Hírek

A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

Garamszegi László Zsolt, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutató-főigazgatója is részt vett a Milánói Egyetemmel közös kutatásban, amelyben a klímaváltozás hatásait vizsgálták a madarak költési szokásaira. Az ökológusok közel hétszáz madárfaj költési adatainak elemzése révén kimutatták, hogy a madarak évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdik szaporodási tevékenységüket. E jelenség oka, hogy az éghajlatváltozás következtében egyre melegebbé válnak a tavaszok. Azonban nem minden madárfaj reagál egyformán, számos tényező befolyásolhatja az egyes fajok alkalmazkodási képességét a klímaváltozáshoz, ami felboríthatja az évmilliók alatt stabilizálódott ökológiai kapcsolatokat. A kutatás eredményeit bemutató publikáció a rangos Ecological Monographs szakfolyóiratban jelent meg.

A klímaváltozás miatt változik az évszakok időzítése, főképpen tavasszal: egyre korábban érkezik el hozzánk a meleg idő, egyre korábban ébred a természet a téli álmából. Ezt az átalakulást nemcsak az ember tapasztalja, de az élővilág is érzékeli. A növények korábban kezdenek virágozni, és e jelenség az ökoszisztémák táplálkozási hálózatait követve végiggyűrűzik a fajok ökológiai kapcsolatrendszerén. A növényeket fogyasztó állatoknak ugyanis alkalmazkodniuk kell az egyre korábban elérhető táplálékhoz, de a növényevőket követik az őket fogyasztó ragadozók is. Így mindent egybevéve erős kényszer alakul ki a láncolatban, hogy korábban kezdődjön a reprodukciós időszak.

Az Ökológiai Kutatóközpont és a Milánói Egyetem kutatóinak most megjelent közös tanulmányából kiderül, hogy e változások egyértelműen átalakítják sok száz világszerte honos madárfaj életét, hiszen ők is kénytelenek előrébb hozni a szaporodásukat. Az ornitológusok szerte a világon megfigyelték, hogy a tápláléknövények korábbi virágzásával párhuzamosan a költöző madarak is előbb érkeznek meg telelőhelyeikről, majd hamarabb párosodnak és költenek.

„Munkatársaimmal összesen 684 madárfajról gyűjtöttünk a költés időzítésére vonatkozó adatokat a szakirodalomból. Több mint 5500 különálló idősort találtunk arról, hogy a madarak az 1811 és 2018 közötti időszakban mikor érkeztek a költőhelyükre, mikor költöttek, és mikor indultak útnak ősszel – ismertette Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a kutatás magyar résztvevője. – Azt vizsgáltuk, hogy a költés korábbi kezdése mennyire általános a fajok között, és milyen különbségeket fedezhetünk fel a fajcsoportok viselkedése között.”

Az adatelemzésből egyértelműen kiderült, hogy a költés előbbre tolódása általános jelenség. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált fajok évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban kezdenek költeni. Azonban nem minden faj reagál egyformán: vannak olyanok, amelyeknek költési viselkedését kevésbé befolyásolja az éghajlat átalakulása, másokéra viszont nagyon erőteljes hatást gyakorol. A fajok megóvása szempontjából elengedhetetlen az ezeket a különbségeket meghatározó tényezők megértése. A kutatók megállapították, hogy a téli időszakot is Európában töltő rezidens madarak pontosabban tudják követni a növényzet – és ezáltal az elérhető táplálék – változásait, így e fajok költése még inkább előrébb tolódott az elmúlt évtizedekben, mint a vonuló fajoké.

„A vándorló fajok a telelőterületeiken a nappalok és az éjszakák hosszának változása alapján időzítik a hazaindulásuk időpontját, és ez szabja meg a költési területekre való érkezésük időpontját is. A nálunk telelő madarak ezzel szemben folyamatosan érzékelik a környezeti tényezők, többek között a táplálékeloszlás változásait, ezért finomabban tudják szabályozni a költésük kezdetét – tette hozzá Garamszegi László Zsolt. – Vannak olyan vándormadarak, amelyek egyre korábban indulnak vissza a telelőterületeikről, azonban ez nem tudatos döntés a részükről, hanem szelekciós folyamat. Az evolúció ugyanis azoknak az egyedeknek kedvez, amelyek korábban éreznek késztetést a visszaindulásra, hiszen így sikeresebben szaporodnak.”

A délen telelő madár tehát természetesen nem értesül arról, hogy a mérsékelt övi költőterületén megérkezésekor milyen táplálékbőség várható, aminek alapján dönthetne, hogy érdemes-e korábban indulnia, hogy másokat megelőzve kiaknázhassa a hamarabb kirügyező növények által kínált eleségbőséget. Ehelyett az evolúció itt is az egyedek közötti változatosságot használja ki: vannak olyan madarak, amelyek öröklött késztetéseik miatt kicsit korábban, mások később szoktak elindulni. Ha a költőterületen korábban köszönt be a tavasz, akkor a hamarabb indulók kerülnek előnybe. Így ők várhatóan sikeresebben fognak szaporodni, és a korai indulást kiváltó gének elterjednek a populációban. Így idővel a madarak többsége egyre hamarabb vág neki a hazaútnak.

Mivel a madarak szaporodási sikere, például a fiókák száma és azok túlélése nagyban függ a környezeti tényezőktől – például a táplálékellátottságtól –, és e tényezők a költési időszakon belül változnak, természetes módon hátrányba kerül az, aki a táplálékbőség csúcsáról lemarad. Ez a madár kevesebbet tud enni, rosszabb kondícióban lesz, amikor a tojásairól, illetve a fiókáiról kell gondoskodnia, és maguknak a fiókáknak sem jut annyi élelem. A madarak költésének eltolódása ugyanakkor nem csupán az ő életükben okoz változásokat.

A növényevő vagy generalista (mindenevő) fajok rugalmasabban alkalmazkodnak a táplálékforrások szezonális eloszlásához, így költési idejük kezdetét előrébb tudják hozni. Ez nem is meglepő, hiszen táplálkozási szokásaiknak köszönhetően ők hatékonyan találnak alternatív élelemforrást a szűkösebb kora tavaszi kínálatban is. Így ők nagyobb sikerrel tudják kiaknázni a hamarabb ébredő természet adta lehetőségeket. A specialista és a ragadozó életmódot folytató fajok viszont nem képesek olyan rugalmasan reagálni a természet változásaira. Ha az éghajlati változások miatt kevésbé férnek hozzá a megszokott táplálékukhoz, akkor ők nagyobb veszélybe kerülnek, mint a sokféle eleség közül választani képes generalisták.
Annak ellenére, hogy a madarak korai költéskezdése a klímaváltozásra adott általános válasznak tekinthető, ez nem jár együtt azzal, hogy a költési szezont korábban is fejezik be. Vagyis összességében megnyúlik a költési időszak, hiszen az éghajlat megváltozásával a hűvösebb klímájú vidékeken is egyre hosszabb ideig alkalmas számukra az időjárás.

Garamszegi László Zsolt tájékoztatása szerint: „Az ökoszisztémák táplálkozási hálózataiban minden fajnak alkalmazkodnia kell a többi faj és a környezeti tényezők változásaihoz. Az éghajlati átalakulásra először a növények reagálnak, majd ehhez alkalmazkodik az őket fogyasztó rovarközösség, illetve más növényevő állatok. E hatás ezután kaszkádszerűen végighalad a teljes táplálkozási hálózaton. Az előnybe kerülő fajok fogyasztói is előnybe kerülnek, miközben zsákmányaik megfogyatkozhatnak. Végső soron az egész ökoszisztéma működése átalakulhat, csakhogy a fajok eltérő mértékben képesek alkalmazkodni a megváltozott környezeti körülményekhez. Ez pedig zavart okozhat az egész rendszer működésében, így a korábban kialakult kapcsolatok ellehetetlenülhetnek, és új kapcsolatok alakulhatnak ki.”

Fotó: Laczi Miklós

Publikáció

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

hirado.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

További megjelenések a témában:

hvg.hu - Egyre korábban költenek a madarak, átalakulhat a teljes ökoszisztéma - 2022-11-23

origo.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

168.hu - Súlyos hatással van a madarakra a klímaváltozás - 2022-11-23

webradio.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23

hang.hu - Egyre korábban költenek a madarak a klímaváltozás miatt - 2022-11-23

berek.hu - Klímaváltozás: a madarak költése is megváltozik - Berek - 2022-11-24

forestpress.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak (MTI) - 2022-11-24

ng.24.hu - A klímaváltozás hatása a madarak költési viselkedésére - 2022-11-23

magyarmezogazdasag.hu - 2022.11.24. A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak

greenfo.hu - A klímaváltozás átalakítja a teljes ökoszisztémát. Egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24

Nyomtatott sajtó:
alon.hu - Egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
blikk.hu - A madarak is alkalmazkodtak a klímaváltozáshoz: egyre hamarabb költenek - 2022-11-23
hir.ma - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
hir6.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infodebrecen.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infoesztergom.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infonyiregyhaza.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infopapa.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
infotatabanya.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
korkep.sk - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - Körkép.sk - 2022-11-23
ma.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
promenad24.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
szeged.hu - Szeged.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-23
profitline.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24
Retro Rádió - Hírek 12:00 - 2022.11.23. - A klímaváltozás miatt évtizedenként átlagosan két-három nappal korábban költenek a madarak, ez derült ki egy friss kutatásból
budaorsiinfo.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-25
alternativenergia.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak – Alternativ Energia - 2022-11-24
tudas.hu - A klímaváltozás miatt egyre korábban költenek a madarak - 2022-11-24
agrarszektor.hu - Durva dolog derült ki a madarakról: ezt nehéz lesz megszokni - 2022.11.27.

