozzájárulniuk a közös cél eléréséhez. Viszont, ha a kitűzött közös szintet nem sikerül elérni, akkor a védelmi program univerzálisan bukik meg, aminek mindenki egyformán kárvallottja lesz.

Amikor a klímaváltozásról, vagy bármilyen ember által okozott környezeti hatásról gondolkodunk, akkor valójában azt mérlegeljük, hogy egyéni szinten mennyire mondunk le kényelmi dolgokról a jelenben annak érdekében, hogy a távoli vagy közeli jövőben ne szenvedjünk közösen egy drasztikus környezeti változás káros hatásaitól. Ez nemcsak globálisan, de lokálisan is fennálló dilemma, ha például azt vizsgáljuk, hogy egy tó körül megéri-e szállodákat építeni. Ha azt szeretnénk, hogy a beruházás hosszú távon is kifizetődő legyen, akkor az is fontos szempont, hogy a tó vízminősége stabil maradjon. Így a turizmusból befolyó profit egy részét érdemes lenne a szállodáknak a tó ökológiai védelmére fordítaniuk, és közös erővel gondoskodni a tó fennmaradásáról. Egy ilyen „zöld” adó befizetése fájdalmasnak tűnhet, de ha ezt az összeget az érdekeltek nem áldozzák be, akkor idővel az összes vállalkozás garantáltan megbukik.

Mi az optimális befektetési viselkedés egy ilyen helyzetben?

Egy német kutatócsoport ezt vizsgálta egy érdekes játékkísérletben. A beszervezett diákok mindegyike 40 euróval gazdálkodhatott, és tíz körben kérték tőlük, hogy névtelenül járuljanak hozzá a klímakasszához 0, 2 vagy 4 euróval. Ha a hat főből álló csoportok elérték a 120 eurós célösszeget (azaz átlagban mindenki 2 euróval járult hozzá a közöshöz minden körben), akkor az egyéneknél maradt pénzeket mindenki hazavihette. Ugyanakkor, ha a csoport nem érte el a küszöbértéket, akkor az „orosz rulett” szabály lépett életbe: egy számítógép segítségével meghatározott valószínűséggel, mondjuk, 10, 50 vagy 90 százalékban, de mindenki elvesztette a megspórolt pénzét. A kísérletben egyértelmű volt, hogy ha az „orosz rulett” szigorúbb feltételekkel működik, akkor a résztvevők gyakrabban fizetik be a 2 vagy 4 eurót a közösbe. Azaz, ha egyre nagyobb veszély leselkedik ránk, akkor nagyobb a hajlandóságunk az együttműködésre, és könnyebben lemondunk a kényelmi profitról.

Azt el tudom képzelni, hogy egyes ügyekben, kicsiben működik ez a modell, de társadalmi szinten is elérhető ilyen változás, főleg amikor a hatalom képviselői általában csak a rövid távú hasznokat tartják szem előtt?

A nagyobb bankok, így a Magyar Nemzeti Bank is, már felismerték, hogy a biodiverzitás csökkenése aláássa a gazdasági növekedést és az emberi jólét alapjait. Be lehet árazni, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások összességében mekkora hasznot hoznak az emberiségnek – évente a világ GDP-jének körülbelül másfélszeresét –, és ezek károsodásával mekkora veszteség éri a gazdaságot – évente a világ GDP-jének körülbelül 10 százaléka. Érdemes tehát foglalkozni azzal, hogy az ökológiai krízis milyen egyéb rizikófaktorokat okoz a pénzügyi szektorban, amelyeket be kell építeni a fenntartható gazdaságot leíró számításokba. A közgazdászok gondolkodásában megjelent az ökológiai szemlélet, noha a fő motiváció náluk nem a klasszikus értelemben vett környezetvédelem, hanem a nyers piaci profit. A lényeg, hogy az érdekek összefonódnak, ezért a döntéshozók is egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy a biodiverzitást védő, úgynevezett green deal intézkedéseket hozzanak.

Az idei nyáron a WHO nemrég jelentette ki, hogy már látszik a járvány vége. Valóban itt tartunk?

Ez sem fekete-fehér történet, hogy volt, aztán már nincs. Én már nem tudom követni, hogy hányadik hullámban vagyunk, mostanra gyakorlatilag a koronavírus-járvány egy szokványos felső légúti fertőzéssé szelídült. Gyakorlatilag lassan megtanulunk a kórokozóval együtt élni úgy, ahogy az influenza vírusával. Már nem fog eltűnni belőlünk, így a járványnak gyakorlatilag sosem lesz vége – csak mi nem fogunk akkora jelentőséget tulajdonítani neki. Evolúciós szempontból a gazda–parazita versengés egy új szakaszba lépett, a kórokozó kezdeti előnyét behoztuk különböző védekezési módszerekkel, és mostanra sokkal kiegyenlítettebb erőviszonyok jellemzik ökológiai kapcsolatunkat. De, mint említettem, nagyon sok új jelölt van, amelyek potenciálisan a koronavírus helyébe léphetnének, tehát az evolúciós versenyfutás bármikor kezdődhet egy új szereplővel. Így a Covid elleni csatát megnyerhetjük, a kórokozók elleni háború csak fokozódik.

„Evolúciós versenyfutásban vagyunk”, „le vagyunk maradva a kórokozókkal szemben” – fogalmaznak egyebek mellett kutatók. Ezt hogyan kell értelmezni?

Lewis Carroll Alice Tükörországban című művéből eredeztetik a Vörös királynő hipotézisét, amely abból indul ki, hogy a királynő birodalmában folyamatosan futni kell ahhoz, hogy a forgó földön egy helyben maradjunk. A kórokozókkal való versenyfutásban is ez a helyzet. Mindig van, aki aktuálisan előrébb van, és mindig van, aki hátrányban. Ilyen szempontból nincs olyan, hogy teljesen legyőztünk a másik felet, de előnyt szerezhetünk, ha hatékony védelmi mechanizmust építünk ki. Ebben benne van mindaz, amit az immunrendszerünk biológiailag bevet egy fertőzés során, de a gazda fegyvertárához tartozik a karantén is, a maszk, a védőoltás, és nem utolsósorban a kutatásra szánt összeg is. A kórokozó ezzel szemben új törzseket hoz létre, rezisztenciát alakít ki, vagy változtat a terjedési vagy megbetegítő képességein. Így kell szemlélnünk az olyan kórokozókat is, melyekről azt hisszük, hogy végleg kiirtottuk. Európát már több mint 50 éve maláriamentes övezetnek tekintjük, de az intenzív utazásaink, a klímaváltozás és a kórokozó terjesztését végző szúnyogok terjeszkedésének következtében előbb-utóbb ismét megnövekedett veszéllyel kell számolnunk a régióban.

