Az ökológia és a természetvédelem központi célja az életközösségeket alakító mechanizmusok megértése. A közösségi ökológiát nemrég forradalmasította a metaközösség-elmélet, mely négy paradigmára épül (folt-dinamika, faj-szortírozódás, tömeg-hatás, neutralizmus), melyek más-más mechanizmusokat feltételeznek a metaközösségek alakulásáról. Az empírikus tesztelés főként vízi ökoszisztémákban, mezokozmosz vagy in silico kísérletekben zajlik. Habár az ökoszisztémák restaurációja kiváló lehetőséget nyújt ökológiai elméletek tesztelésére, a metaközösségi paradigmákat még nem vizsgálták restaurált szárazföldi ökoszisztémákban. Célunk e hiányosság pótlása és az elmélet új szempontok alapján történő tesztelése. Modell-rendszerünk egy restaurált (760 ha) és természetes (936 ha) gyepekből álló kvázi-kísérleti táj a Hortobágyi Nemzeti Parkban. A restauráció két talajtípuson, háromféle szántón, három módszerrel zajlott, mely a másodlagos szukcesszió különböző útvonalait indította el és lokálisan eltérő állatközösségekhez vezetett. A kutatásban 11 állatcsoportot vizsgálunk a talajlakó ízeltlábúaktól a mezopredátor emlősökig 13-17 éves restaurált gyepekben és természetes gyepekben mint kontrollokban. Egyedülálló adatainkat a metaközösségi elmélet új, több taxonra kiterjedő tesztelésére használjuk. Hat célzott vizsgálatot tervezünk a metaközösségek kialakulásáról, az élőhelyi sokféleség és az időbeli változások hatásairól a metaközösség-szerkezetre, illetve a restaurált és természetes metaközösségek táplálékhálózatának és funkcionális diverzitásának különbségeiről. Az eredmények teljesen újak lesznek az ökológia egyik forró területén, így magas szintű folyóiratokban publikálhatóak lesznek.
2020