Média

Állati kultúrák

Barta Karola az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának doktorandusza és témavezetői, Scheuring István és Zsebők Sándor, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai egy ismeretterjesztő cikkpárban írnak az állati kultúrákról az Élet és Tudomány folyóiratban. Ezekben a cikkekben a szerzők ismertetik az állatok szociális tanulása során eltanult viselkedések adaptív jellegét, példákat hoznak fel az így kialakuló állati kultúrákra és felhívják a figyelmet ezek természetvédelmi jelentőségére. A felhozott változatos példák remélhetőleg közelebb hozzák ezt a kutatási területet az érdeklődők számára.

A cikkeket az alábbi számokban lehet elolvasni:

Élet és Tudomány – LXXVII. évfolyam – 40. szám

Élet és Tudomány – LXXVII. évfolyam – 41. szám

Kép: Éneklő hím örvös légykapó, Laczi Miklós felvétele.

Média

Miért dolgozik ilyen sok kutató a tavak megmentésén? – Interjú Horváth Zsófiával

Interjút készített Horváth Zsófiával egy nemzetközi tudománynépszerűsítő portál a „The Relevator”, a Center for Biological Diversity (CBD) portálja.

A kis tavaknak kulcsszerepük van az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a természetvédelemben – de csak akkor, ha megvédjük őket.

A tavaknak világszerte olyan sokféle formája van, hogy a “tó” szót elég nehéz meghatározni. Fontosságukat illetően a kutatások szerint a kis tavak jobbak a biológiai sokféleség szempontjából, mint sok nagyobb víztest. Úgy találták, hogy összességében több növény és állat él bennük, köztük számos veszélyeztetett faj is. Eredetüktől függetlenül a tavak menedéket nyújtanak a vadon élő állatoknak és növényeknek. Sajnos, annak ellenére, hogy több évtizedes kutatások bizonyítják a tavak fontosságát a biológiai sokféleség szempontjából, a döntéshozók és a nyilvánosság gyakran figyelmen kívül hagyja őket. Az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban az állóvizekre vonatkozó jelenlegi politika – az EU Vízkeret Irányelve – nagyrészt kizárja az 50 hektárnál kisebb területű tavakat.

Tavak nem csak a vidéki tájban léteznek. Horváth Zsófia, a budapesti Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet közösségi ökológusa citizen science kampányt folytat a magyarországi városi területeken található tavakért. Kutatócsoportja 386 tóról gyűjtött biodiverzitási adatokat, és több mint 800 tó tulajdonosát kérdezte meg, hogy kiderítse, milyen beavatkozásokkal tehetik az emberek a tavaikat minél természetesebbé.
Elmondta, hogy a tavak ugyanúgy működnek a bennük élő fajok számára, mint a szigetek az emberek számára a tengeren. Minél több sziget tűnik el, annál bizonytalanabbá válik a tengerész számára, hogy hozzáférjen a túléléshez szükséges erőforrásokhoz.
“A hálózat fontos tagjait veszítjük el” – mondja. Kutatásaik során az 1950-es évekig visszamenően vizsgálták a zooplankton populációkat, és megállapították, hogy a fajok elvesztése korrelált a területen található tavak számának csökkenésével.
A gondolatot, hogy fontos a tavak hálózatának létrehozása, több kutató is osztja. Ahhoz azonban, hogy az ilyen tóhálózatok valósággá váljanak, több adatra van szükség, mondja Horváth.
“Nagyon könnyű figyelmen kívül hagyni egy élőhelyet, ha nem tudjuk, milyen (ökológiai) szolgáltatást nyújthat az emberiségnek” – mondja. “Ez egyfajta nagyon profán, emberközpontú szemlélet – de a döntéshozók és a közvélemény így működnek”.

November 7, 2022 – by Jack McGovan

This story was originally published by The Revelator.

Hírek

A környezeti katasztrófa már itt van, nem a megfoghatatlan, távoli jövőben

Bár egyre több jele van a klímaváltozásnak, az emberiség még mindig nem érzi elég fenyegetőnek ahhoz, hogy drasztikus változásokat hozzon életmódjában. Garamszegi László, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója szerint a viselkedésünk játékelméleti modellekkel is leírható, és ha másért nem, gazdasági okokból lesz muszáj változtatnunk. A főigazgató egyébként a környezeti katasztrófák esetében inkább a megelőzés híve, de szerinte így is várhatóak új kórokozók vagy járványok. Igazgatóként nem a hangos véleménynyilvánításban és a lájkok gyűjtésében hisz, hanem a határozott szakmaiságban, ahogy azt az erdőrendelet esetében is nyilvánvalóvá tették.
Mostanában egymás után kellett szembesülnünk az olyan jelenségekkel, mint a járvány, illetve idén az aszály, ezekből mindenki felismerhette, hogy nagyon sok múlik azon, milyen a viszonyunk a környezeti rendszerekkel. Egy tavalyi publikációjukban azt írták a járvány kapcsán, de talán ez más környezeti problémáknál is igaz, hogy a társadalomban alapvető és sürgős viselkedés- és gondolkodásbeli változásra lenne szükség. Tényleg lehet változtatni ezeken a struktúrákon, amikor az emberek alapvetően önzően cselekszenek a mindennapokban?

A klímaváltozás problémájához való viszonyulásunkat egy evolúciós dilemma írja le: egyéni szinten áldozatokat kell hoznunk annak érdekében, hogy ez valamiféle hasznot hozzon a közösség számára a jövőben. A kollektív haszon az a környezeti katasztrófákkal szembeni védelem, ami csak úgy érhető el, ha a társadalom egésze egy bizonyos szintű forrást hajlandó beletenni egy közös kalapba, amiből aztán például egy hatékony klímavédelmi programot tud finanszírozni, vagy egy bizonyos szintű „zöld” vállalást teljesítünk együttesen, ami megakadályozza környezeti fenyegetettség eszkalálódását. Ez az úgynevezett kollektív rizikó szociális dilemma, amelyben nincs szabályozva, hogy az egyes résztvevőknek mennyivel kell hozzájárulniuk a közös cél eléréséhez. Viszont, ha a kitűzött közös szintet nem sikerül elérni, akkor a védelmi program univerzálisan bukik meg, aminek mindenki egyformán kárvallottja lesz.

Amikor a klímaváltozásról, vagy bármilyen ember által okozott környezeti hatásról gondolkodunk, akkor valójában azt mérlegeljük, hogy egyéni szinten mennyire mondunk le kényelmi dolgokról a jelenben annak érdekében, hogy a távoli vagy közeli jövőben ne szenvedjünk közösen egy drasztikus környezeti változás káros hatásaitól. Ez nemcsak globálisan, de lokálisan is fennálló dilemma, ha például azt vizsgáljuk, hogy egy tó körül megéri-e szállodákat építeni. Ha azt szeretnénk, hogy a beruházás hosszú távon is kifizetődő legyen, akkor az is fontos szempont, hogy a tó vízminősége stabil maradjon. Így a turizmusból befolyó profit egy részét érdemes lenne a szállodáknak a tó ökológiai védelmére fordítaniuk, és közös erővel gondoskodni a tó fennmaradásáról. Egy ilyen „zöld” adó befizetése fájdalmasnak tűnhet, de ha ezt az összeget az érdekeltek nem áldozzák be, akkor idővel az összes vállalkozás garantáltan megbukik.

Mi az optimális befektetési viselkedés egy ilyen helyzetben?

Egy német kutatócsoport ezt vizsgálta egy érdekes játékkísérletben. A beszervezett diákok mindegyike 40 euróval gazdálkodhatott, és tíz körben kérték tőlük, hogy névtelenül járuljanak hozzá a klímakasszához 0, 2 vagy 4 euróval. Ha a hat főből álló csoportok elérték a 120 eurós célösszeget (azaz átlagban mindenki 2 euróval járult hozzá a közöshöz minden körben), akkor az egyéneknél maradt pénzeket mindenki hazavihette. Ugyanakkor, ha a csoport nem érte el a küszöbértéket, akkor az „orosz rulett” szabály lépett életbe: egy számítógép segítségével meghatározott valószínűséggel, mondjuk, 10, 50 vagy 90 százalékban, de mindenki elvesztette a megspórolt pénzét. A kísérletben egyértelmű volt, hogy ha az „orosz rulett” szigorúbb feltételekkel működik, akkor a résztvevők gyakrabban fizetik be a 2 vagy 4 eurót a közösbe. Azaz, ha egyre nagyobb veszély leselkedik ránk, akkor nagyobb a hajlandóságunk az együttműködésre, és könnyebben lemondunk a kényelmi profitról.

