Hírek

2022-ben is folytatódik a szúnyogmonitor

Az idei enyhe tél kedvez a csípőszúnyogoknak. A hideg évszak átvészelése mindig okoz némi veszteséget, a hidegebb tél esetén kevesebb áttelelő egyed éli meg a tavaszt. Csípőszúnyogoknak többféle stratégiája van arra, hogy milyen állapotban vészelik át ezt a rizikós időszakot. Vannak, amelyek imágóként (kifejlett), lárvaként vagy tojás alakban. Azokkal a fajokkal találkozhatunk legkorábban az évben, amelyek imágóként telelnek. Néhány bátrabb egyed egy-egy napsütéses napon kirepülhet a védelmet nyújtó rejtekhelyéről (pincéből, barlangból, fészerből, kisemlős járatokból stb.). Ahogy egyre melegszik az idő, úgy annál több ilyen áttelelt imágóval találkozhatunk. A csípőszúnyog szezon csak akkor kezdődik el igazán, ha a felmelegedéshez csapadék is társul. Az eső vagy a kiáradó folyóvizek elárasztják azokat a területeket, ahol a telelő tojások vannak. Idén március végéig gyakorlatilag nem volt számottevő csapadék. A csípőszúnyog lárvák fejlődéséhez két dolog kell: legyen megfelelő vizes élőhely, és magasabb hőmérséklet. Az április-májusi esőzések ha meleg is társul hozzájuk robbanásszerűen beindítják a csípőszúnyogok fejlődését.

Az inváziós állatok is tojás alakban telelnek át. A nőstények olyan helyeket keresnek, ami némiképp hasonló egy faodúhoz és ahol nem érintkezik a víz a talajjal (esővízgyűjtő hordó, eldugult ereszcsatorna, eldobott szemét stb.). Ha kiszáradnak ezek a tojásrakó helyek, a tojásoknak ez nem okoz problémát, és védettebb helyen akár a telet is túlélhetik. A tavaszi esőzések során ezek az üregek megtelnek esővízzel, és ha elég meleg van a lárvák kikelnek és fejlődésnek indulnak.

Felhívásunkban (www.szunyogmonitor.hu) idén is arra kérjük a lakosságot, hogy amennyiben inváziós csípőszúnyoggal találkoznak a fogás helyének és idejének megjelölése mellett küldjék el nekünk a példányt vácrátóti címünkre (Dr. Soltész Zoltán, Ökológiai és Botanikai Intézet,Ökológiai Kutatóközpont 2163 Vácrátót, Alkotmány u 2-4.), vagy küldjenek egy fényképet az állatról a szunyog@ecolres.hu címre, vagy használhatják erre a MosquitoAlert magyar nyelvű mobiltelefonos applikációt is. Az elektronikus és a fizikai levelekre nagyon rövid időn (néhány napon) belül, az applikációban küldött adatokra – bonyolultabb validáció miatt – egy kicsit később, de minden esetben visszajelzést adunk, hogy melyik fajt sikerült megfigyelni. Továbbá, ha véletlenül nem inváziós csípőszúnyogot sikerült fogni, akkor részletesen kitérünk arra, hogy miben különbözik a beküldött példány a inváziósoktól.

2021-ben 1160 adatot kaptunk melyből 407 ázsiai tigrisszúnyognak, 86 Ázsiai bozótszúnyognak, és 54 koreai szúnyognak bizonyult. Az ázsiai tigrisszúnyogot legtöbbször Budapestről és környékéről jelentették és szórványosan a Dunántúlról.

Az ázsiai tigrisszúnyog beküldési helyei 2021-ben (www.szunyogmonitor.hu)

A legtöbb ázsiai bozótszúnyogot Budapestről és környékéről jelezték, de elszórtan találtak Nyugat-Magyarországon és az északi országrészben is.

Az ázsiai bozótszúnyog beküldési helyei 2021-ben (www.szunyogmonitor.hu)

A legtöbb koreai szúnyogot Budapestről és a várostól észak-keleti irányba lévő településekről kaptuk, valamint elszórtan a nyugati országrészből jelentették

A koreai szúnyog beküldési helyei 2021-ben (www.szunyogmonitor.hu)

Miért vizsgáljuk az inváziós csípőszúnyogokat?

Fontos a három fajjal foglalkozni, mert opportunisták vagyis aktívan csípik az embert, házi- és vadállatokat, kétéltűeket, hüllőket és madarakat, így terjeszthetnek állatról emberre kórokozókat. Számos olyan kórokozót terjeszthetnek, amit a hazai csípőszúnyog fajaink nem. Azonban fontos azt tudni, hogy egy veszélyes inváziós csípőszúnyog által terjesztett kórokozó magyarországi megtelepedésének feltétele, hogy a vektorokból (azaz az inváziós fajokból) nagy egyedszámú stabil populációi legyenek Magyarországon. Ennek a vizsgálatnak egyik fő célja, az inváziós fajok elterjedését nyomon kövessük.

Kapcsolódó link(ek):

Szúnyogmonitor

Hírek

Az EASAC új jelentése az európai regeneratív mezőgazdaságról

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC), a Magyar Tudományos Akadémia és az Academia Europaea Budapest Knowledge Hub közös szervezésében nyilvános szimpózium keretében mutatják be az EASAC legújabb, „Regenerative Agriculture in Europe” című jelentését április 6-án az MTA Székházban.

A regeneratív mezőgazdaság koncepciója a fenntartható, rugalmas, egészséges, méltányos és éghajlatbarát élelmiszerrendszerek létrehozására irányul. Olyan gazdálkodási elvek és gyakorlatok rendszereként határozható meg, amely a mezőgazdasági termelékenység fenntartása mellett törekszik a biológiai sokféleség növelésére, a talaj gazdagítására, a vízgyűjtők helyreállítására és az ökoszisztéma-szolgáltatások javítására, a szénmegkötési potenciál növelését is beleértve.

Erről a szerteágazó kérdéskörről készítette el az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) a jelentését, amelyet 2022. április 5-én hoznak nyilvánosságra, majd április 6-án, szerdán Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Székházában, április 7-én, csütörtökön pedig Stockholmban, a Svéd Királyi Mezőgazdaságtudományi Akadémián mutatnak be nyilvános rendezvény keretében.

A jelentést egy külön e célra létrehozott szakértői munkacsoport készítette, az EASAC Környezetvédelmi Irányító Panelja (Environment Steering Panel) keretében. A 26 fős munkacsoport, amelynek tagjait az EASAC tagakadémiái jelölték, egy éven keresztül dolgozott a témán. Az EASAC szakértői munkacsoportjaiba az MTA mint EASAC-tagakadémia rendszeresen jelöl magyar szakértőket, így a regeneratív mezőgazdasággal foglalkozó munkacsoportba is bekerült magyar kutató, Valkó Orsolya (Ökológiai Kutatóközpont) személyében. Valkó Orsolya a munkacsoport társelnökeként vett részt a munkában, a másik társelnök Lars Walloe, az EASAC Környezetvédelmi Irányító Paneljének elnöke volt.

