Közel két évtizedes elmaradást pótolva megjelent az első átfogó, minden állatrendszertani egységet tárgyaló összefoglaló kötet a Magyarországon megjelent özönállatfajokról. Az Özönállatfajok Magyarországon a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Rosalia kézikönyvek sorozatában érhető el.
Annak ellenére, hogy az inváziós állatok térhódítása mára az élővizeink, erdeink életközösségeit fenyegető legnagyobb veszéllyé vált, a mai napig nem volt olyan kötet, amely összefoglalta volna az egyes fajcsoportok kutatóinál rendelkezésre álló tudást, sőt még a fajok egyszerű felsorolása is hiányzott. Ezt a hatalmas munkát 36 szakember, az egyes rendszertani csoportok szakavatott képviselői végezték el. Az Ökológiai Kutatóközpont több kutatója is társszerzője a kötetnek, Borza Péter az Erszényes rákok fejezetet, a Kétszárnyúakat Soltész Zoltán, Garamszegi László Zsolt és Török Edina jegyzi.
Inváziós vagy özönállat (és növény) fajoknak azokat nevezzük, amelyek emberi hatásra eredeti elterjedési területüktől nagy távolságra kerültek, és az ottani új környezetben nemcsak hogy megtalálták életfeltételeiket, hanem számukra kedvező körülményekre leltek. Eredeti élőhelyükön egy olyan természetes rendszer részét képezik, amelyben számos más fajjal kell együtt élniük, a fajok közötti versengésben fennmaradniuk, miközben fogyasztóik, ragadozóik és kórokozóik folyamatosan gondoskodnak arról, hogy állományaik ne tudjanak egyeduralkodóvá válni. Új helyükön általában ezek a korlátozó tényezők nem hatnak rájuk, ezért képesek ott elszaporodni, tömegessé válni.
A kötetben a szerzők olyan állatfajokat mutatnak be, amelyek új élőhelyükön elsődlegesen ökológiai problémát jelentenek, de mint az a leírásokban látható, kevés közöttük az olyan faj, amelynek ne lenne kisebb-nagyobb vagy akár katasztrofális mértékű gazdasági hatása is.
A könyv a Magyarországon már megtelepedett vagy rövidesen elkerülhetetlenül megjelenő 118 állatfaj részletes bemutatását, továbbá négy kétéltűfaj és 32 szárazföldi csigafaj rövid ismertetését tartalmazza. A kötet egyik fontos tanulsága, hogy vizeink különösen veszélyeztetettek, ugyanis a tárgyalt fajok több mint fele azokban fordul elő.
Kép: Potyó Imre (Chaetogammarus ischnus)