Azt el tudom képzelni, hogy egyes ügyekben, kicsiben működik ez a modell, de társadalmi szinten is elérhető ilyen változás, főleg amikor a hatalom képviselői általában csak a rövid távú hasznokat tartják szem előtt?

A nagyobb bankok, így a Magyar Nemzeti Bank is, már felismerték, hogy a biodiverzitás csökkenése aláássa a gazdasági növekedést és az emberi jólét alapjait. Be lehet árazni, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások összességében mekkora hasznot hoznak az emberiségnek – évente a világ GDP-jének körülbelül másfélszeresét –, és ezek károsodásával mekkora veszteség éri a gazdaságot – évente a világ GDP-jének körülbelül 10 százaléka. Érdemes tehát foglalkozni azzal, hogy az ökológiai krízis milyen egyéb rizikófaktorokat okoz a pénzügyi szektorban, amelyeket be kell építeni a fenntartható gazdaságot leíró számításokba. A közgazdászok gondolkodásában megjelent az ökológiai szemlélet, noha a fő motiváció náluk nem a klasszikus értelemben vett környezetvédelem, hanem a nyers piaci profit. A lényeg, hogy az érdekek összefonódnak, ezért a döntéshozók is egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy a biodiverzitást védő, úgynevezett green deal intézkedéseket hozzanak.

Az idei nyáron a WHO nemrég jelentette ki, hogy már látszik a járvány vége. Valóban itt tartunk?

Ez sem fekete-fehér történet, hogy volt, aztán már nincs. Én már nem tudom követni, hogy hányadik hullámban vagyunk, mostanra gyakorlatilag a koronavírus-járvány egy szokványos felső légúti fertőzéssé szelídült. Gyakorlatilag lassan megtanulunk a kórokozóval együtt élni úgy, ahogy az influenza vírusával. Már nem fog eltűnni belőlünk, így a járványnak gyakorlatilag sosem lesz vége – csak mi nem fogunk akkora jelentőséget tulajdonítani neki. Evolúciós szempontból a gazda–parazita versengés egy új szakaszba lépett, a kórokozó kezdeti előnyét behoztuk különböző védekezési módszerekkel, és mostanra sokkal kiegyenlítettebb erőviszonyok jellemzik ökológiai kapcsolatunkat. De, mint említettem, nagyon sok új jelölt van, amelyek potenciálisan a koronavírus helyébe léphetnének, tehát az evolúciós versenyfutás bármikor kezdődhet egy új szereplővel. Így a Covid elleni csatát megnyerhetjük, a kórokozók elleni háború csak fokozódik.

„Evolúciós versenyfutásban vagyunk”, „le vagyunk maradva a kórokozókkal szemben” – fogalmaznak egyebek mellett kutatók. Ezt hogyan kell értelmezni?

Lewis Carroll Alice Tükörországban című művéből eredeztetik a Vörös királynő hipotézisét, amely abból indul ki, hogy a királynő birodalmában folyamatosan futni kell ahhoz, hogy a forgó földön egy helyben maradjunk. A kórokozókkal való versenyfutásban is ez a helyzet. Mindig van, aki aktuálisan előrébb van, és mindig van, aki hátrányban. Ilyen szempontból nincs olyan, hogy teljesen legyőztünk a másik felet, de előnyt szerezhetünk, ha hatékony védelmi mechanizmust építünk ki. Ebben benne van mindaz, amit az immunrendszerünk biológiailag bevet egy fertőzés során, de a gazda fegyvertárához tartozik a karantén is, a maszk, a védőoltás, és nem utolsósorban a kutatásra szánt összeg is. A kórokozó ezzel szemben új törzseket hoz létre, rezisztenciát alakít ki, vagy változtat a terjedési vagy megbetegítő képességein. Így kell szemlélnünk az olyan kórokozókat is, melyekről azt hisszük, hogy végleg kiirtottuk. Európát már több mint 50 éve maláriamentes övezetnek tekintjük, de az intenzív utazásaink, a klímaváltozás és a kórokozó terjesztését végző szúnyogok terjeszkedésének következtében előbb-utóbb ismét megnövekedett veszéllyel kell számolnunk a régióban.

Az előbb említette a megelőzés fontosságát, és többször beszélt már arról is a járvánnyal összefüggésben, hogy Magyarországon is szükséges lenne egy hatékony tanácsadói és kommunikációs rendszert kiépíteni a gyakorlati védekezés elősegítésére.

Az említett játékkísérletek azt mutatták, hogy ha az együttműködő feleknek érdemi információjuk van a rizikó tényleges nagyságáról, akkor az egyéni hozzájárulások mértéke megnő, a játékosok könnyebben összedobják és elérik a közügyet kiszolgáló összeget. A mi helyzetünkre lefordítva a kutató felelőssége, hogy az aktuális környezeti fenyegetettséget felbecsülje és a helyzetet transzparens módon a társadalom és a döntéshozók elé tárja. Viszont a védekezés akciótervét és a bevezetendő intézkedéseket nem mi dolgozzuk ki, hanem ideálisan olyan operatív szervek, amelyek a tudományos érvek mellett figyelembe veszik az egyéb társadalmi és gazdasági érdekeket, és ezek ütköztetésével hozzák meg az optimális döntéseket. Ebben a rendszerben elengedhetetlen, hogy az egyes felek között működjön egy hatékony kommunikáció és az objektív érvelés lehetősége, mert mindenki számára ideális megoldás nem létezik. Például ha bezárunk mindent, akkor a vírus nem terjed, de a gazdaságunk tönkremegy. Ilyen kezdeményezésre láttunk példát a járvány idején, de hasonló operatív egységek működhetnének más, a társadalmat érintő környezeti kihívás kapcsán is. Egy ilyen, több tudományterületet és érdekközösséget összefogó „fenntarthatósági és reziliencia operatív törzs” felállítása nemcsak vész esetén lenne indokolt, hanem a megelőzés szellemében már akár mostantól is hatékony tanácsadó testületté tudna válni, hogy a döntéshozók érdemben felkészüljenek a jövő kihívásaira.

Mennyire van a valóság ettől az ideális állapottól?

Sajnos egyelőre még elég messze. Mi évenként több száz minőségi publikációt készítünk a szakma számára nemzetközi porondon. Jelentős energiákat fordítunk arra is, hogy ezeket a tudományos eredményeket a nagyközönség számára is elérhetővé tegyük, rengeteg megjelenésünk van a különböző médiafelületeken, számos ismeretterjesztő csatornát gondozunk. Ennek ellenére az a tapasztalatunk, hogy a szaktudásunk és az eredményeink nem jutnak el kellő mértékben a döntéshozókhoz, azokhoz, akik gyakorlati vonatkozásban éremben hasznosítani tudnák ezeket. Ez egyrészt pénzkidobás, másrészt a problémakezelés szempontjából sem hatékony. Mi több olyan fenntarthatósági témával foglalkozunk, amelynek erős társadalmi és gazdasági relevanciája van, de ezek a kompetenciák többnyire kiaknázatlanul maradnak gyakorlati szinten. Legutóbb például a fakitermelés bizonyos korlátozásait feloldó kormányrendelet kapcsán éreztük a megfelelő szakmai kommunikáció égető hiányát.

Az erdőrendelet esetében mit mondhattak volna?

Adott, hogy az energiaválság miatt a tűzifa iránti igény megnőtt, és létezik egy reális társadalmi és gazdasági elvárás e kereslet kielégítésére. A megoldás azonban nem az, hogy védett erdeinkben engedjük az őshonos állományok tarvágását, vagy a fakitermelést kiterjesztjük a szaporodási időszakra is. A fenntartható erdőgazdálkodás elve is azt kívánja, hogy vigyázzunk az ökológiai szempontból értékes erdőállományokra, mert ez segíti elő a biodiverzitás megőrzését és az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásait, sőt bizonyos szinten a természet klímaváltozás elleni ellenálló képességét is. Ha egy erdőt elpusztítunk vagy visszafordíthatatlanul lerontunk, akkor utána az ember számára történő hasznosulás lehetősége is csökken: kevesebb fát termel, kevesebb vadászható nagyvadat tart el, vagy a turisztikai értéke leromlik. De létezik alternatív megoldás a problémára. Mi azt javasoljuk, hogy a megnövekedett tűzifaigényt alacsonyabb természetességű erdők, például faültetvények vagy idegenhonos állományok, például akácosok, kultúrerdők, intenzívebb használatával lehetne fedezni.

A rendelet megjelenése előtt volt párbeszéd az Ökológiai Kutatóközpont és valamilyen kormányzati szereplő között?