A Stépán Gábor Széchenyi-díjas magyar akadémikus elnökletével zajló nyilvános ülésen az MTA nevében Balázs Ervin, az Agrártudományi Osztály elnöke mond köszöntőt, majd akadémikusok és kutatók –Lars Walloe, Valkó Orsolya, Thomas Elmquist, Anders Wijkman, Ürge-Vorsatz Diána – tartanak előadásokat, amelyek nemcsak a jelentés szűken vett bemutatását, hanem a szakpolitikai vonatkozások, illetve a klímapolitikával való összefüggések megvilágítását is célozzák. Az akadémiai rendezvényt az MTA Youtube-csatornáján élőben is követhetik az érdeklődők.

Forrás: MTA

Hírek

Az ihlet és az intuíció a zene és az evolúció tükrében

2022. április 30. – Tudós beszélgetés, kerti piknik és jazz koncert tulipán virágzáskor.
Van-e kulturális evolúció, azaz hasonló folyamatok működnek-e a divatok, szokások változása mögött, mint amelyek az élővilágot vezérlik?
Alkothat-e ihletettet egy gép, vagy ez kizárólag az ember sajátja?
Milyen fizikai, biológiai és kulturális hatások határozzák meg a “zenei szép” fogalmát?

Társaság a köbön

Szilágyi András evolúcióbiológus, Bősze Ádám zenetörténész és Stumpf András újságíró beszélgetésében a fenti kérdéseket járják körbe: néhányra tudják a választ, néhány esetben sejtik, és van ahol a kérdés feltevésének az izgalmát tudják nyújtani.

Koncert Binder Trió
Binder Károly zongoraművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető tanára
Hidász Tamás mesterdiplomás dobművész, nemzetközi jazz versenyek díjazottja
Fonay Tibor jazz bőgőművész – Junior Príma díjas zenész, több ismert magyar zenekar állandó tagja

Forrás: Kert a köbön

Hírek

Kultúra – Ökológia – Botanika: a háromdimenziós Nemzeti Botanikus Kert

Az Ökológiai Kutatóközpont tavaly életre hívott egy unikális tudomány-kommunikációs eseménysorozatot, a Kert a köbönt. Kultúra, ökológia és botanika egy kúria teraszán, a Nemzeti Botanikus Kertben.

Éltünk azzal a lehetőséggel, hogy hozzánk tartozik az ország legfajgazdagabb élőnövény-gyűjteménye, egy romantikus tájképi kert, mert úgy gondoltuk, hogy ez a természetes és inspiratív tér a legjobb helyszín lenne arra, hogy az ökológiai tudásunkat átadhassuk a nem szakértő nagyközönségnek, tücsökciripelés és madárcsicsergés közepette, a nagy platánok és kétszáz éves tölgyek alatt.

Fontos küldetésünk, hogy a tudományos kutatás mellett ökológiai érzékenyítést vállaljunk, hiteles szakértők megszólításával valódi tudást adjunk, közben szórakoztassunk és feltöltsük a vendégeinket élményekkel: tudósok beszélgetésével, nagyszerű koncertekkel, kertmozival, könyvbemutatóval, természetművészeti kiállítással, tudományos túrákkal és egy kis ökológus piknikkel.

A tavalyi siker után idén az ihlet, az áltudomány, a bennszülöttek ökológiai tudása, az urbanizáció, a kooperáció, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások kerülnek a fókuszba. A beszélgetésekben nemcsak biológusok, hanem társadalomtudósok, művészek és más alkotó emberek is megszólalnak keresve a kapcsolódási pontokat egymással.

Ha megtöltöttük a fejünket tudással, akkor a gyomrunknak is kedvezhetünk, végül zenei koncertélménnyel -vagy kertmozival- a lelkünket is feltölthetjük!

Várjuk tavalyi törzsvendégeinket és a leendő köb rajongókat szeretettel:
az Ökológiai Kutatóközpont lelkes kutatói és munkatársai

Hírek

Az aszály a következő évtizedek egyik legnagyobb ökológiai veszélye

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói a rangos Nature Ecology & Evolution szaklapban megjelent legújabb tanulmányukban a szárazságok következményeit vizsgáló terepkísérletek eredményeit vetették össze a tényleges aszályok megfigyelésekor szerzett adatokkal egy globális szintézis keretében. A kutatók azt találták, hogy noha már a kísérletek is súlyos következményeket jeleznek előre, a megfigyelések adatai azokat lényegesen felülmúlják.

A rohamosan zajló klímaváltozás következményei emberi léptékben mérve viszonylag lassan jelennek meg, és a hatásokat gyakran elfedhetik más folyamatok, ezért az éghajlatváltozás ökológiai hatásainak vizsgálata bonyolult. A kutatók leggyakrabban két megközelítést alkalmaznak: megfigyelik a természetes jelenségeket, és igyekeznek például az élővilág változásait összekötni az éghajlat átalakulásával, vagy terepkísérleteket végeznek, amelyek során megpróbálják a klímaváltozás valamely összetevőjét reprodukálni.

Mindkét módszernek vannak előnyei és korlátai. A kísérletekben mesterségesen fel lehet gyorsítani az éghajlatváltozás folyamatát, így a megfigyeléssel szemben nem kell 50-100 évet várni a hatások megismerésére. A kísérletek további előnye, hogy a klíma különböző elemeinek hatásait egyszerre több forgatókönyv szerint és elkülönülten lehet vizsgálni. A megfigyelések előnye, hogy a valós változásokat mutatják, ugyanakkor nem lehetünk benne biztosak, hogy a megfigyelt változást a változó klíma okozza.

Az ÖK kutatói mostani tanulmányukban az aszály hatásait szimuláló terepkísérletek megbízhatóságát vizsgálták, mivel az utóbbi időben egyre elterjedtebb ez a vizsgálati módszer, és az emberi élet és az élővilág szempontjából az aszályos időszakok gyakoribbá válása jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a következő évtizedekben. Arra jutottak, hogy a kísérletek jelentősen alulbecsülik az aszályok hatásait, és kedvezőbbnek tűnő jövőképet mutathatnak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a terepkísérletek mérete kicsi, valamint hogy a kísérletek csak a csapadék hiányát szimulálják, míg a valódi aszályok során melegebb is van, több a napsütés, és a levegő is szárazabb. A kutatók érvelése szerint a természetes aszályok hatása mutatja jobban a jövőbeni szárazságok várható következményeit.

„Az aszály mezőgazdasági és ökológiai jelentősége is rendkívül nagy. Ha nincs elég csapadék nyáron, akkor kisebb a termés, és a természetes növényzet szénmegkötő képessége is csökken. Az előrejelzések szerint Magyarország területén a csapadék összmennyisége várhatóan nem csökken, de a nyarak szárazabbak lesznek, és a csapadék egyenetlenebbül fog eloszlani az év folyamán. Vagyis ugyanannyi csapadék kevesebb, de intenzívebb esőzések formájában esik le” – mondta Kröel-Dulay György, az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézet Kísérletes vegetációökológiai kutatócsoportjának vezetője, a tanulmány első szerzője. Hozzátette: „Dél-Európa szárazabbá, Észak-Európa pedig nedvesebbé válik. Magyarország a két térség határán helyezkedik el, így az itteni éghajlat jövőjét illetően nagyobb a bizonytalanság.”

