A koronavírus elleni szernek hitt ivermectinnel mérgezik a gazdák a mezők élővilágát, a féregirtótól tömegesen pusztulnak a bogarak, ritka madárfajok tűnnek el – és az állattartók még csak nem is sejtik, mit tesznek. Lehetetlen küldetésnek ígérkezik ezt megfordítani, ezért a lehető legfurcsább mentőcsapat állt össze: a tájrestaurátor, a börtönparancsnok, a traktoros madarász, a szamármentő régész, a gulyás és a juhász meg kétszáz magyar szürke és félezer juh. A nagy magyar mentőakció története két kis madárért – az állampusztai büntetés-végrehajtási intézetből.
Fura egy madár az ugartyúk. Dülledt sárga szemeivel úgy néz ki, mintha folyton halálra lenne rémülve. Évezredek óta így fest, de mára kiderült, tényleg van oka az ijedelemre. Az utolsó is eltűnt belőle itt, ahol most járunk. Ameddig a szem ellát, fehér só borít mindent, csak a talajból kiemelkedő zöld szigeteket nem. Ezek itt is, ott is megtörik a tájat, az egész nagyon hasonlít egy tengerparthoz, csak épp víz nincs. És most már ugartyúk, meg széki lile sem, ez a két fura madár, amely tőlünk délebbre tényleg a tengerparton él.
…800 hektáron Lengyel Szabolcs, az Ökológiai Kutatóközpont biológusa és csapata a széki lile és az ugartyúk visszatéréséért dolgozik. Fura egy helyzet, most az unió LIFE programjának támogatásával próbálják visszaállítani azt, ami korábban részben éppen az uniós szabályok miatt romlott el.

…Először még minden zöld, azután fehér foltok jelennek meg, mintha valami kiszóródott volna az úttestre. Ahogy egyre nő a fehérség, a biológus figyelni kezdi az arcunkat, mikor ismerjük fel, hova is érkeztünk. Most már fehér a talaj, benne elszórva ritkás növényzet, köztük kisebb-nagyobb zöld szigetek. Hasonló tájat sem láttunk itthon soha. Ez a vakszik – mutat a fehér részre Lengyel Szabolcs. Csak nehezen jövünk rá, hogy ez egy összetett szó, annyit jelent, hogy a szikes pusztán fehér vakfoltok látszanak. Ugyanaz a kopár szik, amiről Arany János ír a Toldiban…
Lengyel Szabolcs még a rendszerváltás környékén került ide az egyik legismertebb magyar természettudós, Székely Tamás révén, akinek egy madarász megsúgta, hogy a ritka széki lile legnagyobb hazai populációja itt él a büntetés-végrehajtás területén. Az Egyesült Királyság bathi egyetemén tanító Székely professzor mindent tud a széki liléről, Törökországban mintegy ezer pár megfigyelésével jött rá, hogy ez az egyik legkülönlegesebb madár a világon.

A frissen kikelt fiókákat ugyanis a tojó legtöbbször azonnal elhagyja, hogy egy másik hímmel újra párosodjon, tehát az állatok nagy részével szemben náluk nem a nőstény, hanem a hím gondozza az utódokat. Nem cédaságból vagy szívtelenségből: a lilék között több a hím, mint a nőstény, és így tudnak több utódot nagyobb biztonsággal felnevelni. A madár nem csak a déli tengerpartokon fészkel, hanem nálunk is, hogy ősszel visszatérjen a Földközi-tengerhez. A kutatóknak sikerült engedélyt kapniuk a börtön parancsnokától, így a magyar székilile-állományt is kutathatták.

Lengyel Szabolcs a kilencvenes években csatlakozott hozzájuk, akkor még 80-100 pár költött itt és 20-25 ugartyúk is fészkelt ezen a területen. Amikor azután a tudósok a kétezres évek elején visszatértek nosztalgiázni, megdöbbentek a látványon. A fogvatartottak által korábban itt legeltetett kétezer birkának már nyoma sem volt, és velük együtt a védett madarak is eltűntek. A legszembeötlőbb a táj átalakulása volt. A sós, rossz minőségű talajon korábban csak alacsony növények maradtak meg. Addigra viszont megjelentek a cserjék, mindenfelé ezüstfák nőttek, a mélyebben fekvő terület pedig elnádasodott – magyarázza Lengyel Szabolcs.