Nem. Mi a kormányrendelet megjelenése után adtunk ki egy saját állásfoglalást honlapunkon. Nem tudom, hogy ennek volt-e hatása, de végül is született egy miniszteri utasítás a rendelet megjelenése után pár nappal, ami alapján érvényüket vesztik az ökológiai szempontból leginkább aggasztó pontok. A különböző szintű rendelkezések mögötti okokat nem látom át, de az operativitás szempontjából nem tartom szerencsésnek az egymásnak ellentmondó utasításokat. Sokkal hatékonyabb lett volna, hogy még rendelet megfogalmazása előtt összeülne minden érdekelt, és a döntéshozók meghallgatnák a pró és kontra érveket, illetve az alternatív megoldás lehetőségeit. De más téma kapcsán volt lehetőségünk minisztériumi felkérésre véleményezni komoly stratégiai anyagokat. Én hasznosnak tartanám, ha az ilyen tanácsadói szolgáltatásainkra gyakrabban támaszkodna a döntéshozói szféra.

Ilyen egyeztetésre miért nem kerül sor gyakrabban?

Helyzetükből fakadóan, a politikusok szeretnek gyors, fekete-fehér véleményeket hallani. A kutatók viszont sosem mondanak százszázalékos biztonsággal semmit, csak valószínűségi alapon tudnak kijelentéseket tenni a jövőre vonatkozóan, legyen szó ökológiai katasztrófákról vagy járványokról. Ez nem a kutató hibája, a tudomány így működik. Egy meteorológus azt mondja, hogy 80-90 százalék az esélye annak, hogy lesz vihar a tervezett tűzijáték idején. Itt csak az lehet a szakmai kérdés, hogy a mérései és az előrejelzéshez használt matematikai modelljei elfogadhatók-e, de végső, tényleges gyakorlatra vonatkozó döntést nem neki kell meghoznia, hogy legyen vagy ne legyen tűzijáték. Aki ezt a döntést meghozza, annak értenie kell a kutatók nyelvén. A dolog nem lehetetlen, mert aki meghallgat egy időjárás-jelentést, az el tudja dönteni, hogy vigyen-e ernyőt, vagy sem, és kisebb eséllyel ázik meg, mint az, aki nem hallgatja a meteorológiai előrejelzéseket.

Az Ökológiai Kutatóközpont vagy egy kutató mennyire állhat ki hangosan a véleménye mellett? Például Jordán Ferenc, a Balatoni Limnológiai Intézet vezetője a Balaton védelmében harcos interjút adott, aztán később leváltották.

Kiemelt küldetésünknek tartom, hogy a tudományosság maximális betartásával képviseljük véleményünket – úgy, hogy közben csak arról beszéljünk, amihez valóban értünk. A halmozódó fenntarthatósági problémák nyomására egyre több olyan közéleti téma merül fel, aminek ökológiai vetülete van. Az adófizetők pénzéből finanszírozzuk a kutatásaink egy részét, ezért fontos, hogy eredményeinket és azok társadalmi, gazdasági vonatkozásait transzparenssé tegyük a nagyközönség számára, vagy szaktudásunkat valamilyen közügy szolgálatába állítsuk. Nem feltétlenül az a célunk, hogy figyelemfelkeltő szalagcímekkel lájkokat és megtekintéseket halmozzunk fel. A határozott szakmai megnyilvánulás és a hangos véleménynyilvánítás között óriási különbség van. Ráadásul, az aktuálisan nagy olvasottságú cikkeknek az elektronikus felületen csak rövid életidejük van, a megjelenés utáni napokban jönnek új hírek és témák, az üzenet hamar disszipálódik. Ezzel nem feltétlenül lehet érdemi kommunikációs csatornákat működtetni. Én kontraproduktívnak tartom a személyek köré épített harcias interjúkat, sokkal hatékonyabb a jól időzített, tényszerű véleménynyilvánítás – ami mögé akár egy egész intézet, szakmai közösség is oda tud állni.

Ön sokáig külföldön dolgozott, mi vonzotta haza?

A doktori tanulmányaimat Franciaországban folytattam, majd több mint hat évet töltöttem Belgiumban, mint posztdoktor kutató. Ezután Spanyolországban dolgoztam közel tíz évig immár főállású kutatóként. Kapcsolatomat a hazai tudományos élettel soha nem vesztettem el, több projektben dolgoztam együtt magyar kollégákkal, végigjártam az itthoni tudományos ranglétrát, emellett rengeteget ingáztam külföldi munkahelyem és Magyarország között. Ez utóbbiban el lehet fáradni, de az igazi kihívást az jelentette, hogy előállt egy pályázati lehetőség az Ökológiai és Botanikai Intézet intézetigazgatói pozíciójára. Úgy éreztem, hogy külföldön szerzett tapasztalataimat tudom majd hasznosítani egy intézet vezetése során.

Milyen a magyar kutatói hálózat a külföldiekhez képest, mi az, amiben le van maradva?

A külföldi tanulmányaim kezdetekor tapasztaltakhoz viszonyítva a kutatás színvonala mára nagymértékben felzárkózott a nemzetközi normákhoz – a saját szakterületemen. A folyamatos javulás tendenciája még most is látszik: az Ökológiai Kutatóközpont az utóbbi öt évben megduplázta tudományos publikációinak számát, úgy, hogy közben jóval nagyobb súllyal jelenünk meg a szakma vezető folyóirataiban. Én úgy látom, hogy a látványos javulás elsősorban annak köszönhető, hogy itthon nagyon sok kiváló kutató van, akik sokáig a nemzetközi sztenderdektől elszigetelve kutattak, de mára felismerték a nemzetközi szempontok jelentőségét, és gyorsan alkalmazkodtak.

Csak elismerően tudok szólni azokról, akik az itthoni feltételek mellett világszínvonalú kutatói munkát végeznek. Itthon a kutatói életmódnak sokkal kisebb a megbecsültsége, Nyugat-Európában egy kutatói fizetésből magasabb életszínvonal érhető el. Budapesten, a buszok hátulján matrica hirdeti, hogy a BKK havi nettó 434 ezret tud ígérni leendő buszvezetőknek. Mi ezt a fizetést nemhogy kezdő kutatóknak nem tudjuk megajánlani, de még azoknak a tudományos munkatársaknak az átlagos fizetése sem éri el ezt a szintet, akik már 5-10 éve végeznek kutatómunkát PhD-fokozattal. A tudományos erősödést szolgálja az is, hogy a pályázati lehetőségek is folyamatosan javulnak. Ez nem csak az elérhető kiírások és összegek növekedését jelenti, hanem azt, hogy több séma bírálati folyamatában megjelennek a nemzetközi elvárások, például külföldi bírálók. Sajnos itthon látni még példát arra is, hogy nagyobb kutatási összegek szétosztására ismeretségi alapon, vagy transzparens és tudományos elbírálási algoritmus nélkül kerül sor.

Mekkora az elvándorlás?

Van egy elvándorlás, ami az ambiciózus és tehetséges fiatalok körében jelentkezik, ők külföldre mennek azért, hogy nemzetközi tapasztalatot szerezzenek vagy új módszert tanuljanak. Ez egészséges és támogatandó folyamat, csak támogatni kéne az ilyen fiatalok visszatérését is, mert azzal külföldön szerzett tudást hoznak haza. Sajnos, az ilyen mobilitás támogatására nincs megfelelő ösztöndíjrendszer, így, ha a fiatalok külföldre mennek, kint is ragadnak. Vannak olyanok, akik a nehéz megélhetés miatt költöznek végérvényesen külföldre, vagy hagynak fel a kutatással, és választanak más, biztosabb megélhetést. Ez a fajta elvándorlás egyre fokozódó problémát jelent, csak tovább romlik az erősödő gazdasági válsággal. Az inflációt nem követi a fizetésünk, a kutatások költségei is drágulnak, és ráadásul több hazai pályázati támogatás is elapadhat. A kutatói életpálya mára egy bizonytalan karriermodellé vált, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ez nem csupán az elvándorlásra hat, hanem nehezíti az utánpótlás-ellátást, a fiatalok toborzását is.

A kormányzati politika nem titkolt célja, hogy az alkalmazott kutatások irányába tolja inkább a tudományos életet. Az intézete érzékel ilyesfajta nyomást? Hol tud alkalmazott tudománnyá válni az ökológia?