„Ahogyan ezt a tanulmányban is hangsúlyozzuk, szó sincs arról, hogy a terepkísérletek összességében rosszak, és nem érdemes foglalkozni velük. Én is kísérletező ember vagyok, és jól tudom, hogy ennek a módszernek rengeteg előnye is van” – emelte ki Kröel-Dulay György. „Nagyon fontos ugyanakkor, hogy párhuzamosan többféle módszerrel közelítsünk egy problémához, és ezek eredményeit együtt értékeljük, ahelyett, hogy leszűkítjük a kutatásainkat egy jobbnak tartott megközelítésre. Bár a kísérletek is ugyanazokat a trendeket mutatják, mint a megfigyelések – például hogy a már eleve szárazabb területek érzékenyebbek az aszályra –, egyértelmű, hogy a kísérletek általában alulbecsülik a várható aszály ökológiai következményeit. A változások előrejelzéséhez és hatékony kezeléséhez azonban pontos adatokra van szükségünk” – hangsúlyozta a kutató.

Kapcsolódó link(ek):

Nature.com

Forrás: ELKH

Hírek

MTA30 – A magyar tudományos kutatás kiemelkedő eredményei a rendszerváltástól napjainkig

Eddig még soha nem készült olyan összegzés a magyar tudományos élet teljesítményéről, mint az az immár elérhető, online összeállítás, amelyet több mint két és fél évnyi munkával állított össze a Magyar Tudomány folyóirat szerkesztőbizottságának vezetésével mintegy harminc kutató. Az MTA30 betekintést nyújt a hazai tudományos műhelyek tevékenységébe, egyúttal tükrözi a magyar tudományosság tartalmi sokszínűségét, megőrizve az egyes diszciplínák hagyományait, idézési szokásait és stiláris eltéréseit. Az összeállítás előzményeiről, a munkáról és annak eredményéről Falus András akadémikus, a Magyar Tudomány főszerkesztője beszélt az mta.hu-nak.

Az MTA30(link is external) digitális felületére belépőt rövid összefoglaló után az adott tudományterületet képviselő tudományos osztály „külső” vagy „rövid” tartalomjegyzéke, összefoglalója fogadja, amelyből tájékozódhat a tárgyalt témákról. Majd az itt megadott linkre kattintva jut el az adott osztály honlapján található „belső” vagy „részletes” tartalomhoz, ahol az osztály döntése alapján a további kommunikáció lehetőségeiről, például kontaktszemélyekről is információt kaphat, és kérdéseket is feltehet.

Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói kulcsszerepet játszottak A magyar ökológia eredményei és A biológiai sokféleség kutatásában elért főbb eredmények létrehozásában.

Forrás: MTA30

Hírek

Bayes és Darwin: Miként valósítanak meg replikátor populációk bayesiánus számításokat

A statisztikus következtetés mind az állati viselkedés, mind a mesterséges intelligencia algoritmusainak egyik alapvető összetevője. Két fő feladatra fókuszál: a múltból tanult es a jelenben észlelt információ egyesítésével megpróbálja a jövőt jósolni (csapattársunk nekünk passzolja a labdát, hogyan mozogjunk hogy elkapjuk, ismerve a csapattársunkat es látva a labda ívét), valamint a rengeteg különféle múltbeli tapasztalatot megpróbálja a legjobban felhasználhatóvá tenni ezen jósláshoz.

Az ETI kutatóinak új tanulmánya arra mutat rá, hogy az evolúció alapegységeinek, a magukat másoló replikatoroknak populációja képes pontosan ezen számítások elvégzésére. Ezen analógia alapja, hogy a replikatorok versengésére mint a jövőről alkotott hipotézisek versenyére tekintünk.

A bayesi tanuláselmélet és az evolúciós elmélet egyaránt az adaptív versenydinamikát formalizálja a sokdimenziós, változó és zajos környezetben. A tanulmányban a strukturális és dinamikai analógiákat és azok korlátait tárgyaljuk, mind számítási, mind algoritmikus-mechanikai szinten. Rámutatunk az alapvető dinamikai egyenleteik közötti matematikai ekvivalenciákra, általánosítva a Bayes-féle következtetés és a replikátor dinamika közötti izomorfizmust. Megvitatjuk, hogy ezek a mechanizmusok hogyan adnak analóg válaszokat a több időskálán sztochasztikusan változó környezethez való alkalmazkodás kihívására. Megvilágítjuk a mintavételes közelítés, a részecske szűrők (particle filters) és a populációgenetika Wright-Fisher-modellje közötti algoritmikus ekvivalenciát. Ezek az ekvivalenciák azt sugallják, hogy a replikátor-populációkban a típusok gyakorisági eloszlása optimálisan kódolja a sztochasztikus környezet szabályszerűségeit a jövőbeli környezetek előrejelzésére, anélkül, hogy a többszintű szelekció és az evolválhatóság ismert mechanizmusaira hivatkoznánk. Látótérbe kerül a tanulás és az evolúció elméleteinek egységes szemlélete.

Ez az elméleti kapocs közelebb vezethet a biológiai evolúció sokszínű adaptációinak jobb megértéséhez azáltal, hogy egy új, a populáció és nem ez egyed szintjén megjelenő adaptációs célt mutat meg. Másrészt, ezen pontos matematikai analógia felhasználásával mesterséges evolúciós rendszerek az intelligencia egy alapvetőbb építőkövévé válhatnak.

Czégel Dániel, Hamza Giaffar, Josh Tenenbaum és Szathmáry Eörs
Bioessays. 2022 Feb 25: e2100255

Hírek

Honnan érkezhet a koronavírus utódja – és hogyan készüljünk fel rá?

Mit tehetünk annak elkerülésére, hogy a koronavírus után egy újabb, gyorsan terjedő jövevénnyel kössünk nem várt szorosabb ismeretséget? E kérdésekre is válaszolt Kemenesi Gábor és Földvári Gábor biológus. Tudományünnepi előadásuknak az MTA YouTube-csatornáján közzétett felvétele az mta.hu cikkében elérhető.

A járványok korát emlegetni mára már nem számít túlzó kijelentésnek. A jelenlegi koronavírus-járványt a tudomány előre jelezte, ám a vírusok sora, amelyek jegyet váltottak a következő járványra, még nem ért véget. Kemenesi Gábor előadásban szó esik a felbukkanó fertőző betegségek kutatásával kapcsolatos alapvető ismeretekről, és arról is képet kaphatunk, melyek lehetnek a jövő járványainak lehetséges okozói, és hol számíthatunk a felbukkanásukra.

