Hírek

Totális tévedés, amit a zuzmókról tanultunk?

Szenzációs cikk jelent meg a zuzmókkal együttélő bazídiumos élesztőgombákról 2016. július 21-én csütörtökön a Science hasábjain Toby Spribille amerikai kutató és 12 szerzőtársa tollából:
http://science.sciencemag.org/content/early/2016/07/20/science.aaf8287
A 7 intézményben hosszú évek munkájából született friss eredményt, miszerint a zuzmók nem kettő, hanem három szimbionta partnerből állnak, a világ hírrovatai mellett a hazai online media is azon nyomban közvetítette:
http://index.hu/tudomany/2016/07/22/totalis_tevedes_amit_a_zuzmokrol_tanultunk
A hangzatos címeket nem nélkülözik az alábbi, nemzetközi hírek sem (ld. néhány link alább), viszont több fontos apró részletet megtudhatunk – esetenként társszerzőként – akár első kézből, vagy közelálló kutatók véleményéből a kutatás körülményeiről, hátteréről és pontos állásáról, különösen, ha szakértő szemmel olvasunk a sorokból, illetve a sorok között:
http://www.cbc.ca/news/technology/lichen-yeast-1.3689468
https://www.purdue.edu/newsroom/releases/2016/Q3/yeast-emerges-as-hidden…
http://www.nytimes.com/2016/07/22/science/lichen-symbiotic-relationship…
Minthogy szeretnék önmagamhoz, vagyis „Lichenológia – a zuzmók tudománya” c. 2007-es könyvem bartóki mottójához („Csak tiszta forrásból!”) hű maradni, előrebocsátom, hogy még várom a Science cikk eredetijét. Így, bár írásom témája kapcsolódik a rangos publikációhoz, részletes tartalmát nem érinti.
Ezen a helyen elsősorban azt szeretném tisztázni, mi volt ismert ezen a területen általában és mindenekelőtt a hazai szakirodalomban, ami eddigi lichenológusi pályámon figyelmem előterébe került. Továbbá elkerülhetetlen érintenem a paradigmaváltás, valamint az oktatás, a különböző korosztályok tananyagának kérdését.

A mai idők hatalmas információrobbanásai közepette úgy tűnik, egyre nagyobb gondot okoz, hogy a tankönyvek nem tudják naprakészen követni a tudomány fejlődését és mindig egy adott korosztály számára szűrik a tudásanyagot. Schwendener óta sokat fejlődött a zuzmók definíciója is, csak épp a közoktatás nem követte. Most valamivel kibővült, de lehet, hogy holnap már megcáfolják, s akkor meg majd törölni vagy megint módositani kell. Anyagi, nyomdai és egyéb korlátok (tankönyvírás, szerkesztés, korrektúra időigénye, stb.) miatt lehetetlen évről évre új tankönyveket készíteni. Mire egyetemisták, majd kutatók lettünk, rá kellett jönnünk, hogy minden egy kicsit máshogy van, mint ahogy kiskorunkban, majd a gimnáziumban tanultuk. Sőt kutatóként, ahogy a saját pályánk ismereteiben is egyre előbbre haladunk, gyakran szembesülünk azzal, hogy folyamatosan felül kell írni korábbi ismereteinket, ha már évtizedek óta vagyunk a pályán. Időnként még arra is rájövünk, ha a biológiában így van, nyilván az élet minden területén is így kell lennie. Azonban ha valamifajta alapokat nem tanultunk volna leegyszerűsített formában, akkor nem tudnánk az újabb ismereteket mihez kötni, viszonyítani.
Ezért én nem gondolnám, hogy a tankönyveket be kellene zúzni. Ma az egyik mondatról derül ki, hogy pontatlan, holnap a másikról. Az a kérdés csak, hogy milyen mértékben és irányban. Az új ismeret kiegészíti-e az eddigieket, vagy ellentmond neki. A tudomány alapvető jellemzője, hogy változik. Napjaink felgyorsult világában kutatóként egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy felfedezéseink azon a napon válnak elavulttá, amint az új ismeretek birtokába jutottunk.
Azért, mert a zuzmókról annyi szerepelt a tankönyvekben, hogy „leggyakrabban két partner szimbiózisát” képviselik, az a tény, hogy a zuzmóra jellemző gomba és egy fotoszintetikus partner alkotja, még igaz maradt ma is. Ha pedig a „leggyakrabban” szót sem hagyjuk figyelmen kívül, akkor ez jelezte, hogy bizony a két partneren kívül még előfordulnak további partnerek: további egy vagy két fotoszintetikus partner, további gomba vagy akár még egy más partnerekből álló zuzmótelep zuzmólakóként (amelyek paraziták vagy paraszimbionták lehetnek). Könyvem 30–31. oldalán erről részletesen írok, illetve a 11. ábrán mutatom be a lehetséges együttélési típusokat (ld. mellékelt ábra):
11. ábra. Zuzmókhoz kötött 2–4 tagú együttélési típusok: A = zuzmó; B = cefalódiumos zuzmó; C = zuzmó epiliche¬nikus zuzmólakó gombával; D = zuzmó zuzmólakó zuzmóval; E = zuzmó két különböző cefalódiummal; F = zuzmó zuzmóparazita gombával, amely a gazdaszervezet és a parazita pusztulásához vezet, vagy új zuzmótelep kialakulását eredményezi; G = zuzmó endolichenikus zuzmólakó gombával (Hawksworth és Hill (1984) alapján, módosítva).