Jelenleg élhetünk a kutatói szabadságunkkal, mi látjuk a szakma legújabb kérdéseit, és tisztában vagyunk kutatásaink gyakorlati vonatkozásaival. Húsz-harminc éve az ökológia még inkább elméleti tudomány volt, de mára sokkal erősebbek a gyakorlati vonzatai. Ahogy a múlt század elején a fizika, majd a végén a molekuláris biológia volt a legfontosabb tudomány, úgy most, a klímaváltozás korában az ökológia kiemelt fontossággal bír. Természetesen ennek mi is érezzük hatását és felelősségét, tehát a kormányzati politika befolyása nélkül is megindult egy alkalmazott irányba történő mozgás. Mi részben pályázatokból élünk, ha innovatív ötleteink vannak, legyen alap vagy alkalmazotti kutatás, akkor mi szerezzük meg hozzá az anyagi támogatást. A mostani helyzetben egyre több olyan pályázati lehetőség jelenik meg – a bizonytalanabb alapkutatást támogató sémák helyett –, amelyeknek inkább gyakorlati jelentőségük van. A Nemzeti Laboratórium program is idetartozik, amiben mi is aktívan részt veszünk. Várható tehát, hogy sokan ezek felé fognak fordulni, és ez is katalizálja majd a profilváltást egy bizonyos szinten. De ne feledjük, hogy a felfedező alapkutatásra mindig szükség lesz, anélkül a gyakorlati, alkalmazott kutatás kifullad egy idő után!

Forrás: telex.hu

telex.hu

Média

Horgászok is segíthetik a tudomány gyarapodását – közösségi tudásszerzés a vizeink partjairól

Önkéntes amatőrök segítségével is gyarapodhat a közös tudásunk mindenről – többek között a környezetünkről. Magyar ökológusok például horgászokkal működnek együtt.
A közösségi tudomány (citizen science) viszonylag fiatal jelenség a kutatás nemzetközi világában: nincs egy évtizede, hogy elkészült az az európai uniós módszertani kötet, amely először leírta, miként vonhatók be a tudományos megfigyelésbe amatőrök, önkéntesek, illetve hogy tőlük milyen tudást, ismeretet várhatnak a szakemberek. Hazánkban egyre népszerűbb a tudomány ilyen „társadalmiasítása”, a közelmúltban több olyan projekt is indult, amely a vizes élőhelyekkel kapcsolatos, eddig rejtett civil ökológiai ismereteket szeretné publikációkba beépíteni.
A hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological knowledge) elsősorban a tájjal legszorosabb kapcsolatban élő gazdálkodók, pásztorok, halászok természeti megfigyelésére épülő ökológiai ismereteket jelenti, helyi ökológiai tudásról (local ecological knowledge) pedig azoknál a társadalmi csoportoknál beszélhetünk, amelyeknél a tudásuk egy szelete nem a környezetük megfigyeléséből, hanem részben más forrásból, elsősorban a szakmai előképzettségükből fakad.

Utóbbira jó példa az erdészek, természetvédelmi őrök vagy a horgászok ökológiai tudása – magyarázza az OTKA támogatásával a közelmúltban indított programja kapcsán négy magyar kutató: Löki Viktor, Nagy Jenő, Mozsár Attila és Lukács Balázs András. Az utóbbi években az is nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző társadalmi csoportok hagyományos és helyi ökológiai tudása jelentősen hozzájárulhat a biológiai sokféleség hatékony megőrzéséhez és az élőhelyek fenntartható kezeléséhez a világ számos élőhelytípusa, így a vízi ökoszisztémák esetében is.
Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat és a Debreceni Egyetem közös vizsgálataiban arra kíváncsiak a szakemberek, hogy a szabadidős hobbihorgászok milyen információkat gyűjtenek arról a vízről, amelyet fogásra várva órákon át figyelnek…

Az ÖK kutatói egy másik, immár három éve működő, főként a jelentősebb tavaink, folyóink környezetére összpontosító, az ország egészét lefedő programhoz is várják a lakosság segítségét. A Szúnyogmonitor projekt keretében az inváziós csípőszúnyogok terjedésének feltérképezésében kérnek közösségi részvételt, arra kérik a lakosságot, hogy fokozottan figyeljék az inváziós csípő­szúnyogokat, és ha ilyen fajt találnak, jelezzék a Szúnyogmonitor.hu oldalon leírtak szerint. Az emberre veszélyes kórokozókat is terjesztő inváziós csípőszúnyogfajok hazai terjedésének felmérése céljából indított közösségi tudományos projekt a fontos részmegfigyelésekért cserébe segíti a lakosságot a veszélyhelyzetek felmérésében, valamint támogatást nyújthat a megfelelő védelmi stratégiák kidolgozásához is…
A programban a kutatók Soltész Zoltán vezetésével arra kérik a lakosságot, hogy ha sikerült megfogniuk egy vérszívót, akkor a fogás helyének és idejének megjelölésével küldjék el az ÖK vácrátóti telephelyére. Az is megfelelő, ha küldenek egy fényképet a rovarról, illetve használják a szúnyogok monitorozása céljából létrehozott, magyar nyelvű Mosquito Alert telefonos applikációt. Az elektronikus és a postai levelekre a kutatók néhány napon belül, az applikáción keresztül beküldött adatokra – a bonyolultabb validáció miatt – kicsivel később adnak választ, de minden esetben visszajelzést küldenek arról, hogy melyik fajt sikerült megfigyelni.

mandiner.hu

Média

A Tudósok figyelmeztetése – dokumentum film

A Tudósok figyelmeztetése című dokumentumfilm egy olyan kutatóról szól, aki mozgalmat indított, hogy a tudósokat arra ösztönözze, hogy segítsenek a tudományos ismereteket cselekvésre váltani. Kövesse nyomon Bill Ripple kutató útját, aki úgy dönt, hogy végre itt az ideje, hogy a tudósok kilépjenek az adatok mögül, és állást foglaljanak, miközben bolygónk veszélyesen közel kerül a katasztrófához. Ez a történet arról szól, hogy a tudósok világszerte ráébrednek arra, hogy szükséges hogy a bolygó és a bolygótól függő emberek sorsának szószólóivá váljanak. 184 ország 21 000 kutatója áll ki a közös cselekvés mellett, köztük magyar kutatók is, Erdős László az Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos munkatársa. A teljes film megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=byXGCPo-80w

Forrás: Scientist’s Warning

Média

Magyar kutatók a játékelmélet alkalmazásával elemezték hogyan küzdhet meg egy kormány az új kórokozókkal

A Current Science Daily tudománynépszerűsítő portál Kun Ádám társszerzővel beszélgetett arról, hogy a kutatók hogyan jutottak arra az ötletre, hogy a játékelméletet felhasználva segítsenek egy kormánynak a leghatékonyabban kezelni egy új kórokozó által okozott járványt.
A publikáció a Nature Scientific Reports szeptember 30-i számában jelent meg.
Két figyelemre méltó megállapítást tettek:
– Először is, a tanulmány megállapította, hogy a “betegség tüneteit megelőző fertőző állapot jelenléte és hossza” van a legnagyobb hatással arra, hogy a kórokozó milyen valószínűséggel okoz világjárványt.
– Másodszor, meglepő módon a kutatás kimutatta, hogy még ha egy nemzet (vagy állam) mindenkit el is akar látni, akinek szüksége van rá, és “minimalizálni akarja a zárlatok költségeit”, akkor sem kellene egészségügyi kapacitásainak nagymértékű bővítésére törekednie.

Forrás: currentsciencedaily.com

Média

Fűszernövények a Duna TV Almárium műsorán

Halász Krisztiánnal, a Nemzeti Botanikus Kert tudományos gyűjteményvezetőjével készült riport a Duna TV október 27-i Almárium című műsorában. Halász Krisztián a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben vezetett tematikus sétákat, élménysétákat mutatta be, ezek egyike a fűszernövényekről szóló séta, melynek során megtapogathatjuk, megszagolhatjuk, megkóstolhatjuk ezeket a növényeket.
Bazsalikomokat az ókor óta termesztik szerte a világban. Ebben a kis ültetvényben jelenleg 27 féle bazsalikomot tudnak bemutatni. Például olyanokat, amik nem is emlékezhetnek bazsalikomra. Itt van ez az afrikai bazsalikom. Szinte bors illata van. Aztán vannak sötét lila bazsalikomok, melyeknek egy nagyon mély, gyümölcsös aromáját találunk. Aztán a tájtípusú bazsalikomok inkább ánizsra, édesgyökérre, fahéjra emlékeztetnek. A görög típusú bazsalikomok inkább apró levelűek. A rendszertani gyűjtemény illatágyásában menta, különböző kakukkfüvek, citromfüvet, zsályák láthatók. Ez a növény a perilla. Ezt a nevét Magyarországon nem igazán ismeri a konyha, inkább a Távol-Keleten használatos. Nagyon sok változata létezik, levesnek, leves alapnak is felhasználják, de a levelében töltenek szusit, valamint párolva köretnek is lehet használni.

Az élményséta alkalmával három óra alatt mintegy 80 különböző fűszernövénnyel ismerkedhet meg a kedves résztvevők.

