A csípőszúnyogok (Culicidae) jól ismertek, mint kórokozó vektorok, humán és állategészségügyi szerepük igen jelentős. Emiatt az egyik legkutatottabb család a rovarok között. Azonban beporzás szempontjából alig ismertek, noha egyes adatok jelentős pollinációs funkciót sejtetnek.
Napjainkban a pollináció egy igen fontos és veszélyeztetett ökoszisztéma-szolgáltatásnak számít. A globális pollinációs krízis miatt egyre több tanulmány foglalkozik a beporzó rovarokkal, elsősorban méhekkel, azon belül a háziméhhel. Kevés a kétszárnyúakkal kapcsolatos vizsgálat, a csípőszúnyogokról szólók száma pedig elenyésző. Csípőszúnyogokkal kapcsolatban a legtöbb tanulmány mint viráglátogató rovarokat említik, de ezekből csupán néhány vizsgálta a pollen szállításukat és csak 2-3 bizonyította, hogy valóban van beporzási szerepük.
Jelen kutatásban a csípőszúnyogok beporzásban játszott szerepe mellett igazi újdonságként a pollináló csípőszúnyogok vírusátvitelét is vizsgálja, melynek igazolása a vírusterjesztési modellek újragondolását jelentené világszerte. Nektárszívás során a fertőzött állatok (hasonlóan, mint vérszívásnál) kórokozókat juttatnak a nektárba, de még megválaszolatlan kérdés, hogy a fertőzött nektárból fogyasztó csípőszúnyogok megfertőződnek-e. A vizsgálatba nemcsak hazai csípőszúnyog fajok kerülnek bevonásra be, hanem az egyik invazív faj is, melyek virágokon keresztüli, egyedek közti vírusátviteli potenciálját tervezem igazolni.
A projekt innovációs vetületeként a legveszélyesebbnek tartott invazív csípőszúnyog (Aedes albopictus) hazai állományának feltérképezéséhez a lakosság bevonására is sor kerül (www.szunyog.ecolres.hu), amelyre alapozva a jövőben a többi csípőszúnyog felmérése is elképzelhető.