„Települési környezetben sokszor az a megszokott, hogy alacsonyan tartjuk a vegetációt, szép, egyenletes gyep van, így viszont megakadályozzuk, hogy az ott lévő kétszikű növények virágozzanak. Ezzel pedig azoktól a táplálékforrásoktól fosztjuk meg a beporzókat, amelyekre szükségük lenne. Ha azonban vannak olyan területek, amelyeket kevesebbszer kaszálunk, akkor a kétszikűeknek is van ideje virágot hozni és a beporzók is találnak maguknak nektárt, virágport” – mondja Kovács-Hostyánszki Anikó, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjának főmunkatársa, aki kollégáival 2021 nyara óta a budapesti méhlegelők beporzóinak felmérését végzi.
Egy ilyen méhlegelő nemcsak a táplálék, de a mikroklíma, a fészkelőhely szempontjából is előnyös lehet a rovarok, de más állatcsoportok számára is.Még akkor is lehet ilyen funkciójuk, amikor úgy tűnik, már minden elszáradt és kiégett itt is. A magas kórók üreges szára például kiváló peterakó hely az üregekben fészkelő méhfajok számára. A méhlegelő nemcsak a beporzóknak jó, de számos más állatfaj számára is, például a városi madarak sokkal több rovar- és magtáplálékot találnak ezeken a méhlegelőkön.
Anikó és munkatársai, egyetemi hallgatók bevonásával havonta felmérik, hogy mennyi beporzó van jelen a kiválasztott területeken. A felmérések idén tavasztól szeptemberig tartanak majd, az első idei eredmények őszre-télre várhatók. „Nem arra kell számítani, hogy itt a legritkább fajok jelennek majd meg, de más kutatások azt igazolják, hogy meglepően faj-és egyedgazdag élőhelyek lehetnek a települések méhlegelői. Fontos, hogy a beporzók számára rendelkezésre álló táplálékforrás időben kiegyenlített legyen, és tavasztól őszig, sokféle virág álljon rendelkezésre számukra.”