Az előbb említette a megelőzés fontosságát, és többször beszélt már arról is a járvánnyal összefüggésben, hogy Magyarországon is szükséges lenne egy hatékony tanácsadói és kommunikációs rendszert kiépíteni a gyakorlati védekezés elősegítésére.

Az említett játékkísérletek azt mutatták, hogy ha az együttműködő feleknek érdemi információjuk van a rizikó tényleges nagyságáról, akkor az egyéni hozzájárulások mértéke megnő, a játékosok könnyebben összedobják és elérik a közügyet kiszolgáló összeget. A mi helyzetünkre lefordítva a kutató felelőssége, hogy az aktuális környezeti fenyegetettséget felbecsülje és a helyzetet transzparens módon a társadalom és a döntéshozók elé tárja. Viszont a védekezés akciótervét és a bevezetendő intézkedéseket nem mi dolgozzuk ki, hanem ideálisan olyan operatív szervek, amelyek a tudományos érvek mellett figyelembe veszik az egyéb társadalmi és gazdasági érdekeket, és ezek ütköztetésével hozzák meg az optimális döntéseket. Ebben a rendszerben elengedhetetlen, hogy az egyes felek között működjön egy hatékony kommunikáció és az objektív érvelés lehetősége, mert mindenki számára ideális megoldás nem létezik. Például ha bezárunk mindent, akkor a vírus nem terjed, de a gazdaságunk tönkremegy. Ilyen kezdeményezésre láttunk példát a járvány idején, de hasonló operatív egységek működhetnének más, a társadalmat érintő környezeti kihívás kapcsán is. Egy ilyen, több tudományterületet és érdekközösséget összefogó „fenntarthatósági és reziliencia operatív törzs” felállítása nemcsak vész esetén lenne indokolt, hanem a megelőzés szellemében már akár mostantól is hatékony tanácsadó testületté tudna válni, hogy a döntéshozók érdemben felkészüljenek a jövő kihívásaira.

Mennyire van a valóság ettől az ideális állapottól?

Sajnos egyelőre még elég messze. Mi évenként több száz minőségi publikációt készítünk a szakma számára nemzetközi porondon. Jelentős energiákat fordítunk arra is, hogy ezeket a tudományos eredményeket a nagyközönség számára is elérhetővé tegyük, rengeteg megjelenésünk van a különböző médiafelületeken, számos ismeretterjesztő csatornát gondozunk. Ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy a szaktudásunk és az eredményeink nem jutnak el kellő mértékben a döntéshozókhoz, azokhoz, akik gyakorlati vonatkozásban éremben hasznosítani tudnák ezeket. Ez egyrészt pénzkidobás, másrészt a problémakezelés szempontjából sem hatékony. Mi több olyan fenntarthatósági témával foglalkozunk, amelynek erős társadalmi és gazdasági relevanciája van, de ezek a kompetenciák többnyire kiaknázatlanul maradnak gyakorlati szinten. Legutóbb például a fakitermelés bizonyos korlátozásait feloldó kormányrendelet kapcsán éreztük a megfelelő szakmai kommunikáció égető hiányát.

Az erdőrendelet esetében mit mondhattak volna?

Adott, hogy az energiaválság miatt a tűzifa iránti igény megnőtt, és létezik egy reális társadalmi és gazdasági elvárás e kereslet kielégítésére. A megoldás azonban nem az, hogy védett erdeinkben engedjük az őshonos állományok tarvágását, vagy a fakitermelést kiterjesztjük a szaporodási időszakra is. A fenntartható erdőgazdálkodás elve is azt kívánja, hogy vigyázzunk az ökológiai szempontból értékes erdőállományokra, mert ez segíti elő a biodiverzitás megőrzését és az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásait, sőt bizonyos szinten a természet klímaváltozás elleni ellenálló képességét is. Ha egy erdőt elpusztítunk vagy visszafordíthatatlanul lerontunk, akkor utána az ember számára történő hasznosulás lehetősége is csökken: kevesebb fát termel, kevesebb vadászható nagyvadat tart el, vagy a turisztikai értéke leromlik. De létezik alternatív megoldás a problémára. Mi azt javasoljuk, hogy a megnövekedett tűzifaigényt alacsonyabb természetességű erdők, például faültetvények vagy idegenhonos állományok, például akácosok, kultúrerdők, intenzívebb használatával lehetne fedezni.

A rendelet megjelenése előtt volt párbeszéd az Ökológiai Kutatóközpont és valamilyen kormányzati szereplő között?

Nem. Mi a kormányrendelet megjelenése után adtunk ki egy saját állásfoglalást honlapunkon. Nem tudom, hogy ennek volt-e hatása, de végül is született egy miniszteri utasítás a rendelet megjelenése után pár nappal, ami alapján érvényüket vesztik az ökológiai szempontból leginkább aggasztó pontok. A különböző szintű rendelkezések mögötti okokat nem látom át, de az operativitás szempontjából nem tartom szerencsésnek az egymásnak ellentmondó utasításokat. Sokkal hatékonyabb lett volna, hogy még rendelet megfogalmazása előtt összeülne minden érdekelt, és a döntéshozók meghallgatnák a pró és kontra érveket, illetve az alternatív megoldás lehetőségeit. De más téma kapcsán volt lehetőségünk minisztériumi felkérésre véleményezni komoly stratégiai anyagokat. Én hasznosnak tartanám, ha az ilyen tanácsadói szolgáltatásainkra gyakrabban támaszkodna a döntéshozói szféra.

Ilyen egyeztetésre miért nem kerül sor gyakrabban?

Helyzetükből fakadóan, a politikusok szeretnek gyors, fekete-fehér véleményeket hallani. A kutatók viszont sosem mondanak százszázalékos biztonsággal semmit, csak valószínűségi alapon tudnak kijelentéseket tenni a jövőre vonatkozóan, legyen szó ökológiai katasztrófákról vagy járványokról. Ez nem a kutató hibája, a tudomány így működik. Egy meteorológus azt mondja, hogy 80-90 százalék az esélye annak, hogy lesz vihar a tervezett tűzijáték idején. Itt csak az lehet a szakmai kérdés, hogy a mérései és az előrejelzéshez használt matematikai modelljei elfogadhatók-e, de végső, tényleges gyakorlatra vonatkozó döntést nem neki kell meghoznia, hogy legyen vagy ne legyen tűzijáték. Aki ezt a döntést meghozza, annak értenie kell a kutatók nyelvén. A dolog nem lehetetlen, mert aki meghallgat egy időjárás-jelentést, az el tudja dönteni, hogy vigyen-e ernyőt, vagy sem, és kisebb eséllyel ázik meg, mint az, aki nem hallgatja a meteorológiai előrejelzéseket.