A természetes élőhelyek zsugorodása és a klímaváltozás olyan ökológiai helyzeteket teremt, amelyek elősegítik számos kórokozó új helyeken és új gazdaszervezetekben való megtelepedését, így serkentve a járványok felbukkanását emberekben és háziállatokban. Mivel nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani a jelenséget, létfontosságú, hogy mindent megtegyünk a megelőzés érdekében, felkészüljünk jelentősebb hatásaira, és védekezési stratégiát dolgozzunk ki. A jelenleg elterjedt, utólagos döntéshozói, orvosi vagy technológiai megoldások (korlátozó intézkedések, vakcina, gyógykezelés) nem elegendők, hiszen evolúciós, ökológiai és járványtani jelenségek bonyolult hálózatai állnak a háttérben. Földvári Gábor előadása ezek összefüggéseit mutatja be, és olyan preventív gyakorlati megoldásokat vesz sorra, amelyek lehetővé teszik a jelenlegihez hasonló járványok megfékezését még a kitörésük előtt.

Névjegyek:

Földvári Gábor biológus, PhD-fokozatát a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók járványtani és ökológiai vizsgálataiban elért eredményeiért kapta. Szakterülete a parazitológia, a járványtan és a kórokozó-ökológia. Kutatási érdeklődése újabban arra irányul, hogy hogyan hat az emberi tevékenység és a klímaváltozás a kórokozók új helyen és új gazdában való felbukkanására.

Kemenesi Gábor biológus, virológus kutató, emellett egyetemi adjunktusként oktató. A felbukkanó fertőző betegségek egyik hazai szakértője, doktori fokozatát denevérvirológia témakörben szerezte meg. Ezenkívül az újonnan megjelenő fertőző betegségek más vetületeit is kutatja, így a csípőszúnyogok vagy a rágcsálók által terjesztett vírusokat is. Számos földrészen folytat úttörő kutatásokat a témában.

Hírek

Biodiverzitás és klímavédelem panel a Budapest Climate Summit-on

Második alkalommal rendezték meg a Budapest Climate Summit konferenciát 2021. október 7-8-án, ahol Földvári Gábor az Evolúciótudományi Intézet Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport vezetője előadóként vett részt a Biodiverzitás és klímavédelem panelben. A panel beszélgetésben a terület szakértői az egymással szorosan összefonódó klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése válságok megoldását járták körül.

A Budapest Climate Summit egy egyedülálló és exkluzív fórum, ahol Magyarország és a régió meghatározó vállalatainak vezetői, magasrangú kormányzati és európai uniós tisztviselők, pénzügyi- és tanácsadó vállalatok topmenedzserei, innovatív technológiai megoldások fejlesztői, valamit a terület elismert kutatói vitatják meg a fenntartható fejlődés hazai és nemzetközi vonatkozásait a 2050-es klímacélok tükrében. A konferencián személyesen 180-an vettek részt, több mint 80 vállalat és intézmény képviseletében a világ 25 országából, online több száz néző követte.

Forrás: Budapest Climate Summit

Hírek

Nyitóelőadás: A szép, a rossz és a fenntartható – milyen legyen, milyen lehet az új világ?

Szathmáry Eörs, az MTA rendes tagja, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke tartotta a nyitóelőadást a 2021. évi Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatában, A szép, a rossz és a fenntartható – milyen legyen, milyen lehet az új világ? címmel. Az előadás az MTA YouTube-csatornáján érhető el.

Az emberiség története során számos civilizáció összeomlott, sokszor a saját hibájából. A mai, globalizált civilizáció összeomlása pedig globális lehet. Nem is annyira az emberiség puszta túlélése, mint inkább a technikai civilizáció összeomlása a tét, amely beláthatóan katasztrofális következményekkel járna az életminőségünkre nézve – mindent meg kell tennünk hát, hogy ezt elkerüljük.

Szathmáry Eörs előadásában sorra veszi a civilizációnkat egyre inkább fenyegető tényezőket, a küszöbön álló klímakatasztrófát, a mind fenntarthatatlanabb gazdasági és társadalmi folyamatokat, a történelemben példa nélküli természetpusztítást, a ránk szabaduló világjárványokat, valamint a megoldás útjában álló legnagyobb akadályt,
a növekedési dilemmát.

Az okok feltárását követően az előadás arra keresi a választ, hogy mely döntési helyzetekben lehetne a közgondolkodást egyfajta globális együttműködés felé terelni, amely segítene letéríteni civilizációnkat az összeomlás felé vezető útról egy fenntartható világ felé.

Forrás: MTA Youtube csatornája

Névjegyek:

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, az MTA rendes tagja, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke. Kutatásai során az élet keletkezésétől kezdve az emberi nyelvkészség kialakulásáig számos evolúciós folyamatot vizsgált és modellezett. John Maynard Smithszel közösen írt könyvét, az Az evolúció nagy lépéseit a modern evolúcióbiológia alapműveként tartják számon.

Hírek

Szathmáry Eörs kutatóprofesszor a BBC dokumentum film sorozatában

A BBC dokumentumfilm sorozatában A Geochemical History of Life on Earth, a Föld geokémiai történetét tárja fel Justin Rowlatt, benne az ember szerepével. A 4. The great chemistry experiment epizód harmadik részében Szathmáry Eörs kutatóprofesszor beszél arról, hogy az éghajlatváltozás miként lehet a végső próbája annak, hogy az emberek képesek-e végrehajtani a következő nagy ugrást a földi élet evolúciójában.

Forrás: A Geochemical History of Life on Earth

Hírek

Látogatás Dániában, Prof. Lövei Gábornál az Aarhus University, Fjakkebjerg Institute of Agroecology-ban

Az ÖBI Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportból Deák Balázs és Valkó Orsolya ellátogatott Dániába Prof. Lövei Gáborhoz 2022 februárjában. A kiküldetés egyik célja az intézet üvegházi kísérleti rendszerének meglátogatása volt. Az üvegházi rendszer három komponensből áll, moduláris szerkezetű, kialakítása lehetővé teszi a kísérleti egységek egymástól független klimatizálását és a keresztfertőzések elkerülését. Sok ötletet, ihletet merítettünk az ÖBI-ben kiépülő rendszer kialakításával és jövőbeli fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatban. Az utazás másik célja dániai őskori temetkezési halmok felkeresése volt, ezek az ősi emberkéz alkotta képződmények sok szempontból hasonlóak a Magyarországtól Mongóliáig előforduló kurgánokhoz (kunhalmokhoz). A halmok meredek lejtői megóvták a rajtuk levő gyepi élőhelyeket a beszántástól, ezek a kis élőhelyszigetek igen fontos szerepet töltenek be az agrártájakban. A jövőben tervezzük ezen értékes élőhelyek biodiverzitás-megőrző potenciáljának vizsgálatát a magyarországi, bulgáriai és kazahsztáni halmokon kidolgozott mintavételi protokoll alapján. Nagyon köszönjük Prof. Lövei Gábor vendégszeretetét, sok inspirációval és ötlettel tértünk haza a látogatásról.

Kép: Dániában több mint 8000 ősi temetkezési halom maradt meg napjainkig. A halmok kiemelkedő tájképi értékkel bírnak és gyepi élőhely szigetként működnek az agrártájban.