Így az élesztőgomba nem a harmadik, de akár az ötödik partner lehet a szimbiózisban és akkor még a zuzmótaxonokhoz specifikusan kötődő baktériumflóráról nem is beszéltünk, aminek szintén külön kutatótábora van újabban.
Ha majd a könyv, mint tananyag már az általános iskolák szintjén is túlhaladott formává válik az online lehetőségekhez képest, akkor ezen természetesen változtatni kell.
Az viszont, hogy nem vettek észre valamit százötven vagy akár több száz éven keresztül a tudósok, ami ma az újabb vizsgálati lehetőségek következtében nyilvánvalóvá válik, az bizony előfordul. Ettől még a régi idők eredményei és tudósai még sok olyan részlettel járultak hozzá a mai ismeretekhez, ami nélkül lehetetlen lenne azokat most vagy a jövőben elérnünk. Ha egy új ismeret fenekestől felfordítja az adott tudományterületen a gondolkodásmódot, akkor paradigmaváltással állunk szemben. Vajon így van-e ez most a lichenológiában? És ha így is van, akkor az iskolai tankönyvek szintjén jelent-e ez olyan mértékű változást, ami ellentétes az eddigi tananyaggal vagy csak kiegészíti azt.
Én azt gondolom a fenti és további linkek tartalma alapján, hogy az utóbbiról van most szó. A paradigmaváltás nem az általános vagy középiskolai tananyagot érinti jelentősen, hanem a kutatók számára jelez tovább kutatandó területet.

A hazai szakirodalomból az alábbi könyvben találhatunk adatokat:
BÁNHEGYI, J., TÓTH, S., UBRIZSY, G. & VÖRÖS, J. (1985a): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. 1. – Akadémiai Kiadó Budapest, pp. 5–511.

Egyrészt az élesztők közül említik a Kloeckera corticis (Saccharomycodaceae) fajt, ami zuzmón és fakérgen is él (p. 290).
A nemzetség besorolása az 1985-ben követett gombarendszer alapján:
B. osztály: Ascomycetes – Tömlősgombák
a. alosztály: Hemiascomycetidae (syn Protoascomycetes, Hemiascomycetes)
1. rend: Endomycetales – élesztők
6. család: Cryptococcaceae
X. nemzetség: Kloeckera
Ugyanakkor a családokhoz vezető kulcsban, szerepel egy végállomás, mint
függelék: Bazídiumos élesztőgombák (ld. p. 297)
amelyeket 1967 óta írták le és felvetik az üszöggombákkal (Ustilaginales) való rokonságot.
Felépítésük, előfordulásuk hasonló, a meghatározásban használt módszerek közösek, az eddig ismert ivartalanul szaporodó és tömlősgombák között tárgyalt élesztőgombák perfekt alakját alkotják gyakran.
Lodder 1970 élesztőmonográfiájára és további irodalmakra hivatkoznak, amiben 5 nemzetséget írtak le:
Banno 1967: Rhodosporidium
Fell, Stattzell, Hunter, Phaff 1969: Leucosporidium
van der Walt 1969: Syringospora
van der Walt 1969: Aessosporon
van der Walt, Johanssen 1973: Entelexis
Mindezekről a nemzetségekhez vezető kulcs, majd nemzetségenként kulcsok a fajok meghatározásához, részletes leírások és rajzok találhatók (pl. csatképződés, bazídiumlefűződés, fejlődési alakok).
És ez csak annyi, amennyit 1985-ben tudtak róluk. A későbbi irodalmakat egyelőre még nem követtem.

A zuzmóknak (mint a „természet számkivetettjeinek”) a kutatása mindig is alultámogatott, alárendelt volt, nemcsak Magyarországon. Érdekes, és egyben örvendetes, hogy most hirtelen a figyelem előterébe kerültek. Nem ritkán azonban előfordulhat, hogy egy-egy szenzációs felfedezést igen gyorsan meg is cáfolnak. Várható, hogy a hasonló témával foglalkozó kutatócsoportok kutatói (pl. Grube, Hawksworth, Hur, Lumbsch, Lutzoni), hamarosan reagálni fognak a hírre, akár a Science hasábjain tett válaszcikkben.

Tanulságos belegondolni, hogy akár mi is felfedezhettük volna, amire külföldi kollégáink rájöttek, mindössze a 6 kontinensről 52 nemzetségből származó 45 ezer minta gyűjtéséhez és vizsgálatához szükséges támogatásra lett volna szükség.

Farkas Edit, Botanikai és növénykémiai kutatócsoport