Az Ökológiai Kutatóközpont vagy egy kutató mennyire állhat ki hangosan a véleménye mellett? Például Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet vezetője a Balaton védelmében harcos interjút adott, aztán később leváltották.

Kiemelt küldetésünknek tartom, hogy a tudományosság maximális betartásával képviseljük véleményünket – úgy, hogy közben csak arról beszéljünk, amihez valóban értünk. A halmozódó fenntarthatósági problémák nyomására egyre több olyan közéleti téma merül fel, aminek ökológiai vetülete van. Az adófizetők pénzéből finanszírozzuk a kutatásaink egy részét, ezért fontos, hogy eredményeinket és azok társadalmi, gazdasági vonatkozásait transzparenssé tegyük a nagyközönség számára, vagy szaktudásunkat valamilyen közügy szolgálatába állítsuk. Nem feltétlenül az a célunk, hogy figyelemfelkeltő szalagcímekkel lájkokat és megtekintéseket halmozzunk fel. A határozott szakmai megnyilvánulás és a hangos véleménynyilvánítás között óriási különbség van. Ráadásul, az aktuálisan nagy olvasottságú cikkeknek az elektronikus felületen csak rövid életidejük van, a megjelenés utáni napokban jönnek új hírek és témák, az üzenet hamar disszipálódik. Ezzel nem feltétlenül lehet érdemi kommunikációs csatornákat működtetni. Én kontraproduktívnak tartom a személyek köré épített harcias interjúkat, sokkal hatékonyabb a jól időzített, tényszerű véleménynyilvánítás – ami mögé akár egy egész intézet, szakmai közösség is oda tud állni.

Ön sokáig külföldön dolgozott, mi vonzotta haza?

A doktori tanulmányaimat Franciaországban folytattam, majd több mint hat évet töltöttem Belgiumban, mint posztdoktor kutató. Ezután Spanyolországban dolgoztam közel tíz évig immár főállású kutatóként. Kapcsolatomat a hazai tudományos élettel soha nem vesztettem el, több projektben dolgoztam együtt magyar kollégákkal, végigjártam az itthoni tudományos ranglétrát, emellett rengeteget ingáztam külföldi munkahelyem és Magyarország között. Ez utóbbiban el lehet fáradni, de az igazi kihívást az jelentette, hogy előállt egy pályázati lehetőség az Ökológiai és Botanikai Intézet intézetigazgatói pozíciójára. Úgy éreztem, hogy külföldön szerzett tapasztalataimat tudom majd hasznosítani egy intézet vezetése során.

Milyen a magyar kutatói hálózat a külföldiekhez képest, mi az, amiben le van maradva?

A külföldi tanulmányaim kezdetekor tapasztaltakhoz viszonyítva a kutatás színvonala mára nagymértékben felzárkózott a nemzetközi normákhoz – a saját szakterületemen. A folyamatos javulás tendenciája még most is látszik: az Ökológiai Kutatóközpont az utóbbi öt évben megduplázta tudományos publikációinak számát, úgy, hogy közben jóval nagyobb súllyal jelenünk meg a szakma vezető folyóirataiban. Én úgy látom, hogy a látványos javulás elsősorban annak köszönhető, hogy itthon nagyon sok kiváló kutató van, akik sokáig a nemzetközi sztenderdektől elszigetelve kutattak, de mára felismerték a nemzetközi szempontok jelentőségét, és gyorsan alkalmazkodtak.

Csak elismerően tudok szólni azokról, akik az itthoni feltételek mellett világszínvonalú kutatói munkát végeznek. Itthon a kutatói életmódnak sokkal kisebb a megbecsültsége, Nyugat-Európában egy kutatói fizetésből magasabb életszínvonal érhető el. Budapesten, a buszok hátulján matrica hirdeti, hogy a BKK havi nettó 434 ezret tud ígérni leendő buszvezetőknek. Mi ezt a fizetést nemhogy kezdő kutatóknak nem tudjuk megajánlani, de még azoknak a tudományos munkatársaknak az átlagos fizetése sem éri el ezt a szintet, akik már 5-10 éve végeznek kutatómunkát PhD-fokozattal. A tudományos erősödést szolgálja az is, hogy a pályázati lehetőségek is folyamatosan javulnak. Ez nem csak az elérhető kiírások és összegek növekedését jelenti, hanem azt, hogy több séma bírálati folyamatában megjelennek a nemzetközi elvárások, például külföldi bírálók. Sajnos itthon látni még példát arra is, hogy nagyobb kutatási összegek szétosztására ismeretségi alapon, vagy transzparens és tudományos elbírálási algoritmus nélkül kerül sor.

Mekkora az elvándorlás?

Van egy elvándorlás, ami az ambiciózus és tehetséges fiatalok körében jelentkezik, ők külföldre mennek azért, hogy nemzetközi tapasztalatot szerezzenek vagy új módszert tanuljanak. Ez egészséges és támogatandó folyamat, csak támogatni kéne az ilyen fiatalok visszatérését is, mert azzal külföldön szerzett tudást hoznak haza. Sajnos, az ilyen mobilitás támogatására nincs megfelelő ösztöndíjrendszer, így, ha a fiatalok külföldre mennek, kint is ragadnak. Vannak olyanok, akik a nehéz megélhetés miatt költöznek végérvényesen külföldre, vagy hagynak fel a kutatással, és választanak más, biztosabb megélhetést. Ez a fajta elvándorlás egyre fokozódó problémát jelent, csak tovább romlik az erősödő gazdasági válsággal. Az inflációt nem követi a fizetésünk, a kutatások költségei is drágulnak, és ráadásul több hazai pályázati támogatás is elapadhat. A kutatói életpálya mára egy bizonytalan karriermodellé vált, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ez nem csupán az elvándorlásra hat, hanem nehezíti az utánpótlás-ellátást, a fiatalok toborzását is.

A kormányzati politika nem titkolt célja, hogy az alkalmazott kutatások irányába tolja inkább a tudományos életet. Az intézete érzékel ilyesfajta nyomást? Hol tud alkalmazott tudománnyá válni az ökológia?