Hírek

A hímek is válogatósak, kivéve, amikor a dolgok nehezebbre fordulnak

Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói által végzett tanulmány szerint a madarak udvarlási intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság.
Az Animal Behaviour folyóiratban megjelent tanulmányuk eredményei azt mutatták egy kistermetű vándormadár vizsgálatakor, hogy a hímek vehemensebben udvarolnak a vonzóbb tojóknak, illetve ha megnő annak a kockázata, hogy nem találnak párt maguknak a költési időszak előrehaladtával. Vagyis, a hímek képesek a pillanatnyi körülményekhez igazítani az udvarlási viselkedésüket.

Rövid összefoglaló
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoportja egy kis vándormadár udvarlási viselkedését vizsgálva megállapította, hogy a madarak udvarlási intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság, illetve, hogy a hímek az udvarlás intenzitását a pillanatnyi körülményekhez igazítják. A kutatócsoport tagjai azt találták, hogy a hímek vehemensebben udvarolnak a vonzóbb tojóknak, illetve ha megnő annak a kockázata, hogy nem találnak párt maguknak a költési időszak előrehaladtával.

A párválasztás mindenki számára legalább annyira bonyolult, mint amennyire fontos Nem csak az emberek, hanem az állatok világában is,. Minél szerencsésebb a párválasztás, annál nagyobb az esélye annak, hogy az egyednek több utóda születik és a genetikai állománya tovább öröklődik. Sok állatnak, mint például a madaraknak, színes tollazata vagy látványos viselkedésformája van, amelyek vonzóvá teszik őket a párválasztás során. Azonban e jellegzetességek kifejezése és fenntartása költséges lehet, mivel, például a ragadozók ezen feltűnő jellegzetességek miatt könnyebben észrevehetik őket. A legvonzóbbak általában a legjobb fizikai és genetikai adottságokkal rendelkező egyedek, akik így több és életképesebb utódot képesek létrehozni.

Hagyományosan a nőstényeket tartják a válogatósabb nemnek, míg a hímekről azt feltételezik, hogy válogatás nélkül bármely nősténnyel párba állnak. Ez a feltételezés azon a tényen alapul, hogy a legtöbb faj hímje a nőstényekhez viszonyítva kevesebb időt és energiát fektet olyan folyamatokba, mint az ivarsejtek előállítása (a petesejt előállítása költségesebb, a spermiumok előállításához képest), az utódok kihordása és/vagy felnevelése. Tehát a hímek számára a szaporodás kisebb a költséggel járhat, és akár több nősténnyel is párba állhatnak egy szaporodási időszak során. Ez a feltételezés azonban megkérdőjelezhetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a hímek is ugyan úgy kivehetik a részüket a szaporodás terheiből, mint a nőstények. Például a hímek valószínűleg több időt és energiát fordíthatnak az udvarlásra, a territóriumuk megtartására (vagy új területek megszerzésére), illetve az utódaik fajtársaktól vagy ragadozóktól való védelmére, mint a nőstények. Ez alapján a hímek energiabefektetése egyensúlyba kerülhet a nőstények ráfordításával, így a hímek miért ne részesíthetnék előnyben a jobb minőségű nőstényeket, vagy miért ne igazítanák az udvarlási intenzitásuk a pillanatnyi körülményekhez? Ezekre a kérdésekre próbált választ adni az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológia kutatócsoportja.

E kérdések megválaszolásának érdekében a szerzők egy kis vándormadárra, a Pilis-Visegrádi-hegység erdeiben gyakori örvös légykapóra (Ficedula albicollis) összpontosítottak. Miután április közepén megérkeznek a vonulásból, a hím örvös légykapók kiválasztanak egy odút maguknak, és feltűnő udvarlási viselkedéssel, például énekkel és egyéb hívójelekkel próbálják magukhoz csalogatni a nőstényeket. Eme faj esetében, számos tulajdonságról tudjuk, hogyan jelzik az egyedek minőségét, ilyen például a testméret, a kor, a hímek feltűnő fekete tollazata a költési időszak során, vagy a fehér szárnyfolt, amely mindkét ivarnál megtalálható. Ezek a jellegzetes tulajdonságok teszik az örvös légykapót alkalmas modellállattá a hímek változatos udvarlási viselkedését befolyásoló külső és belső tényezők vizsgálatára.

A párválasztás időszakában, a kutatók előre befogott örvös légykapó tojókat helyeztek kalitkákban a hímek által elfoglalt költőodúk tetejére, ezzel szimulálva a tojók érdeklődését a hímek iránt, illetve ezzel mérve a hímek udvarlási viselkedését. Minden hímet több különböző tojóval teszteltek, és ugyanazt a tojót több különböző hímnek mutatták be. A kutatók 11 éven át több mint 630 viselkedési teszt elvégzése után három izgalmas eredményre jutottak. Először is, egyes hímek következetesen gyorsan és lelkesen udvaroltak a tojóknak, míg mások kevésbé intenzíven reagáltak a tojók jelenlétében, ami arra utalhat, hogy az udvarlás intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság ebben a madárfajban. “Mivel a párválasztási időszakban gyakran több tojó is felkeresi az udvarló örvös légykapó hímeket, a jó minőségű hímek következetesen alacsonyabb udvarlási intenzitást mutathatnak, ha úgy érzékelik, hogy vonzóbbak a tojók számára, és az udvarlás más tevékenységektől vesz el energiát. Ezzel szemben a rosszabb minőségű hímek, akiknek a párba állási valószínűsége alacsonyabb, következetesen határozottabb udvarlási stratégiát választhatnak” – magyarázza David Canal, a tanulmány vezető szerzője.

Másodszor, a kutatók azt is megfigyelték, hogy egyes tojók rendre nagyobb érdeklődést váltottak ki a hímekből, mint más tojók, ami arra utalhat, hogy a hímek párválasztása is tudatos. Nem sikerült azonban azonosítani azokat a tojóra jellemző tulajdonságokat, amelyek meghatározzák a hímek viselkedési válaszának intenzitását. “Lehetséges azonban, hogy az udvarlási viselkedésben tapasztalt változatosságot olyan, a tanulmányunkban nem mért tulajdonságok befolyásolják, mint például az énekkel kapcsolatos jellemzők, az agresszivitás, vagy a tollazat egyes jellemzői (pl.: az ultraibolya komponensei), amelyeket a madarak jelzésként használnak a párválasztás során ” – állítja David Canal. Utoljára, de nem utolsó sorban, a kutatók azt is kimutatták, hogy a hímek a szezon előrehaladtával és a párba állásra való esély csökkenésével fokozták az udvarlási intenzitásukat, függetlenül a kihelyezett tojó minőségétől. Ez azt mutatja, hogy a hímek kevésbé válogatósak, ha nő annak a kockázatnak a valószínűsége, hogy nem találnak maguknak párt. “Ez az eredmény ismét megerősíti azt az elképzelést, hogy a hímek nem csak “egyszerű, érzéketlen önmagukat másoló gépek”, hanem a hímek képesek viselkedésüket az fennálló körülményekhez, például a még párba nem állt tojók vagy a konkurens hímek jelenlétéhez igazítani” – fejti ki David Canal.

