Nem is gondolnánk, hogy a lábunk alatt mennyi élet van, akár egy városi kiskertben is. Jó példa, hogy egyetlen gramm talajban akár tíz milliárd mikróba is élhet, egy maroknyi talajban több ezer szabadon élő (vagyis nem parazita életmódú) fonálféreg él és egy négyzetméteren a pár ezertől akár százezres nagyságrendig fordulnak elő ugróvillások és talajlakó atkák. A talajállatok számos ökoszisztéma szolgáltatást nyújtanak a számunkra. A giliszták, úgynevezett ökoszisztéma mérnökök, nagyban képesek átalakítani a környezetüket a talaj intenzív átkeverésével, fellazítják a talajt, segítik a víz bejutását a talajba és a humuszképződést akár több ezer km járatot létrehozva hektáronként. A talajlakó atkák számos szerepet betölthetnek a táplálékláncban, lehetnek növényevők, ragadozók vagy lebontók (vagyis holt szerves anyagokkal táplálkoznak és segítik a tápanyaggá válását). Talajlakó fonálférgek lehetnek baktériumevők, növényevők vagy ragadozók is. Az ugróvillások lebontók és a talajlakó baktériumokat és gombákat szabályozzák, illetve a mohák beporzását is végzik. A csigák, ászkák és ezerlábúak is a lebontók közé tartoznak, a százlábúak kizárólag ragadozók, míg a futóbogarak között találunk növényevőket, melyek a gyomok terjedését szabályozzák, vegyes táplálkozásúakat és ragadozókat is, melyek a biológiai védekezésben segítenek.

A városok területének és népességének növekedését városiasodásnak, idegenszóval urbanizációnak hívjuk. Ez a folyamat az élőhelyeket gyökeresen átalakítja, mivel a talajt sokszor és nagy területen lefedjük aszfalttal, betonnal és épületekkel, a talajt lerontjuk vagy kicseréljük és mutatós idegenhonos növényekkel telepítjük be, illetve sok helyen az év minden szakában élénk zöld pázsitot tartunk fenn. Azonban ezek az átalakítások több állatcsoport élőhelyét is veszélyeztetik vagy megszüntethetik. Az Ökológiai Kutatóközpont, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem és az Aarhus Egyetem (Dánia) kutatói metaanalízis statisztikai módszer segítségével 103 urbanizációs tanulmányt elemeztek a világ minden tájáról, hogy megértsék annak hatását a talajfaunára. Eredményeiket a Science of the Total Environment című rangos, nemzetközi tudományos folyóiratban tették közé.

A kutatók azt találták, hogy a giliszták, csigák és az ugróvillások fajgazdagsága lecsökkent a városokban, a külvárosi és vidéki területekhez képest, ahol kevesebb a lefedett terület és több a természetes zöldfelület. Valószínűleg azért csökken ezeknek a csoportoknak a fajgazdagsága, mert általánosságban rosszabb terjedők, így nehezebben mozognak a városban az elszigetelt területek között, illetve érzékenyek a talaj tömörödésére, ami a városokban a nagyobb taposás és forgalom miatt erőteljesebb, mint a külvárosban vagy vidéken. Az egyedszámok esetén azt találták, hogy a városiasodás az ászkák, az ezerlábúak és a százlábúak csoportjának kedvezett. Ezek mozgékony csoportok, táplálkozásukat tekintve pedig nem válogatósak, így könnyen boldogulnak a városi környezetben. Azonban amennyiben a kutatók az éghajlati viszonyokkal is számoltak kiderült, hogy ez csak akkor igaz az egyedszámokra amennyiben olyan várost vizsgáltak, ahol alacsonyabb az éves csapadék, míg nedves éghajlaton a városiasodás hatása csökkenti az egyedszámukat. Ez amiatt lehet, mivel szárazabb éghajlaton a városokban locsolással tartják fenn a növényzetet, ami kedvez a talajállatok felszaporodásának, míg nedves éghajlaton az aszfalt és beton miatti intenzívebb párolgás és a gyorsabban elfolyó csapadék miatt szárazabb a környezet, ami kedvezőtlen a talajállatoknak. Emiatt a kutatók azt javasolták, hogy a városi zöld területeket lehetőleg kezeljük úgy, hogy a várost körülvevő természetes környezethez hasonló legyen, ne teremtsünk egy idegen környezetet a talajfaunának túllocsolással vagy túl sok lefedett területtel.