Jelenleg élhetünk a kutatói szabadságunkkal, mi látjuk a szakma legújabb kérdéseit, és tisztában vagyunk kutatásaink gyakorlati vonatkozásaival. Húsz-harminc éve az ökológia még inkább elméleti tudomány volt, de mára sokkal erősebbek a gyakorlati vonzatai. Ahogy a múlt század elején a fizika, majd a végén a molekuláris biológia volt a legfontosabb tudomány, úgy most, a klímaváltozás korában az ökológia kiemelt fontossággal bír. Természetesen ennek mi is érezzük hatását és felelősségét, tehát a kormányzati politika befolyása nélkül is megindult egy alkalmazott irányba történő mozgás. Mi részben pályázatokból élünk, ha innovatív ötleteink vannak, legyen alap vagy alkalmazotti kutatás, akkor mi szerezzük meg hozzá az anyagi támogatást. A mostani helyzetben egyre több olyan pályázati lehetőség jelenik meg – a bizonytalanabb alapkutatást támogató sémák helyett –, amelyeknek inkább gyakorlati jelentőségük van. A Nemzeti Laboratórium program is idetartozik, amiben mi is aktívan részt veszünk. Várható tehát, hogy sokan ezek felé fognak fordulni, és ez is katalizálja majd a profilváltást egy bizonyos szinten. De ne feledjük, hogy a felfedező alapkutatásra mindig szükség lesz, anélkül a gyakorlati, alkalmazott kutatás kifullad egy idő után!

Forrás: telex.hu

telex.hu

Hírek

Igazgatóhelyettesi kinevezés

A Vízi Ökológiai Intézet igazgatójának javaslatára az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója Dobosy Péter osztályvezetőt a Vízi Ökológiai Intézet igazgatóhelyettesévé nevezte ki 2022. november elsejétől. Szakterületei a folyó- és állóvízi üledékek, a felszíni-, felszín alatti- és ivóvizek kémiai vizsgálata, valamint a nyomelemekkel dúsított öntözővizek hatásainak tanulmányozása a növénytermesztésre a talaj-növény kapcsolatokon keresztül.

Hírek

Két ÖK-s kutató is elnyerte a Stephen W. Kuffler Kutatási Alapítvány támogatását

Juhász Erika és Csákvári Edina, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársai idén (2022.) elnyerték a Stephen W. Kuffler publikációs díjat. A díjra olyan fiatal kutatók pályázhattak, akiknek meghatározó szerepük volt (a közleményben első/utolsó/levelező szerzőség) egy, az élettudomány területén elért, jelentős felfedezésben, amit nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségűnek számító eredeti közleményben jelentettek meg. A díjátadó október 14-én volt Budapesten, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben.

A magyar származású Stephen W. Kuffler (szül: Kuffler Vilmos) az idegtudomány több területének úttörő géniusza, kiváló oktató és mentor volt, akinek három tanítványa is Nobel-díjban részesült. Stephen W. Kuffler alapította a Harvard Egyetem első neurobiológiai tanszékét. A Stephen W. Kuffler Kutatási Alapítvány Somogyi Péter neurobiológus kezdeményezésére, a család, a tudomány képviselői és a célokat támogatók segítségével 2013. októberében kezdte meg működését.

Stephen W. Kuffler Kutatási Alapítvány által támogatottak

Hírek

Fiatalok az akadémiai pályán

A Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) az MTA Könyvtár és Információs Központ, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont és a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársaival együttműködve 2021 őszén széles körű és minden korábbinál részletesebb felmérést végzett a 45 éves vagy fiatalabb kutatók és egyetemi oktatók körében. A kapcsolódó részletes kutatási jelentés az FKA és a Magyar Tudományos Akadémia közös kiadásában az MTA Könyvtár és Információs Központ közreműködésével látott napvilágot.

A felmérés segítségével elsőként sikerült számszerűsíteni a fiatal kutatók és oktatók jövedelmét a korai életpálya minden szakaszában. A kutatás eredményei szerint nemcsak alacsonyak a kutatói és oktatói jövedelmek, de jelentős különbségek is találhatók köztük. A nők jövedelme szignifikánsan alacsonyabb a férfiakénál. Ez a hátrány az életkor előrehaladtával növekszik, ami a tanulmány szerint egyértelműen a gyermekvállalással hozható összefüggésbe. A vidéki munkahelyű kutatók jövedelme akkor is alacsonyabb a Budapesten dolgozókénál, ha az összehasonlításban egyéb jellemzők mellett a válaszadók nemét, beosztását és tudományos teljesítményét is figyelembe vesszük. A válaszadók jövedelmében nagyon magas a másodállások és az ösztöndíjak aránya, ami nagy leterheltséget és bizonytalanságot von maga után, valamint megnehezítheti többek között a fiatal kutatók családtervezését is.

A fentiek mellett a kutatás készítői részletesen rákérdeztek a válaszadók munkával való elégedettségére, arra, milyen tevékenységekre mennyi időt fordítanak a munkaidejükből, valamint a COVID-19-járvány miatti lezárások hatásaira is. A kérdőív úttörő módon azt is lehetővé tette, hogy a válaszadók – adatvédelmi garanciák mellett – a Magyar Tudományos Művek Tárában található publikációs profiljukat csatolják a válaszaikhoz, aminek köszönhetően a tudományos teljesítményük összehasonlítására is lehetőség nyílt. Mindezen információk alapján a kutatás számszerű képet nyújt a fiatal kutatók és egyetemi oktatók nehézségeiről és sikerességük tényezőiről is.

A felmérés részletes adatai (és pontos idézhetősége):
Németh Brigitta, Munkácsy Balázs, Vida Zsófia Viktória, Fröhlich Georgina, Hatvani István Gábor, Tóth György, Solymosi Katalin, Máté Ágnes, Lőrincz László és Lengyel Balázs: A fiatalok helyzete az akadémiai pályán. Kutatási jelentés. 2022. ISBN: 978-615-6448-18-7, DOI: https://doi.org/10.36820/fka.2022
A jelentés online elérhető EZEN A LINKEN.

Forrás: mta.hu

Hírek

Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által meghirdetett Tudományos Mecenatúra Pályázat „Nyitott Könyv Program”-ja támogatásával megjelent Kriska György, a Vízi Ökológiai Intézet tudományos tanácsadójának az “Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában” című könyve.
A Flaccus Kiadó gondozásában megjelent 560 oldalas mű teljes anyaga elérhető három mobiltelefon kompatibilis interaktív honlapon, az Ökológiai Kutatóközpont honlapján és az alábbi helyeken: http://bszm.elte.hu/vizi-gerinctelenek/ http://bszm.elte.hu/hatarozo/

Az „Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában” című kötet az édesvizekben élő gerinctelen állatokról nyújt teljeskörű áttekintést, ezért jelentősen túllép a hagyományos határozói kereteken. Segítségével nem csupán azonosíthatjuk az édesvizek anyagforgalmában, a biológiai vízminősítésben és a vizek természetes öntisztulásában létfontosságú gerinctelen szervezeteket, hanem részletes ismertetést kapunk életmódjukról és az ökológiai rendszerekben betöltött szerepükről is.