Duna TV Almárium

Média

Trópusi fűszernövények a Nemzeti Botanikus Kertben

A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert négy üvegházzal rendelkezik, összesen több mint kétezer négyzetméter alapterülettel. Ezek különböző klímájúak, és az itt élő növények között bizony jó néhány van, amire fűszernövényként is tekinthetünk. Halász Krisztián, tudományos gyűjteményvezetővel készített riportot a Duna TV Almárium.
Itt van mindjárt például a vanília, ami tulajdonképpen egy orchidea faj, melynek a beérett és másfél évig erjesztett termését használjuk vaníliarúdként. Jól látható a növény szerkezete. Ez egy kúszó típusú növény, tehát magasan felkúszik a fákra, és ezekkel a léggyökerekkel tud kapaszkodni is, és ezeken keresztül veszi fel a tápanyagot és a vizet.
A kakaó egy törzsön virágzó növény, a virágok is a törzsén vagy vastagabb ágakon fejlődnek, és ha szerencsénk van, akkor megtörténik a beporzás és a virágból termés fejlődik.
Ez a szép nagy kúszónövény, ez a bors. Mondhatnánk azt, hogy fekete bors, de ez valójában nem teljesen igaz, ugyanis ugyanez a növény termi a fekete borsot, a fehér borsot, a zöld borsot és a vörös borsot is. A borsszemeket különböző érési fázisba szokás aratni, amikor elég zsenge a bors, még zöld, leszüretelik, megszárítják, ez a zöld bors. Egy kicsit előrehaladottabb érési fázisban, ha leszüretelik a borsot és fermentálják, szép fekete színűvé válik, ebből lesz a fekete bors. Ha teljes biológiai érettségben szüretelik le a borsszemeket, és úgy szárítják, ebből lesz a vörös bors, és ha ezt meghántolják, abból lesz a fehér bors.
Itt olyan növények élnek, melyek az igazi egyenlítő környéki trópusi dzsungelekben őshonosak. Például ez a kardamom is egy ilyen növény. Egy tipikus karácsonyi fűszer. Kicsit a gyömbérre emlékeztető aromájú növény, a gyömbérnek egy közeli rokona. A kurkuma szintén a gyömbérfélék családjába tartozó növény. A gyökerét, a rizómáját, vagyis gyöktörzsét fogyasztjuk ugyanúgy, mint a gyömbérnek. Onnan különböztethetjük meg, hogy nagyon élénk narancssárga színű és nagyon magas antioxidáns tartalmú gyökere van. Ezt a narancssárga, sokszor porrá őrölt tűszert használhatjuk ételek színezésére és festésére is.

Duna TV - Almárium

Média

Daruvonulás a Hortobágyon

A vonuló nagy testű madárcsapatok az ősz egyik nagy látványossága a Hortobágyon. Az Ökológiai Kutatóközpont, a Debreceni Egyetem és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közös kutatása feltárta, miként rendezik át a darvak az értékes szikes pusztai élőhelyeket, vagyis tájrendezőként is működnek a darvak. Végvári Zsolttal, az ÖK Vízi Ökológiai Intézet igazgatójával és Borza Sándor PhD hallgatóval (Debreceni Egyetem) készített riportot az M1 Kék Bolygó című műsora.
Az 1980-as évekig csak néhány ezer darut regisztráltak, ez a szám az ezredfordulóra meghaladta a százezres mennyiséget és napjainkra elérte a 150-160 ezret a vonuló madarak száma. A daru több országban is kultikus madár, a hortobágyi pásztorok ma is darutollat tűznek a kalapjuk mellé. Régen létezett a darvász mesterség, a megfogott darvakat pl. a várakban, várfokokon használták őrségként, mert éberebben jelezte az idegeneket, mint a kutya.
A kunmadarasi puszta a darvak kedvelt pihenő helye. A szikes gyepben úgynevezett daruszántásokat hoznak létre, vagyis a fűcsomókat kifordítják, ezekben a foltokban tavasszal sokkal több kétszikű növény hajt ki, ami kedvez a beporzó szervezeteknek, nyárra pedig ezek nyílt élőhely foltokká válnak.

M1 - Kék Bolygó

Hírek

Fiatal agrárkutatókat díjaztak

A Magyar Tudományos Akadémián (MTA) ünnepélyes keretek között adták át immáron 17. alkalommal a Janelly agrárkutatási díjat, amelynek célja fiatal magyar szakemberek támogatása az agrártudományok és az élelmiszer-tudományok terén. Az idei évi díjra „A gazdaság-, társadalom- és környezettudományok agrárszempontból releváns területei” szakterületről lehetett pályázni.
PhD kategóriában Dr. Kovács Bence, „Az erdei mikroklíma vizsgálata gazdasági erdőkben” c. munkájával nyerte el a Janelly díjat. Az ELTE Biológiai Doktori Iskola hallgatójaként szerezte PhD fokozatát Summa cum laude minősítéssel, jelenleg az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében dolgozik tudományos munkatársként.

Dr. Kovács Bence előadásában elhangzott, hogy az erdei mikroklíma kutatása a klímaváltozással összefüggésben került előtérbe. A munkájának célja annak azonosítása volt, hogy mely táji, faállomány-szerkezeti és termőhelyi jellemzők fontosak a zárt erdők kiegyenlített, hűvös és humid mikroklímája szempontjából. Modelleredményei alapján a szintezett, faji összetétel és korosztályszerkezet tekintetében heterogén állományok alakíthatók ki jelentős többletköltség nélkül. A változatos erdőszerkezet következtében létrejövő stabil erdei mikroklíma képes csillapítani a klímaváltozás hatásait, így ezek refúgium-területként is működhetnek. Igazolták azt is, hogy a fahasználati módok számos élőlénycsoportra jelentős hatással vannak. Amennyiben a nagy területeken, egyenlő korú erdőket eredményező vágásos üzemmód elkerülhetetlen, hagyásfacsoportok kialakítása rendkívül fontos a biológiai sokféleség fenntartása érdekében. A nemzetközi publikációs eredményesség által is igazolt, elsősorban alapkutatási szempontból fontos ökológiai eredmények a gyakorlati környezettudomány szempontjából is közvetlenül hasznosíthatók, és a klímaváltozás kedvezőtlen következményeinek mérsékléséhez adnak hasznos útmutatót.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

magyarmezogazdasag.hu
Nyomtatott sajtó:
Kertészet és szőlészet - 2022.10.19. (28. oldal) Díjazták a fiatal agrárkutatókat

Média

Őszi szépségében tündököl a vácrátóti arborétum

A vácrátóti botanikus kert az élő növények leggazdagabb hazai gyűjteménye. A 27 hektáros kertben közel 13 000 növényfajt, illetve -fajtát mutatnak be.
A területen fák, cserjék, rétek, tavak, kanyargós utak, hidak váltják egymást, melyeket hatalmas üvegházi gyűjtemények egészítenek ki. A dendrológiai gyűjtemény 3300 cserjét, fát foglal magába, kiemelkedő a kelet-ázsiai fajok mellett a juhar-, bangita-, madárbirs-, hárs- és kőrisfajok nagy száma és évszázados famatuzsálemekkel is találkozhatunk. Az évelő- és sziklakerti gyűjtemény közel 3000 fajt és fajtát mutat be. Sziklai, erdei, havasi és hagymás virágokat is láthatunk. A rendszertani gyűjtemény rokonsági és evolúciós szempontok alapján mutatja be a növényeket, a kertrészben gyógy- és fűszernövény bemutató, valamint parasztkerti virágok ágyása is megtekinthető. Az üvegházi gyűjtemény trópusi haszon- és dísznövényekben, kaktuszokban, broméliákban, orchideákban, pozsgásokban gazdag.
Most ősszel a fák között megcsillanó lágy délutáni fények, a sárga, a piros és zöld levelek kavalkádja a leginkább lenyűgöző. A legkülönlegesebb látványt a lótuszokkal teli tó nyújtotta, sajnos, most főként csukva voltak az egyébként emberfej nagyságú virágaik, de az óriási leveleik beterítették nagyjából az egész vízfelületet.
Virágzó növények sem hiányoztak, az Udvarház körül olyan virágkavalkád fogadott, mintha tavasz lett volna. Az üvegházaknál pedig „a lila 50 árnyalata” tárul szemünk elé a virágágyásban. Érdekes látvány fogad a virginiai mocsárciprusnál, melynek közelében sorakoznak a „ciprusbabák”, vagyis a fák föld alól előtörő légzőgyökerei.

sokszinuvidek.24.hu

Média

Ezeket a helyeket ősszel sem hagyhatod ki: íme az ország 5 csodaszép arborétuma

A hazai 34 arborétum növényállománya rendkívül heterogén, kis területen is számtalan különleges fajban gyönyörködhetünk. Ilyenkor, ősszel ezer színben pompáznak a botanikus kertjeink, így érdemes felkeresni őket még a tél beköszönte előtt, hogy megcsodáljuk, milyen gyönyörűre festi a fák leveleit, a növényzetet ez színtelennek gondolt évszak. Mutatjuk a legnagyobb és legnépszerűbb kerteket.