Összességében ez a munka rávilágít az udvarlási intenzitás fontosságára, amely megbízhatóan jelzi a hím minőségét a párválasztás során. Fontos megjegyezni, hogy a hímek a lehetséges párjuk minőségéhez igazíthatják udvarlásuk intenzitását, ami azt jelzi, hogy válogatósak is lehetnek, egészen addig, amíg a körülmények el nem kezdenek rosszabbra fordulni, és akkor egy rossz minőségű tojóval való párba állás is jobb választás, mint egyedül maradni.

Hírek

Javier David Cevallos González successfully defended his doctoral thesis

On February 2nd, 2022 Javier David Cevallos González, member of the Restoration Ecology Group, successfully defended his doctoral thesis online, entitled: “Delimitation of seed transfer zones based on ecological knowledge and testing on seed trait variability of populations from different provenances for ecological restoration use.” The research topic dealt with the necessity of the development of seed transfer zones for herbaceous species for ecological restoration purposes in Hungary. As the current legislation adopted the map of administrative units as seed transfer zones, the study provided gap filling results: seed transfer zones based on the best available ecological knowledge. This knowledge was generated by using biogeographical maps and models of potential natural vegetation. The results showed that the delineated seed zones based on the best available knowledge had much higher credibility (76%) than that of the administrative units (42%), therefore, the current legislation should be modified. The acquired zones were tested with the help of a common garden experiment, where four native species were grown and their seed traits measured. The results of the seed transfer zones test show that in general terms there is no significant phenotypic differentiation between populations from different seed zones, therefore the movement of seeds between these zones is allowed for the tested species. This study is the first multi-site study to collect native species data from multiple populations of herbaceous species. The result of the doctoral defense finished with a grade of Summa cum laude. Congratulations to David!

Hírek

Édesvizek szalinizációja

Az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének kutatói is részt vettek az édesvizek szalinizációjával kapcsolatos globális kutatási prioritások megalkotásában. Review cikküket az ökológia egyik legrangosabb folyóiratában, a Trends in Ecology and Evolution-ben közölték.

Az édesvizek sótartalmának növekedése világszinten napjaink egyik legégetőbb felszíni vízkészleteket érintő problémája, amely a biodiverzitást és a társadalom számára biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat is veszélyezteti. A kutatási hiányterületek bemutatására és a jövő kutatási prioritásaira tett most javaslatot egy nemzetközi kutatókból álló kutatócsoport, az Ökológiai Kutatóközpont részvételével futó H2020 AQUACOSM-plus projekt keretében.

Forrás: Cell Press journal

Hírek

Új taggal bővült az Evolúciós Ökológia kutatócsoport

Az Evolúciós Ökológia kutatócsoport új munkatárssal bővült. Szentiványi Tamara január 1-jén kezdte kutatási tevékenységét, tudományos munkatársi pozícióban. Tamara kutatása az urbanizáció és egyéb antropogén tevékenységek hatását vizsgálja az invazív szúnyogokra és általuk terjesztett kórokozókra. Tamara korábban a gazda-parazita rendszerek ökológiájával és evolúciójával foglalkozott, denevérekre és azok parazitáira, illetve az általuk hordozott potenciálisan zoonotikus kórokozókra fókuszálva. Korábbi tanulmányait a Eszterházy Károly Egyetemen (BSc), a Debreceni Egyetemen (MSc), és a Lausaunne-i Egyetemen (PhD) végezte, illetve korábbi posztdoktori kutatását az Észak-Arizonai Egyetemen folytatta.

Hírek

Tizenöt külföldi vendégkutató kapcsolódik be a hazai kutatásokba 2022-ben

A magyar kutatócsoportok nemzetközi versenyképességét erősítő akadémiai program támogatásával újabb tizenöt nemzetközi hírű vendégprofesszor vehet majd részt a hazai kutatóközpontokban, kutatóintézetekben és felsőoktatási intézményekben működő kutatócsoportok munkájában. Az MTA Vendégkutatói programja 3-6 hónapos magyarországi kutatásra való meghívást tett lehetővé. A pályázat keretében legfeljebb havi bruttó 2,5 millió forintnyi támogatást lehetett elnyerni.

A pályázati felhívásra a három nagy tudományterület – bölcsészet- és társadalomtudományok, élettudományok, valamint matematikai és természettudományok – mindegyikéről érkeztek pályázatok.
A benyújtott pályázatokról az adott tudományterületek szakértőiből álló, héttagú zsűri döntött a beérkezett pályamunkák alapos szakmai értékelése és összevetése után. A 131 millió forint támogatási keretösszegből a zsűri döntése nyomán 6,3 millió forinttól 14,28 millió forintig terjedő támogatást nyertek el a sikerrel pályázók.

Az Ökológiai Kutatóközpontba érkező vendégkutatók programja:

A dániai Aarhus Egyetemről érkező Lövei Gábor professzoraz ökoszisztéma-szolgáltatások és a biodiverzitás felmérésének és védelmének kutatásába kapcsolódik be az Ökológiai Kutatóközpontban. Ez a kutatási téma nemzetközi prioritássá vált, az útjában álló akadályok két legfontosabbja a funkció helyett a szerkezeti jellemzők használata, illetve a pozitív hatású szolgáltatások túlhangsúlyozása. Az első helyettesítés problematikus, a második pedig a természet értekéinek túlhangsúlyozásaként üthet vissza a természetvédelemre. A vendégkutató három területen működik majd együtt a vendéglátó csoporttal: 1. ökoszisztéma-szolgáltatások és károk direkt kvantifikálására szolgáló, szemléletileg egységes rendszerének kifejlesztése; 2. az ökoszisztéma-károk értékelésének elméleti kidolgozása; 3. integrált, multifunkcionális értékelési módszer kidolgozása, mely ökoszisztémák okozta hasznok és károk együttes értékelését teszi lehetővé.

Herbert C. Wagner professzor a grazi Institute for Animal Ecology and Landscape Planning kutatója. Az Ökológiai Kutatóközpontban vele közösen vizsgált téma az emberi terjeszkedés és az ezzel együtt járó környezetátalakító tevékenység, amely a fajok tömeges kihalásához és a biológiai sokféleség elszegényedéséhez vezet. Fajok sokasága tűnik el a Föld színéről, mielőtt felfedezhetnénk őket. Ez az ún. biodiverzitás-krízis Földünk minden területét érinti. A természeti környezet és a fajok sokaságának védelmét a biológiai sokféleség megismerésével kell kezdeni; tudni kell, mit kell megőrizni. Ezért tehát a biológiai sokféleség ismerete, a fajok leírása és listába vétele napjaink tudományának egyik legégetőbb problémája. Egyes fajok morfológiailag annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy még tapasztalt szakértők sem tudják megkülönböztetni őket, leírásuk teljesen új megközelítést igényel. Ezen ún. kriptikus fajok felismerése és megkülönböztetése azonban kulcsfontosságú, mivel – bár alakilag hasonlóak – ökológiai igényeiket, ökológiai rendszerekben betöltött szerepüket tekintve alapvetően eltérhetnek egymástól. A kutatás a mediterrán gyepihangyafajok (Tetramorium nemzetség) egyedülálló és nagyrészt feltáratlan sokféleségét az integrált rendszertannak nevezett modern koncepció segítségével vizsgálja, amely ötvözi a különböző tudományágak új módszereit és adatait. Az Evolúciós Ökológia Kutatócsoport ebben az együttműködésben végzett kutatással is szeretne hozzájárulni a hangyák sokszínűségének jobb megismeréséhez.