A könyv azzal együtt, hogy a közép-európai faunát tárgyalja, különös hangsúlyt ad a magyarországi vonatkozások ismertetésének is, ezért a hazai környezettudatos szemléletformálásnak is hasznos eszköze lehet. A biológiai vízminősítési projektekben (pl. BISEL) résztvevő középiskolások és tanáraik, valamint az édesvizek élete és ökológiája iránt érdeklődő olvasók egyaránt haszonnal forgathatják. Közérthető nyelvezete miatt a laikus érdeklődők, a természetjárók, a horgászok és mindazok érdeklődésére is számot tarthat, akik szeretnének közelebbről megismerkedni az édesvizek varázslatos élőlényeivel, a „vízipók-csodapókkal” és társaival.

A könyv illusztrációs anyagát színes vektorgrafikus rajzok és fotók együttesen adják (közel 400 képtábla), ami a szakmai tartalom mellett nemzetközi viszonylatban is egyedülállóvá és hiánypótlóvá teszi a kötetet. Ezzel magyarázható, hogy a jelenlegi kézirat előzményének tekinthető 2008-ban megjelent „Az édesvízi gerinctelen állatok – határozó” című könyv 2009-ben német nyelven is megjelent a Weisdorn – Verlag Jena kiadó gondozásában. Az alapmű jelentősen továbbfejlesztett kiadását pedig „Freshwater Invertebrates in Central Europe” címen 2013-ban jelentette meg a Springer – Verlag angol nyelven. Ez utóbbi mű második, bővített kiadása 2022-ben jelenik meg a Springer – Verlag gondozásában. A magyar nyelvű alapmű már nem elérhető, így a korszerűsített és jelentős mértékben bővített kézirat hiánypótló műnek számít.

A könyv egy általános határozókulccsal kezdődik, amelynek használatával a vizsgált élőlényt egy nagyobb csoportba, taxonba (mohaállatok, kova-szaruszivacsok, csigák stb.) tudjuk besorolni. A könyv ezután az egyes élőlénycsoportok bemutatásával folytatódik. Ebben a részben a taxonspecifikus határozórészek előtt képekkel illusztrált szöveges leírások szerepelnek.
A határozókulcsokban a rövid szöveges jellemzéseket színes grafikák egészítik ki, amelyek fényképekkel együtt segítik a gerinctelenek azonosítását. A rajzok részletesen feliratozottak, a határozóbélyegek nevei mellett az általános tájékozódást segítő szervek (pl. fej, ízelt láb, összetett szem) neveit is megjelenítik. A grafikák színezése az élőlényekről készült fotók eredeti színein alapul. A határozókulcsokban a sorok végén szereplő vastagított számok jelzik azt, hogy egy adott meghatározástól a határozókulcs hányadik sorához kell továbblépnünk. Végül több lépés után eljutunk a végállomáshoz, egy adott taxonhoz.

A könyv egyes fejezeteihez online filmgyűjtemények is tartoznak, melyek az állatcsoportokhoz tartozó QR kódok leolvasásával tölthetők be mobiltelefonra, vagy tabletre. A QR kódok nem csak az egyes fejezetek után, hanem összesítve a könyv végén is megtalálhatók. Mobiltelefonos használat esetén kattintással is továbbléphetünk a filmgyűjteményekhez.
Szintén a könyv végén található az „Oktatás és ismeretterjesztés” című fejezet, amely képekkel illusztrálva mutatja be azokat a digitális mellékleteket és filmeket, amelyek az egyéni használat mellett a közoktatási és felsőoktatási alkalmazást támogatják.

Bemutatásra kerülnek itt kép- és filmvetítő programok, valamint olyan interaktív feladatsorok, amelyek állatcsoportonként és összességében ellenőrzik és gyakoroltatják a gerinctelen állatok ismeretét. A melléklet különleges részét képezi egy térhatású vetítőprogram (3D), amely háromdimenziós (anaglif) képek megjelenítését teszi lehetővé számítógép-monitoron vagy projektorral kivetítve, ez utóbbi megoldás csoportos vetítésekre is lehetőséget ad. Az anaglif képek megtekintéséhez piros-kékeszöld (red-cyan) szemüvegre van szükség. A fentiekben ismertetett digitális anyagok magyar, angol és német nyelven is hozzáférhetők.
A digitális melléklet részeként az édesvízi makrogerinctelenek egyszerűsített PC-s és mobiltelefonos határozója is letölthető a erről és a következő honlapról.

A könyv angol nyelvű változatához tartozó teljes digitális melléklet itt érhető el. A mellékletet a könyv ISBN száma (978-3-7091-1546-6) alapján lehet kiválasztani és letölteni.

Csatolt dokumentum(ok):
A mobiltelefonos határozó működése

Forrás: Édesvízi gerinctelenek Közép-Európában

Hírek

Fiatal agrárkutatókat díjaztak

A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) ünnepélyes keretek között adták át immáron 17. alkalommal a Janelly agrárkutatási díjat, amelynek célja fiatal magyar szakemberek támogatása az agrártudományok és az élelmiszer-tudományok terén. Az idei évi díjra „A gazdaság-, társadalom- és környezettudományok agrárszempontból releváns területei” szakterületről lehetett pályázni.
PhD kategóriában Dr. Kovács Bence, „Az erdei mikroklíma vizsgálata gazdasági erdőkben” c. munkájával nyerte el a Janelly díjat. Az ELTE Biológiai Doktori Iskola hallgatójaként szerezte PhD fokozatát Summa cum laude minősítéssel, jelenleg az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében dolgozik tudományos munkatársként.

Dr. Kovács Bence előadásában elhangzott, hogy az erdei mikroklíma kutatása a klímaváltozással összefüggésben került előtérbe. A munkájának célja annak azonosítása volt, hogy mely táji, faállomány-szerkezeti és termőhelyi jellemzők fontosak a zárt erdők kiegyenlített, hűvös és humid mikroklímája szempontjából. Modelleredményei alapján a szintezett, faji összetétel és korosztályszerkezet tekintetében heterogén állományok alakíthatók ki jelentős többletköltség nélkül. A változatos erdőszerkezet következtében létrejövő stabil erdei mikroklíma képes csillapítani a klímaváltozás hatásait, így ezek refúgium-területként is működhetnek. Igazolták azt is, hogy a fahasználati módok számos élőlénycsoportra jelentős hatással vannak. Amennyiben a nagy területeken, egyenlő korú erdőket eredményező vágásos üzemmód elkerülhetetlen, hagyásfacsoportok kialakítása rendkívül fontos a biológiai sokféleség fenntartása érdekében. A nemzetközi publikációs eredményesség által is igazolt, elsősorban alapkutatási szempontból fontos ökológiai eredmények a gyakorlati környezettudomány szempontjából is közvetlenül hasznosíthatók, és a klímaváltozás kedvezőtlen következményeinek mérsékléséhez adnak hasznos útmutatót.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

magyarmezogazdasag.hu
Nyomtatott sajtó:
Kertészet és szőlészet - 2022.10.19. (28. oldal) Díjazták a fiatal agrárkutatókat

Hírek

Milyen sors vár a magyar erdőkre? – interjú Aszalós Rékával

Az idei aszály tanulsága, hogy nem csak a termőföldek és a kiskertek száradhatnak ki, de bizony az erdők is komoly veszélybe kerülhetnek. Ráadásul a begyűrűző energiaválság is nehéz helyzetbe hozhatja a fákat, melyek itthon is a figyelem középpontjába kerültek idén. Ezen problémák és kihívások kapcsán beszélgettünk a Holnapután aktuális adásában Aszalós Réka erdőökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával.

