A vonuló nagy testű madárcsapatok az ősz egyik nagy látványossága a Hortobágyon. Az Ökológiai Kutatóközpont, a Debreceni Egyetem és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság közös kutatása feltárta, miként rendezik át a darvak az értékes szikes pusztai élőhelyeket, vagyis tájrendezőként is működnek a darvak. Végvári Zsolttal, az ÖK Vízi Ökológiai Intézet igazgatójával és Borza Sándor PhD hallgatóval (Debreceni Egyetem) készített riportot az M1 Kék Bolygó című műsora.
Az 1980-as évekig csak néhány ezer darut regisztráltak, ez a szám az ezredfordulóra meghaladta a százezres mennyiséget és napjainkra elérte a 150-160 ezret a vonuló madarak száma. A daru több országban is kultikus madár, a hortobágyi pásztorok ma is darutollat tűznek a kalapjuk mellé. Régen létezett a darvász mesterség, a megfogott darvakat pl. a várakban, várfokokon használták őrségként, mert éberebben jelezte az idegeneket, mint a kutya.
A kunmadarasi puszta a darvak kedvelt pihenő helye. A szikes gyepben úgynevezett daruszántásokat hoznak létre, vagyis a fűcsomókat kifordítják, ezekben a foltokban tavasszal sokkal több kétszikű növény hajt ki, ami kedvez a beporzó szervezeteknek, nyárra pedig ezek nyílt élőhely foltokká válnak.