A Torontói Egyetem professor emeritusa, Daniel Rusk Brooks az Ökológiai Kutatóközpont Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport munkájához csatlakozva, a magyar és más külföldi kollégákkal együttműködve két egymást kiegészítő kutatást is végez majd Az első megmutatja, hogy valószínűtlen, hogy a kórokozók erős koevolúciós fegyverkezési versenyben vagy a Vörös Királynő dinamikában viszonyulnak gazdájukhoz. Mindkét koncepció javasolható annak alátámasztására, hogy a gazdaváltások ritkák, és így a kialakuló fertőző betegségek kockázati tere kicsi. A modellező, koncepcionális és empirikus vizsgálatok azt sugallják azonban, hogy a kialakulóban lévő betegségek kockázati tere meglehetősen nagy, ami a kórokozóknak óriási túlélési potenciált biztosít, és azt jelzi, hogy a felbukkanó fertőző betegségek válsága csak most kezdődik. A közös kutatómunka elősegíti a Stockholm-paradigma erejének szemléltetését hagyományos modellekkel. A második kutatás egy előzetes modellezési eredményt használ, amelyet dobbantó (stepping-stone) dinamikának neveznek. Ez azt sugallja, hogy a kórokozó elsődleges terjesztője gyakran nem az a gazda, amelyben a kórokozó kialakult, hanem inkább az egyik olyan gazda, amelyben a kórokozó megtelepedett, és amely képes arra, hogy a kórokozót más fogékony gazdaszervezeteknek adja át. Különös hangsúlyt helyeznek annak vizsgálatára, hogy ennek alapján az emberek a COVID elsődleges szuperterjesztői-e világszerte, és felelősek-e a vadon élő állatok széles körének megfertőzéséért, amelyek most az újrafertőzés forrásai, és fenntartják a SARS-CoV-2-t az emberek közegészségügyi problémájaként világszerte. Az MTA Vendégkutatói Programja által biztosított három hónap kiváló alkalmat nyújt a fenti kutatási terv hazai kutatócsoporttal való közös megvalósítására.

Az Ökológiai Kutatóközpont Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoportja látja vendégül Mauro Santos professzort, az Universitat Autònoma de Barcelona kutatóját. Az együttműködés célja a genetikai evolúció modellezése dinamikus faji interakciós mintázatokkal annak tanulmányozására, hogy hogyan változik és fejlődik a közösség. Mennyire lehet sikeresen alkalmazni a közösségi szintű mesterséges szelekciót a kívánt mennyiségi bélyegekre? Az e kérdésre adott válaszok segítenek előrelépni a modern biológia egyik fő törekvésében, amely a mikrobiális közösségek kiaknázására összpontosít, és hatással van különböző területekre, beleértve az orvostudományt, a biotechnológiát és a mezőgazdaságot is.

Forrás: MTA

Hírek

Denevér hangkönyvtár

Zsebők Sándor társszerzőségével új tanulmány jelent meg az PeerJ folyóiratban “ChiroVox: a public library of bat calls” cimmel. A cikk érdekessége, hogy egy olyan új hangkönyvtár létrehozásáról szól, mely segítségével a Föld minden tájáról megpróbálják a kutatók és önkéntesek segítségével összegyűjteni a denevérek jellegzetes, fajra jellemző hangjait. A jelenleg ismert 1450 leírt denevérfaj közül már 223 fajnak a hangja megtalálható az adatbázisban, és több mint 3900 hangfelvétel között lehet keresni. A kezdeményezés várhatóan jelentősen segíti majd a taxonómusok, ökológusok és természetvédelmi szakemberek munkáját.

A hangadatbázis oldala itt érhető el: https://chirovox.org/

Forrás: PeerJ

Hírek

Totális tévedés, amit a zuzmókról tanultunk?

Szenzációs cikk jelent meg a zuzmókkal együttélő bazídiumos élesztőgombákról 2016. július 21-én csütörtökön a Science hasábjain Toby Spribille amerikai kutató és 12 szerzőtársa tollából:
http://science.sciencemag.org/content/early/2016/07/20/science.aaf8287
A 7 intézményben hosszú évek munkájából született friss eredményt, miszerint a zuzmók nem kettő, hanem három szimbionta partnerből állnak, a világ hírrovatai mellett a hazai online media is azon nyomban közvetítette:
http://index.hu/tudomany/2016/07/22/totalis_tevedes_amit_a_zuzmokrol_tanultunk
A hangzatos címeket nem nélkülözik az alábbi, nemzetközi hírek sem (ld. néhány link alább), viszont több fontos apró részletet megtudhatunk – esetenként társszerzőként – akár első kézből, vagy közelálló kutatók véleményéből a kutatás körülményeiről, hátteréről és pontos állásáról, különösen, ha szakértő szemmel olvasunk a sorokból, illetve a sorok között:
http://www.cbc.ca/news/technology/lichen-yeast-1.3689468
https://www.purdue.edu/newsroom/releases/2016/Q3/yeast-emerges-as-hidden…
http://www.nytimes.com/2016/07/22/science/lichen-symbiotic-relationship…
Minthogy szeretnék önmagamhoz, vagyis „Lichenológia – a zuzmók tudománya” c. 2007-es könyvem bartóki mottójához („Csak tiszta forrásból!”) hű maradni, előrebocsátom, hogy még várom a Science cikk eredetijét. Így, bár írásom témája kapcsolódik a rangos publikációhoz, részletes tartalmát nem érinti.
Ezen a helyen elsősorban azt szeretném tisztázni, mi volt ismert ezen a területen általában és mindenekelőtt a hazai szakirodalomban, ami eddigi lichenológusi pályámon figyelmem előterébe került. Továbbá elkerülhetetlen érintenem a paradigmaváltás, valamint az oktatás, a különböző korosztályok tananyagának kérdését.