A vasárnap 11-től a Manna FM-en, utána pedig a Holnapután podcast-csatornáján hallgatható adásban azt próbálják kideríteni, milyen sors vár a magyar erdőkre. Aszalós Réka szerint az idei aszályhoz hasonlóra emberemlékezet óta nem volt példa, viszont egy-egy ilyen stresszt a fák át tudnak vészelni. De hogy mi történik akkor, ha egymás után több ilyen aszályos év jön, azt még nehéz megmondani. A kilátások mindenesetre nem túl fényesek. Megoldási lehetőségeink azért vannak. És azontúl, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a klímaváltozás ellen, számos egyéb módszerrel is tehetünk erdeink túléléséért.
A hazai erdők mellett a beszélgetés kitekint a globális helyzetre is. Beszélnek a Föld tüdejeként emlegetett amazonasi esőerdő állapotáról, ami sajnos egyre válságosabb. Ez nagy probléma, hiszen nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan egy úgynevezett átfordulási pont következik be, ami után az erdő már több szenet szabadít fel, mint amennyit elraktároz. A szakértő szerint ezen a ponton nem az lesz a kérdés, hogy 1,5 vagy 2 Celsius-fokos lesz a melegedés, hanem az, hogy túlélhet-e az emberiség.

Végül beszélnek biztató dolgokról is. A kutató elmondja, hogyan látja a környezetvédelem ügyét, milyen előrelépéseket tapasztal itthon és a világban egyaránt.

Forrás: greendex.hu

Hírek

A szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport

Az ELKH-DE Reproduktív Stratégiák Kutatócsoport és az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak közreműködésével közel 200 szalamandrafaj szaporodását tanulmányozta egy nemzetközi kutatócsoport. A projekt keretében azt vizsgálták, hogy az egyes fajok milyen feltételek esetén őrzik a petéiket, és melyik szülő teszi ezt. A rejtetten élő, ritkán látható szalamandrák viselkedése kevéssé ismert, ennek ellenére ökológiai és evolúciós szempontból jelentős csoportról van szó, amelynek megőrzése fontos a biológiai sokféleség védelme szempontjából. A kutatás eredményeiről szóló tanulmány a Scientific Reports című rangos szakmai folyóiratban jelent meg.

A kétéltűek közül valószínűleg a békák a legismertebbek, pedig a farkos kétéltűek – a gőték és a szalamandrák – is ehhez a gerinces állatcsoporthoz tartoznak. Mivel a gőte és a szalamandra elnevezés nem rendszertani, hanem csak életmódbeli különbséget takar, e cikkben szalamandraként hivatkozunk az összes farkos kétéltűre. Bár ezek fajszáma csak mintegy tizede a békákénak, és viselkedésük kevésbé változatos, pont ez az egyszerűség teszi őket jó modellcsoporttá az utódgondozás eredetének tanulmányozásához.

Az elevenszülés csak két fajszegény evolúciós ág esetében alakult ki, ezek egyikébe tartozik a hazánkban is élő foltos szalamandra. Ezt leszámítva a farkos kétéltűeknél a gondozás a peték őrzésében nyilvánul meg. A kutatócsoport munkatársai, Dr. Vági Balázs tudományos munkatárs, a tanulmány vezető szerzője és Prof. Székely Tamás kutatócsoport-vezető (ELKH-DE Reproduktív Stratégiák Kutatócsoport), továbbá Dr. Végvári Zsolt, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének igazgatója azt vizsgálták, hogy az egyes fajok milyen feltételek esetén őrzik a petéiket, és melyik szülő teszi ezt.

A szalamandrák törzsfejlődése során a fajok nagyobb hányadánál a halakéhoz hasonló külső megtermékenyítés belsővé alakult, vagyis a hímek egy spermatokot raknak a talajra vagy a vízfenékre, amelyet a nőstény a kloákájával felszippant. A mostani kutatás megállapítása szerint e fajokra jellemző, hogy az anya őrzi a petéket. Ez valószínűleg azért alakult így, mert az őrző egyed biztosabb abban, hogy az utódok szülője. A ma is élő ősibb, külső megtermékenyítésű utódgondozó fajok esetében az apa őrzi a petéket. Az új kutatás kimutatta, hogy az őrző apák nagy testméretűek, aminek abban lehet szerepe, hogy sokszor védik vetélytársaikkal szemben a területüket, ahová több nőstény is lerakhatja petéit. Így biztosítják, hogy minél több petét termékenyítsenek meg. Ezzel szemben a belső megtermékenyítésű fajok esetében az apák, amint megszabadultak ivarsejtjeiktől, máris továbbállhatnak, és új párt kereshetnek.

A belső megtermékenyülés az utódok biztonságos fejlődésén kívül egy további lényeges előnnyel járt: a nőstény a párzás helyétől távol, akár szárazföldi környezetben is lerakhatja a petéket. Sok fajnál az utódok kihagyják a lárvaállapotot, így az egész szaporodási ciklus függetlenedhet a vízi élőhelyektől. Ez a szaporodásmód-váltás a gerinces állatok fejlődése során kulcsjelentőségű volt, ugyanis így alakulhattak ki a vízi környezettől teljesen független csoportok: hüllők, madarak és emlősök. Tehát itt egy evolúciós „innovációról” van szó, amelynek köszönhetően a gerinces állatok a föld legtöbb alkalmas élőhelyeit képesek voltak meghódítani.

Azonban a szárazföldön különösen nagy szükség van a gondozásra, a nőstények ugyanis csak így tudják megóvni a petéket a ragadozóktól és a fertőzésektől. Az új kutatás másik fő megállapítása szerint a szárazföldön petéző szalamandrák többnyire őrzik a fészekaljat, sőt maga a gondozás tette lehetővé a szárazföldre való petézést. A peték gondozása azonban nem védi meg teljesen az utódokat a mostoha éghajlattól. Mivel az anyaállat maga is érzékeny a túlhevülésre és a kiszáradásra, a szárazföldi szaporodás és az utódgondozás csak hűvös és csapadékos helyeken alakult ki, ahol viszont a szalamandrák evolúciósan igen sikeresek. A jelenleg élő fajok több mint kétharmadát a nagyrészt szárazföldön szaporodó tüdőtlenszalamandra-félék (Plethodontidae) teszik ki, amelyek Szardínia mészkőbarlangjait éppúgy meghódították, mint az amazóniai esőerdő lombkoronáját.