Látja a csodálkozást rajtunk: miért baj, hogy most bokrok, fák is nőnek valahol, ahol eddig nem? Ha a táj visszavadul? – Mert korábban itt a nyílt talajon fészkelő madarak éltek, a széki lile és az ugartyúk is földön fészkelő. Ha megjelennek a fák, azok idevonzzák a ragadozó madarakat, mert – mint egy vadászlesen – meg tudnak ülni rajtuk, belátják a terepet. A lile és az ugartyúk talajra rakott fészkei könnyen észrevehetők, és így védtelenek maradnak a tojások és a fiókák – magyarázza. – Nem lehet visszavadítani a környéket, mert az már legalább négyezer éve kultúrtáj, a bronzkorig itt vadon élő állatok legeltek, azóta viszont haszonállatok. .. A varjak is ragadozók, megeszik a tojásokat és a fiókákat is – erősíti meg Lengyel Szabolcs. A kétezres évekre ráadásul jelentősen lecsökkent az itt élő rovarok száma, és így a madarak tápláléka is. Jó okuk volt hát arra, hogy elmenjenek innen a széki lilék és az ugartyúkok is – de nem egyedül: a gulipánokkal, a gólyatöcsökkel meg a piros lábú cankókkal és a többi „tengerparti” madarunkkal együtt. A széki lile legnagyobb hazai populációja néhány év alatt összeomlott.

…Közben elmeséli, hogy a rovarok előbb ritkultak meg, mint ahogy eltűntek a legelő állatok. A trágya ugyanis manapság nagyon gyakran mérgezett. Az állatokat ivermectinnel kezelik. Ez az a féreghajtószer, amelyről annyi szó esett a koronavírussal kapcsolatban. A japán Ómura Szatosi professzor Nobel-díjat kapott azért, mert embereknél alkalmazva sikerült kiirtani vele olyan fonalférgeket, amelyek Afrikában és Ázsiában horrorszerű betegségeket okoznak. A díjjal a folyami vakság elleni gyógymódot ismerték el, de bármilyen zseniális a készítmény, a koronavírus ellen nem hat, viszont ezt sokan nem hitték el. Egyébként máig az egyik legelterjedtebb állatgyógyászati szer a világon. A baj az vele, hogy az állatoknak akkor adják, mielőtt tavasszal kihajtanák őket a legelőre. A féregirtó hat hét alatt ürül ki a szervezetükből, vagyis az állatok mérgezett trágyát ürítenek a mezőkre, a talajlakó bogarak pedig ebből táplálkoznak, ide rakják a petéiket, melyek nagyrészt elpusztulnak. Kezdetben tehát még volt trágya, csak az nem táplálékul, szaporodóhelyként szolgált az ízeltlábúaknak, hanem temetőként.

Lengyel Szabolcs nagy mentőprogramjához a forrást nagyobb részt az Európai Unió LIFE programja biztosítja. Anyaintézménye, az Ökológiai Kutatóközpont a fő kedvezményezett, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága adja a marhákat, a területet pedig a büntetés-végrehajtástól bérlik húsz évre. De miért érdeke egy börtönnek, hogy ökológusok, pásztorok járjanak a területén? Szerencsére a börtön parancsnokai is szívükön viselték a terület sorsát, így a kezdetektől fogva támogatták a projektet.
Mi nem az ivermectin ellen vagyunk, nem szeretnénk betiltatni, dehogy szeretnénk. Csak azt javasoljuk, hogy megelőzési jelleggel ne az állatok legelőre kihajtása előtt adják be a szert, hanem hat héttel korábban – emeli ki Lengyel Szabolcs.
Első lépésként elnyerték a pályázatot, majd másodikként az állatok visszatértek a szikes mezőkre, itt legelnek egészen késő őszig, segítenek megújítani a tájat. Kicsit furcsa, hogy a világot trágyával meg bogarakkal kell megmenteni, de azért így elsőre a recept nem tűnik bonyolultnak.

…Természetvédelmi területen vagyunk, a cipőnk orrát mégis nyalja a sós víz. A védett szikes puszta pusztul, éppen az ilyen átgondolatlan elárasztás az egyik legnagyobb veszély. A kutató elszánt arccal indul vissza velünk a bázisba. Lesznek itt még csaták, de ha minden jól megy, végül eltűnik az ezüstfa, a nád, a bálák, visszatérnek a ritka bogarak és madarak, esténként megint hallani a gülüszemű ugartyúk rikoltozását, pont úgy, mint amikor a honfoglalók az ezüstveretekkel díszes lányaikkal megérkeztek Hartára. Első éjjel pedig megkérdezték: mégis mi ez a rettenetes hang? A puszta szelleme – felelte valaki. Azóta is így tartják a helyiek. A madár meg szaladgált és rikoltozott tovább.
A teljes cikk a valaszonline.hu-n jelent meg.

Forrás: valaszonline.hu