A vácrátóti botanikus kert az élő növények leggazdagabb hazai gyűjteménye. A 27 hektáros kertben közel 13 000 növényfajt, illetve -fajtát mutatnak be. A kert nagy részét elfoglaló 3300 cserjét, fafajt valamint fajtát mutatja be a dendrológiai gyűjtemény. Kiemelkedő értéke a kelet-ázsiai fajok mellett a juhar-, bangita-, madárbirs-, hárs- és kőrisfajok nagy száma. Az évelő- és sziklakerti gyűjtemény közel 3000 fajt és fajtát ölel fel. A sziklai növényeken kívül számos pusztai, erdei, ritka havasi növény és kistermetű hagymás virág is megtalálható benne.

hellovidek.hu

További megjelenések a témában:

funzine.hu - 2022.10.23. 5 őszi színekben tündöklő arborétum romantikus erdei sétákhoz

Hírek

Milyen sors vár a magyar erdőkre? – interjú Aszalós Rékával

Az idei aszály tanulsága, hogy nem csak a termőföldek és a kiskertek száradhatnak ki, de bizony az erdők is komoly veszélybe kerülhetnek. Ráadásul a begyűrűző energiaválság is nehéz helyzetbe hozhatja a fákat, melyek itthon is a figyelem középpontjába kerültek idén. Ezen problémák és kihívások kapcsán beszélgettünk a Holnapután aktuális adásában Aszalós Réka erdőökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával.

A vasárnap 11-től a Manna FM-en, utána pedig a Holnapután podcast-csatornáján hallgatható adásban azt próbálják kideríteni, milyen sors vár a magyar erdőkre. Aszalós Réka szerint az idei aszályhoz hasonlóra emberemlékezet óta nem volt példa, viszont egy-egy ilyen stresszt a fák át tudnak vészelni. De hogy mi történik akkor, ha egymás után több ilyen aszályos év jön, azt még nehéz megmondani. A kilátások mindenesetre nem túl fényesek. Megoldási lehetőségeink azért vannak. És azontúl, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a klímaváltozás ellen, számos egyéb módszerrel is tehetünk erdeink túléléséért.
A hazai erdők mellett a beszélgetés kitekint a globális helyzetre is. Beszélnek a Föld tüdejeként emlegetett amazonasi esőerdő állapotáról, ami sajnos egyre válságosabb. Ez nagy probléma, hiszen nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan egy úgynevezett átfordulási pont következik be, ami után az erdő már több szenet szabadít fel, mint amennyit elraktároz. A szakértő szerint ezen a ponton nem az lesz a kérdés, hogy 1,5 vagy 2 Celsius-fokos lesz a melegedés, hanem az, hogy túlélhet-e az emberiség.

Végül beszélnek biztató dolgokról is. A kutató elmondja, hogyan látja a környezetvédelem ügyét, milyen előrelépéseket tapasztal itthon és a világban egyaránt.

Forrás: greendex.hu

Média

Beszélgetés “A lombhullásról egy júliusi tölggyel” című kötetről

Hogy érdemes közelíteni egy verseskötethez, ami „a fák titkos életét” firtatja? Hogy lehet beszélni arról, amiről a legadekvátabb körülírás a hallgatás lenne? Mit kezdjünk a főként Peter Wohlleben neve által fémjelzett mainstream ökotudatosság és a biopoétika egyre többet emlegetett problémaköre idején egy könyvvel, ami megpróbál ehhez az emberen túli világhoz intézni kérdéseket? Korpa Tamás költővel Herczeg Ákos beszélget.
Zerge Vivien Lenke, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója az I. Természetművészeti Nyitott Műhely keretében az egyik Havrania skala (770 m) című versemből merített, amikor is „a lombhullás testbeszédének” és „a felejtés testhelyzetének” a megragadhatóságán gondolkodott. Három darab különböző testhelyzetű, monumentális méretű tölgylevelet installált egy fához: az egyik levél azt az érzést kelti, hogy másodpercekkel ezelőtt engedte el az ágat, a második az ág és a talaj között, ezen a levélszinkronúszásra oly kedves senkiföldjén lebeg, a harmadik pedig már részben beleolvadt a talajba. A szerző fontosnak tartotta, hogy olyan anyagot használjon fel a plasztikához, amit a helyszínül szolgáló vácrátóti botanikus kerttől kapott, vagyis amit a kert termelt ki magából. Így esett a választása a bambuszra.

alfoldonline.hu

Média

Öleljünk bölcs fákat!

Történelmünk néma tanúi a famatuzsálemek, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket, és „elmesélhessék” történeteiket. Összegyűjtöttünk néhány különleges példányt, amelyek egy kirándulás célpontjai is lehetnek.
A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert legmagasabb fája az Észak-Afrikában honos, 40 méter magas numídiai jegenyefenyő, amelynek 180 éves kora is tekintélyt parancsol, a kert másik nagy öregje – a 150 éves virginiai mocsárciprus – mintha csak Florida mocsaraiban élne, olyan jól érzi magát az őt körbevevő „ciprusbabákkal”, vagyis a felszínre törő légzőgyökerekkel.

turizmus.com

További megjelenések a témában:

vendeglatasmagazin.hu - 2022.10.21. Magyarország vár: Öleljünk bölcs fákat!

Hírek

A szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport

Az ELKH-DE Reproduktív Stratégiák Kutatócsoport és az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak közreműködésével közel 200 szalamandrafaj szaporodását tanulmányozta egy nemzetközi kutatócsoport. A projekt keretében azt vizsgálták, hogy az egyes fajok milyen feltételek esetén őrzik a petéiket, és melyik szülő teszi ezt. A rejtetten élő, ritkán látható szalamandrák viselkedése kevéssé ismert, ennek ellenére ökológiai és evolúciós szempontból jelentős csoportról van szó, amelynek megőrzése fontos a biológiai sokféleség védelme szempontjából. A kutatás eredményeiről szóló tanulmány a Scientific Reports című rangos szakmai folyóiratban jelent meg.

A kétéltűek közül valószínűleg a békák a legismertebbek, pedig a farkos kétéltűek – a gőték és a szalamandrák – is ehhez a gerinces állatcsoporthoz tartoznak. Mivel a gőte és a szalamandra elnevezés nem rendszertani, hanem csak életmódbeli különbséget takar, e cikkben szalamandraként hivatkozunk az összes farkos kétéltűre. Bár ezek fajszáma csak mintegy tizede a békákénak, és viselkedésük kevésbé változatos, pont ez az egyszerűség teszi őket jó modellcsoporttá az utódgondozás eredetének tanulmányozásához.

Az elevenszülés csak két fajszegény evolúciós ág esetében alakult ki, ezek egyikébe tartozik a hazánkban is élő foltos szalamandra. Ezt leszámítva a farkos kétéltűeknél a gondozás a peték őrzésében nyilvánul meg. A kutatócsoport munkatársai, Dr. Vági Balázs tudományos munkatárs, a tanulmány vezető szerzője és Prof. Székely Tamás kutatócsoport-vezető (ELKH-DE Reproduktív Stratégiák Kutatócsoport), továbbá Dr. Végvári Zsolt, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének igazgatója azt vizsgálták, hogy az egyes fajok milyen feltételek esetén őrzik a petéiket, és melyik szülő teszi ezt.

A szalamandrák törzsfejlődése során a fajok nagyobb hányadánál a halakéhoz hasonló külső megtermékenyítés belsővé alakult, vagyis a hímek egy spermatokot raknak a talajra vagy a vízfenékre, amelyet a nőstény a kloákájával felszippant. A mostani kutatás megállapítása szerint e fajokra jellemző, hogy az anya őrzi a petéket. Ez valószínűleg azért alakult így, mert az őrző egyed biztosabb abban, hogy az utódok szülője. A ma is élő ősibb, külső megtermékenyítésű utódgondozó fajok esetében az apa őrzi a petéket. Az új kutatás kimutatta, hogy az őrző apák nagy testméretűek, aminek abban lehet szerepe, hogy sokszor védik vetélytársaikkal szemben a területüket, ahová több nőstény is lerakhatja petéit. Így biztosítják, hogy minél több petét termékenyítsenek meg. Ezzel szemben a belső megtermékenyítésű fajok esetében az apák, amint megszabadultak ivarsejtjeiktől, máris továbbállhatnak, és új párt kereshetnek.

A belső megtermékenyülés az utódok biztonságos fejlődésén kívül egy további lényeges előnnyel járt: a nőstény a párzás helyétől távol, akár szárazföldi környezetben is lerakhatja a petéket. Sok fajnál az utódok kihagyják a lárvaállapotot, így az egész szaporodási ciklus függetlenedhet a vízi élőhelyektől. Ez a szaporodásmód-váltás a gerinces állatok fejlődése során kulcsjelentőségű volt, ugyanis így alakulhattak ki a vízi környezettől teljesen független csoportok: hüllők, madarak és emlősök. Tehát itt egy evolúciós „innovációról” van szó, amelynek köszönhetően a gerinces állatok a föld legtöbb alkalmas élőhelyeit képesek voltak meghódítani.