A farkos kétéltűek azonban sajnos nagy veszélyben vannak. Az élőhelyek elvesztése, a kétéltűeket világszerte pusztító szélsőséges aszályok és a rajzóspórás (kitrid) gomba mellett a szalamandrákat egy rájuk specializálódott gombás betegség is támadja. A szalamandrák védelme érdekében az Európai Unió és az Egyesült Államok területén a legtöbb faj kereskedelmét betiltották, az őshonos fajokat pedig célzott konzervációbiológiai programokkal védik az élőhelyükön. Ezen a téren örvendetes hazai eredmény a közelmúltból a foltos szalamandra egyetlen ismert budapesti élőhelyének védetté nyilvánítása 2022. január 1-jei hatállyal. Összességében tehát a rejtetten élő, ritkán látható farkos kétéltűek viselkedése kevéssé ismert, ennek ellenére ökológiai és evolúciós szempontból jelentős csoportról van szó, melynek megőrzése fontos a biológiai sokféleség védelme szempontjából.

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

További megjelenések a témában:

elkh.org

dehir.hu - A szalamandrák utódgondozását tanulmányozták a Debreceni Egyetemen - 2022-10-11

magyarmezogazdasag.hu - 2022.10.16.

origo.hu - 2022.10.14.

qubit.hu - 2022. 10. 13.

24.hu - 2022.10.23. A nagy kérdés: vajon miért gondozzuk a gyerekeinket?

greenfo.hu - 2022.10.22. A szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - Magyar kutatók vezetésével a szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport - 2022-10-13
demedia.hu - 2022.10.11. 12:11:05 Az utódgondozás evolúciója a szalamandráknál
haon.hu - Rangos tudományos folyóiratban publikáltak a debreceni szakemberek - 2022-10-11
hir.ma - Magyar kutatók vezetésével a szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport - 2022-10-13
webradio.hu - 2022.10.13. - Magyar kutatók vezetésével a szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport

Hírek

LXIII. Hidrobiológus Napok Tihanyban

A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetével, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézettel és az MTA Veszprémi Területi Bizottságával közösen rendezi meg Tihanyban a LXIII. Hidrobiológus Napokat 2022. október 5 és 7. között. A nagy múltú rendezvény témája ebben az évben „Felszíni vizeink monitorozása és védelme” lesz.

A Hidrobiológus Napok egyre erősebb szakmai programokkal várja a hazai limnológiával vagyis tó kutatással, illetve társtudományaival (hidrobiológia, vízi ökológia, stb.) foglalkozó kutatókat, a természetvédelemben és más gyakorlati területeken dolgozó szakembereket. A konferencián összesen 54 előadást terveznek. A plenáris előadásokon szó lesz arról, hogy a múlt megértése hogyan segíti a jelen kezelési terveinek megalkotását, milyen volt az Árpád-kori vízügyi vízgazdálkodási rendszer a Rábaközben, a vizes élőhelyek rekonstrukciója hogyan segíthet a klímaváltozás kihívásaival szemben.

A Hidrobiológus Napokon külön figyelmet fordítanak a fiatal kutatókra és szakemberekre, díjazzák majd a legtartalmasabb előadást, és a legjobb fiatal előadót is.
A konferencia támogatói: Ökológiai Kutatóközpont, MTA Nemzeti Víztudományi Program, Tihanyi Önkormányzat, Aranyponty Zrt., és a Velinor Kft.

Csatolt dokumentum(ok):
Hidrobiológus Napok 2022 program
Hidrobiológus Napok 2022 konferencia kötet

Hírek

Nemzetközi botanikus PhD találkozó az Ökológiai és Botanikai Intézet szervezésében

Nagy örömünkre szolgált, hogy az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének kutatói, egyben a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesületének tagjai, rendezhették meg idén a közép-európai botanikus PhD hallgatók nemzetközi találkozóját, 2022. szeptember 22-25 között Poroszlón. Ez a találkozó nagy hagyományokra tekint vissza: Milan Chytrý és Botta-Dukát Zoltán indították el ezt az ikonikus eseményt nagyjából húsz éve. Azóta kétévente a botanikával foglalkozó PhD hallgatók és szenior kutatók találkoznak valahol Közép-Európában, a doktoranduszok bemutatják a kutatási terveiket és előzetes eredményeiket, és alkalom nyílott a szakmai vitákra is a barátságos hangulatú konferencián. Több fiatal kutató számára ez a rendezvény az első nemzetközi konferencia, az első angol nyelvű előadás színtere – amire évekkel később is jó szívvel emlékeznek vissza.

A járványhelyzet miatt sajnos néhány éves szünet következett a konferenciasorozatban, ám idén végre lehetőség nyílt a hagyomány újraélesztésére. Az idei évben legnagyobb örömünkre Magyarországon, az ÖK ÖBI kutatók – Botta-Dukát Zoltán, Deák Balázs és Valkó Orsolya –szervezésében rendeztük meg az eseményt.

Nagy volt az érdeklődés, hozzávetőleg 70 résztvevő érkezett összesen 16 országból. Emiatt a tudományos program nagyon feszes volt, hiszen minden résztvevő PhD hallgató előadást is tartott; ezek mind nagyon színvonalas bemutatók voltak, öröm volt őket hallgatni. A konferencia helyszíne a Poroszlón található Tisza-tavi Ökocentrum volt, ami tökéletes helyszín egy ilyen rendezvényhez. A kávészünetek alatt a résztvevők meg tudták nézni a kültéri és beltéri kiállításokat, és az akváriumokat, így még inkább fel tudtunk frissülni. Az előadások után esténként még további tudományos témákról folytattunk kötetlen beszélgetést. A két téma ez volt: ‘Mennyire hasznosulnak a kutatásaink eredményei a gyakorlatban?’ illetve ‘A minőség vagy mennyiség számít jobban a tudományban?’. Vasárnap Deák Balázs vezetésével egy félnapos kiránduláson bemutattuk a résztvevőknek a Hortobágyi Nemzeti Park természeti szépségeit, a szikes gyepeket és mocsarakat, löszgyepeket és kurgánokat.

A konferenciát az Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete szervezte, a rendezvény a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával valósult meg, amit ezúton is nagyon köszönünk. Köszönjük a résztvevők kifogyhatatlan lelkesedését, és aktív részvételét a konferencia minden programján. Köszönjük az ÖBI-s kollégáknak, különösen Nagy Józsefnek, Lengyel Attilának és Kertész Miklósnak a szervezésben nyújtott segítséget. Köszönjük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak a kirándulás támogatását.