A mai idők hatalmas információrobbanásai közepette úgy tűnik, egyre nagyobb gondot okoz, hogy a tankönyvek nem tudják naprakészen követni a tudomány fejlődését és mindig egy adott korosztály számára szűrik a tudásanyagot. Schwendener óta sokat fejlődött a zuzmók definíciója is, csak épp a közoktatás nem követte. Most valamivel kibővült, de lehet, hogy holnap már megcáfolják, s akkor meg majd törölni vagy megint módositani kell. Anyagi, nyomdai és egyéb korlátok (tankönyvírás, szerkesztés, korrektúra időigénye, stb.) miatt lehetetlen évről évre új tankönyveket készíteni. Mire egyetemisták, majd kutatók lettünk, rá kellett jönnünk, hogy minden egy kicsit máshogy van, mint ahogy kiskorunkban, majd a gimnáziumban tanultuk. Sőt kutatóként, ahogy a saját pályánk ismereteiben is egyre előbbre haladunk, gyakran szembesülünk azzal, hogy folyamatosan felül kell írni korábbi ismereteinket, ha már évtizedek óta vagyunk a pályán. Időnként még arra is rájövünk, ha a biológiában így van, nyilván az élet minden területén is így kell lennie. Azonban ha valamifajta alapokat nem tanultunk volna leegyszerűsített formában, akkor nem tudnánk az újabb ismereteket mihez kötni, viszonyítani.
Ezért én nem gondolnám, hogy a tankönyveket be kellene zúzni. Ma az egyik mondatról derül ki, hogy pontatlan, holnap a másikról. Az a kérdés csak, hogy milyen mértékben és irányban. Az új ismeret kiegészíti-e az eddigieket, vagy ellentmond neki. A tudomány alapvető jellemzője, hogy változik. Napjaink felgyorsult világában kutatóként egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy felfedezéseink azon a napon válnak elavulttá, amint az új ismeretek birtokába jutottunk.
Azért, mert a zuzmókról annyi szerepelt a tankönyvekben, hogy „leggyakrabban két partner szimbiózisát” képviselik, az a tény, hogy a zuzmóra jellemző gomba és egy fotoszintetikus partner alkotja, még igaz maradt ma is. Ha pedig a „leggyakrabban” szót sem hagyjuk figyelmen kívül, akkor ez jelezte, hogy bizony a két partneren kívül még előfordulnak további partnerek: további egy vagy két fotoszintetikus partner, további gomba vagy akár még egy más partnerekből álló zuzmótelep zuzmólakóként (amelyek paraziták vagy paraszimbionták lehetnek). Könyvem 30–31. oldalán erről részletesen írok, illetve a 11. ábrán mutatom be a lehetséges együttélési típusokat (ld. mellékelt ábra):
11. ábra. Zuzmókhoz kötött 2–4 tagú együttélési típusok: A = zuzmó; B = cefalódiumos zuzmó; C = zuzmó epiliche¬nikus zuzmólakó gombával; D = zuzmó zuzmólakó zuzmóval; E = zuzmó két különböző cefalódiummal; F = zuzmó zuzmóparazita gombával, amely a gazdaszervezet és a parazita pusztulásához vezet, vagy új zuzmótelep kialakulását eredményezi; G = zuzmó endolichenikus zuzmólakó gombával (Hawksworth és Hill (1984) alapján, módosítva).

Így az élesztőgomba nem a harmadik, de akár az ötödik partner lehet a szimbiózisban és akkor még a zuzmótaxonokhoz specifikusan kötődő baktériumflóráról nem is beszéltünk, aminek szintén külön kutatótábora van újabban.
Ha majd a könyv, mint tananyag már az általános iskolák szintjén is túlhaladott formává válik az online lehetőségekhez képest, akkor ezen természetesen változtatni kell.
Az viszont, hogy nem vettek észre valamit százötven vagy akár több száz éven keresztül a tudósok, ami ma az újabb vizsgálati lehetőségek következtében nyilvánvalóvá válik, az bizony előfordul. Ettől még a régi idők eredményei és tudósai még sok olyan részlettel járultak hozzá a mai ismeretekhez, ami nélkül lehetetlen lenne azokat most vagy a jövőben elérnünk. Ha egy új ismeret fenekestől felfordítja az adott tudományterületen a gondolkodásmódot, akkor paradigmaváltással állunk szemben. Vajon így van-e ez most a lichenológiában? És ha így is van, akkor az iskolai tankönyvek szintjén jelent-e ez olyan mértékű változást, ami ellentétes az eddigi tananyaggal vagy csak kiegészíti azt.
Én azt gondolom a fenti és további linkek tartalma alapján, hogy az utóbbiról van most szó. A paradigmaváltás nem az általános vagy középiskolai tananyagot érinti jelentősen, hanem a kutatók számára jelez tovább kutatandó területet.

A hazai szakirodalomból az alábbi könyvben találhatunk adatokat:
BÁNHEGYI, J., TÓTH, S., UBRIZSY, G. & VÖRÖS, J. (1985a): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. 1. – Akadémiai Kiadó Budapest, pp. 5–511.

Egyrészt az élesztők közül említik a Kloeckera corticis (Saccharomycodaceae) fajt, ami zuzmón és fakérgen is él (p. 290).
A nemzetség besorolása az 1985-ben követett gombarendszer alapján:
B. osztály: Ascomycetes – Tömlősgombák
a. alosztály: Hemiascomycetidae (syn Protoascomycetes, Hemiascomycetes)
1. rend: Endomycetales – élesztők
6. család: Cryptococcaceae
X. nemzetség: Kloeckera
Ugyanakkor a családokhoz vezető kulcsban, szerepel egy végállomás, mint
függelék: Bazídiumos élesztőgombák (ld. p. 297)
amelyeket 1967 óta írták le és felvetik az üszöggombákkal (Ustilaginales) való rokonságot.
Felépítésük, előfordulásuk hasonló, a meghatározásban használt módszerek közösek, az eddig ismert ivartalanul szaporodó és tömlősgombák között tárgyalt élesztőgombák perfekt alakját alkotják gyakran.
Lodder 1970 élesztőmonográfiájára és további irodalmakra hivatkoznak, amiben 5 nemzetséget írtak le:
Banno 1967: Rhodosporidium
Fell, Stattzell, Hunter, Phaff 1969: Leucosporidium
van der Walt 1969: Syringospora
van der Walt 1969: Aessosporon
van der Walt, Johanssen 1973: Entelexis
Mindezekről a nemzetségekhez vezető kulcs, majd nemzetségenként kulcsok a fajok meghatározásához, részletes leírások és rajzok találhatók (pl. csatképződés, bazídiumlefűződés, fejlődési alakok).
És ez csak annyi, amennyit 1985-ben tudtak róluk. A későbbi irodalmakat egyelőre még nem követtem.

A zuzmóknak (mint a „természet számkivetettjeinek”) a kutatása mindig is alultámogatott, alárendelt volt, nemcsak Magyarországon. Érdekes, és egyben örvendetes, hogy most hirtelen a figyelem előterébe kerültek. Nem ritkán azonban előfordulhat, hogy egy-egy szenzációs felfedezést igen gyorsan meg is cáfolnak. Várható, hogy a hasonló témával foglalkozó kutatócsoportok kutatói (pl. Grube, Hawksworth, Hur, Lumbsch, Lutzoni), hamarosan reagálni fognak a hírre, akár a Science hasábjain tett válaszcikkben.

Tanulságos belegondolni, hogy akár mi is felfedezhettük volna, amire külföldi kollégáink rájöttek, mindössze a 6 kontinensről 52 nemzetségből származó 45 ezer minta gyűjtéséhez és vizsgálatához szükséges támogatásra lett volna szükség.

Farkas Edit, Botanikai és növénykémiai kutatócsoport