Azonban a szárazföldön különösen nagy szükség van a gondozásra, a nőstények ugyanis csak így tudják megóvni a petéket a ragadozóktól és a fertőzésektől. Az új kutatás másik fő megállapítása szerint a szárazföldön petéző szalamandrák többnyire őrzik a fészekaljat, sőt maga a gondozás tette lehetővé a szárazföldre való petézést. A peték gondozása azonban nem védi meg teljesen az utódokat a mostoha éghajlattól. Mivel az anyaállat maga is érzékeny a túlhevülésre és a kiszáradásra, a szárazföldi szaporodás és az utódgondozás csak hűvös és csapadékos helyeken alakult ki, ahol viszont a szalamandrák evolúciósan igen sikeresek. A jelenleg élő fajok több mint kétharmadát a nagyrészt szárazföldön szaporodó tüdőtlenszalamandra-félék (Plethodontidae) teszik ki, amelyek Szardínia mészkőbarlangjait éppúgy meghódították, mint az amazóniai esőerdő lombkoronáját.

A farkos kétéltűek azonban sajnos nagy veszélyben vannak. Az élőhelyek elvesztése, a kétéltűeket világszerte pusztító szélsőséges aszályok és a rajzóspórás (kitrid) gomba mellett a szalamandrákat egy rájuk specializálódott gombás betegség is támadja. A szalamandrák védelme érdekében az Európai Unió és az Egyesült Államok területén a legtöbb faj kereskedelmét betiltották, az őshonos fajokat pedig célzott konzervációbiológiai programokkal védik az élőhelyükön. Ezen a téren örvendetes hazai eredmény a közelmúltból a foltos szalamandra egyetlen ismert budapesti élőhelyének védetté nyilvánítása 2022. január 1-jei hatállyal. Összességében tehát a rejtetten élő, ritkán látható farkos kétéltűek viselkedése kevéssé ismert, ennek ellenére ökológiai és evolúciós szempontból jelentős csoportról van szó, melynek megőrzése fontos a biológiai sokféleség védelme szempontjából.

Kapcsolódó link(ek):

elkh.org

További megjelenések a témában:

elkh.org

dehir.hu - A szalamandrák utódgondozását tanulmányozták a Debreceni Egyetemen - 2022-10-11

magyarmezogazdasag.hu - 2022.10.16.

origo.hu - 2022.10.14.

qubit.hu - 2022. 10. 13.

24.hu - 2022.10.23. A nagy kérdés: vajon miért gondozzuk a gyerekeinket?

greenfo.hu - 2022.10.22. A szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport

Nyomtatott sajtó:
mti.hu - Magyar kutatók vezetésével a szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport - 2022-10-13
demedia.hu - 2022.10.11. 12:11:05 Az utódgondozás evolúciója a szalamandráknál
haon.hu - Rangos tudományos folyóiratban publikáltak a debreceni szakemberek - 2022-10-11
hir.ma - Magyar kutatók vezetésével a szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport - 2022-10-13
webradio.hu - 2022.10.13. - Magyar kutatók vezetésével a szalamandrák utódgondozásának evolúcióját vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport

Média

Ez az evolúció kétmilliárd éves rejtélye

Az evolúció egyik legmeghatározóbb mérföldköve, amikor egyszerű „zsákocskákból” létrejöttek a minden mai, magasabb rendű szervezetet alkotó eukarióta sejtek. Látjuk a kiindulópontot és a végeredményt, a folyamatot azonban nem ismerjük: olyan, mintha egy egyszerű léggömb hirtelen bonyolult, soktornyos ugrálóvárrá válna. Magyar kutatók világszinten is jelentős, elismert munkát végeznek a „nagy ugrás” felderítése érdekében, ami úgy is történhetett, hogy az egyik sejt bekapott egy másikat, csak nem emésztette meg.
…A prokariótából eukariótába való átmenethez két külön prokarióta sejt egyesülésére, összeolvadására volt szükség. Hogyan történt ez az ősi, még külön élő sejtek esetében? Milyenek voltak ezek az ősök? Milyen átmeneti formák léteztek, és hol vannak a nyomaik? Mi ugyanis csak a végeredményt ismerjük, vagyis a teljesen kész, összetett eukarióta sejtet, amely számtalan hasznos evolúciós újítással bír egy baktériumhoz képest.
Az evolúció eme mérföldkövének vizsgálatában magyar kutatók világszinten is elismert, jelentős munkát végeznek, a lehetséges „forgatókönyvekről” Dr. Zachar István evolúcióbiológussal, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.

24.hu

További megjelenések a témában:

innoteka.hu - 2022.10.05. _ Az eukarióta sejtek kialakulásának okai

Média

Induljunk kora őszi sétákra legszebb arborétumainkban

Az első helyszínünk nem is lehetne más, mint a minden évszakban gyönyörű Vácrátóti Arborétum, ahol pont egy éve ilyenkor októberben jártunk, és felfedeztük minden zegét-zugát, amikor már váltották a színüket a levelek.
Az ország egyik leghíresebb és legnagyobb botanikus kertjében 13 ezer fajta növényt találunk, melyeket Vigyázó Sándor gróf kezdett összegyűjteni a hatalmas park területén, miután 1871-ben megvásárolta azt a Géczy családtól. A kert kialakításával a legjobb hazai kerttervezőt, Jámbor Vilmost bízta meg. Ha ma sétára indulunk a védett természeti helyszínen, kicsivel több mint 3100 fát számolhatunk meg, és pihenhetünk a sziklakertekben is.

travelo.hu
Nyomtatott sajtó:
Tolnai Népújság - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
Fejér Megyei Hírlap - Kora őszi séták az arborétumban - 2022-10-05
Új Néplap - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
Petőfi Népe - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
Heves Megyei Hírlap - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
Dunaújvárosi Hírlap - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
24 óra - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
Somogyi Hírlap - Kora őszi arborétumi séták - 2022-10-05
Délmagyarország - Kora őszi séták az arborétumokban - 2022-10-05
Kelet-Magyarország - Kora őszi séták az arborétumokban - 2022-10-05
Vas Népe - Kora őszi séták az arborétumban - 2022-10-05
Zalai Hírlap - Kora őszi séták az arborétumban - 2022-10-05
Napló - Kora őszi séták az arborétumban - 2022-10-05
Kisalföld - Kora őszi séták az arborétumokban - 2022-10-05
Nógrád Megyei Hírlap - Varázslatos arborétumok - 2022-10-05
Békés Megyei Hírlap - Gyönyörű botanikus kertek vannak Magyarországon a kikapcsolódásra - 2022-10-05

Média

Miként változhat meg a jövőben a világ klímája és környezete?

1 fok ide vagy oda, nem teljesen mindegy. Csak nézzük meg azokat a videókat, amelyeket a napokban Floridában készítettek az elképesztő hurrikánról, és tegyük fel még egyszer a kérdést, hogy vajon az az 1 Celsius fokkal melegebb óceán vajon mennyit számít ilyenkor. Most következő riportunk szakértői rendkívül egyszerű és érthető módon vázolják fel, hogy mi miért történik most, és hová fajulhat ez el majd a gyermekeink, unokáink, vagy akár már a mi életünkben.
Hamarosan elbúcsúzhatunk a természet jelenleg ismert formájától. A világ egyik legrangosabb folyóiratában, a Science-ben jelent meg vészjósló tanulmány, amelyet az rtl.hu szemlézett. Eszerint a Föld éghajlati rendszere 5, úgynevezett átbillenési pont küszöbén áll. Ez azt jelenti, hogy nagyon közel vagyunk egy olyan állapothoz, amelyet már nem lehet visszafordítani.
(Báldi András): Ezek az átbillenési pontok is arra vezethetők vissza, hogy mintha nem történne semmi, nem változik az életünk, de egyszer csak brutálisan felfordul. Ilyen régóta használt példa a repülő, ülünk benn a repülőben, kinézünk ott a repülő szárnya, látni lehet a csavarokat és az egész év stabilan repül. És akkor kiesik egy csavar, repülünk tovább. Kiesik két csavar, repülünk tovább. Kiesik 5000 csavar, repülünk tovább, 5001. kiesik, leesik a szárny, a repülőgép szétesik, lezuhanunk.
A tanulmány szerint a jövőben öt kritikus esemény következhet be. A grönlandi jégsapka a nyugat-antarktiszi jégmező és a Barents tenger jegének összeomlása, a trópusi korallok tömeges pusztulása és az északi félteke tartósan fagyott területeinek felolvadása.
…Egyes tanulmányok szerint Magyarország a klímaváltozás szempontjából Európa egyik legsérülékenyebb országa. A jövőben gyakoribbak lehetnek a villámárvizek, az aszálykárok és az erdőtüzek is. De ennél még brutálisabb következményekkel számolhatunk. (Juhász Erika) Mint láthatjuk, ezek a fűzfák eléggé erőteljesen haldokolnak itt az egész parton végig. Ez a szélsőséges száraz időszak mindenképpen az inváziós fás szárú fajok térnyerésének kedvez. Nemcsak az őshonos növények, de akár erdőségek tűnhetnek el, az ország egy száraz sztyeppévé válhat.

Nyomtatott sajtó:
Miként változhat meg a jövőben a világ klímája és környezete? RTL Klub RTV 2022-10-01 19:44:41