Botta-Dukát Zoltán, Deák Valkó Orsolya és Deák Balázs szervezők

Hírek

Gyümölcsörökségünk nyomában

Az idősebbek emlékeznek arra, hogy régen nem csak az a néhány gyümölcsfajta volt elérhető, melyekkel ma találkozunk a piacokon. Számos nyári almát, bogyós gyümölcsöt ízlelhettünk, és a szépkorúak még azt is jól tudják, hogy voltak csak szárításra, vagy éppen pálinkának való fajták is. A Tündérkert mozgalom (https://www.tündérkertek.hu/) a régi gyümölcsfajták termesztésére, és a hozzá tartozó tudás megőrzésére, újjáélesztésére szerveződött társadalmi összefogás. A kezdeményezés felkeltette a kutatók érdeklődését is és remélhetőleg az együttműködés a civil mozgalom és a hivatásos természetvédelem, kutatás között újabb lendületet ad ennek a kultúra és biodiverzitás megőrző tevekénységnek.

Augusztus első napjaiban az Ökológiai Kutatóközpont öt munkatársa felkereste Ambrus Lajost Egyházashetyén, aki a Tündérkert mozgalom egyik lelkes alapítója, segítője, és a Nagy Almáskönyv (https://kulturpajta.hu/nagy-almaskonyv/) írója is. Ambrus Lajos tapasztalatai, kapcsolati hálója és szakirodalmi rálátása nélkülözhetetlen a program sikeréhez. Könyvében hiteles, átölelő és hiánypótló leírásokat, pomológiai forrásokat találunk a 12. századtól kezdve. A könyv egyedülálló és élvezetes olvasmány történelmi és néprajzi vonatkozásban is, fajtaleírásokkal és rajzokkal. Megtudhattuk, hogy a korai magyar gyümölcsök világszámba mentek, és több uralkodó, köztük az Angol Királynő részére is küldtek belőlük. A sors fintora, hogy a források, a fajtaleírások, a tudás sok esetben már csak külföldről gyűjthető be.

A tanulmányút következő célállomása a Pórszombatra vezetett, ahol Kovács Gyula egyedülálló régi magyarfajta gyümölcsös gyűjteményt hozott létre, 11 tündérkertet, melyek összterülete 10 ha. Kovács Gyula neve a Tündérkert mozgalom megalapításával és a régi magyar gyümölcsfajták megmentésével forrt össze. A Kárpát-medencében 300-400 db tündérkert létezhet. Gyűjti, és tudja melyik gyümölcs mire jó, melyik jó aszalni, hogy a sózókörte nyersen ehetetlen, de megfőzve mézédes csemege. A legtöbb fajta pálinkája pedig egyedi, igazán különleges és feledhetetlen ízű. Göcsejben voltak gyógyító gyümölcsök is, pl. a gyógyalma június 15-20-ra megérett, kismamáknak adták, hogy a kisbaba ne legyen hasfájós. (Király Ildikó is kutatta ezeket a gyógyító gyümölcsösöket)
Kovács Gyulának köszönhetjük a gyümölcsecetek készítésének fortélyait bemutató videót, mely tudást és a jövőben készülő könyvében is szeretné népszerűsíteni.

Másnap Almásházán folytatódott a tanulmányút, ahol a Göcsej Alapítvány két vezetője, Darázsi Zsolt és Lázár Péter mesélt a hitről, mely a küldetésüket mozgatja. Egy-egy általuk meghirdetett oltónapra több százan is érkeznek, hogy megtanuljanak gyümölcsöt oltani, megmentsenek egy-egy régi fajtát. Ők a valódi célcsoport. Az Alapítvány tagjai iskolákba is rendszeresen jártak gyakorlati tudást és szemléletet vinni. A gyümölcsész hálózat egy országos “láthatatlan” kapcsolati haló, ahol mindig felbukkannak újabb zseniális tudású emberek, akiknek minden idejüket ezen tudások átadására lenne érdemes fordítani, ha megélnének belőle. A Göcsej Alapítvány korábban az Őrségben (a Nemzeti Park megbízásából) és a Göcsejben, Zalában is fajtafelméréseket végzett, egy almás és egy körtés könyv is született a munkából. Legtöbb szakmai anyag a honlapjukon elérhető. Az Őrségi Nemzeti Park megbízásából 36 települést mértek fel, és 4700 db régi gyümölcsfát találtak. Az 1800-as évek felmérése szerint ez az akkorinak csak 1,5%-a! Sikerült 8 db nyitott kertet azonosítaniuk, amelyből 6 még mai is látogatható, és oltóvesszőt lehet kérni a házigazdáktól.

A tanulmányúton, mely a hagyományos gyümölcsészetben élenjáró szakembereket kerestük fel, részt vettek: Dr. Török Katalin, Fráter Erzsébet, Csákvári Edina, Szabadkai Andrea, Berki Boglárka.

KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2021-00002 azonosítószámú „Megújuló adatokra támaszkodó, ökoszisztéma-szolgáltatás alapú zöldinfrastruktúra-fejlesztések stratégiai tervezésének megalapozása” című előkészítő projekt a vége felé közeledik. Cél, hogy utána elindulhasson a stratégia tervezés. Az Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak és a konzorciumvezető Agrárminisztériumnak is az egyik célja az ökoszisztéma szolgáltatások helyzetének elemzése, a természet megőrzését szolgáló javaslatok elkészítése. A tervezett kutatások között szerepel a kulturális ökoszisztéma szolgáltatások elemzése is. Ezalatt a természet azon ajándékait is értjük, amellyel a közösségek tudását, a tudás átadását, hagyományok megőrzését, sőt a közösségi események, ünnepek megélését segíti a természet. A kutatók a hagyományos gyümölcsészet iránt régóta elkötelezett kulcsemberek és közösségek bevonásával szeretnék a jövőben körüljárni a témát.

Hírek

Kutatók Éjszakája – részletes program

Az ökológia és az evolúció tudománya iránt érdeklődőket játékokkal, előadásokkal, bemutatókkal és filmvetítésekkel várja az Ökológiai Kutatóközpont 2022.szeptember 30-án, 15 órától az Ökológiai Kutatóközpont Karolina úti székházában és 16 órától a Hadik Kávéházban, az Evolúció Éjszakáján és az Ökológusok Éjszakáján. A részletes program a csatolmányban és a Kutatók Éjszakája honlapon található: https://app.kutatokejszakaja.hu/intezmenyek/okologiai-kutatokozpont

Csatolt dokumentum(ok):
kutatók éjszakája 2022 _Ök program